Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

156 Az országgyűlés képviselőházának 230, székre nézve nem alkalmazandó, mégpedig mondjuk a 7. §-ban, mert ott teszi a kivételeket. Miért beszél «határozatról» a bírákkal szemben is, holott a tételes törvények szerint, ha fennállanak ezek a tételes törvények továbbra is, csak törvényhozási intézkedésről lehetne beszélni és nem határozatról . A magam részéről aggályosan tartom a jelenlegi szövegezést és azt gondolom, hogy általában az egész törvényjavaslat intenciója nem szenvedne csorbát, ha a 2. %, 1. bekezdésének a) pontjára nézve — tekintettel a fennálló törvényes rendelkezésekre — kimondanák, bogy ez a bírákra nem alkalmazandó. Nincsen erre semmi szükség, mindez benne van jobban előbbi törvényeinkben. Mondom, ez a «határozat» szó kétségessé teszi a dolgot, hogy itt nem törvényhozási intézkedésre, 'hanem csak határozatra van szükség. Azért javasoltam ennek az intézkedésnek a törlését a bírákra nézve olyan értelemben, hogy ez a 7. §-ban a kivételek közé szintén vétessék be, vagy pedig mondassék akkor ki, hogy a bírákra nézve nem a határozat keltétől, hanem az eddigi törvények szerint a törvényohzási rendelkezéstől számított bizonyos időpont legyen mérvadó. Azt hiszem, teljesen higgadt argumentációval átnézve, nem is> lelhet ezt másként interpretálni és én csak avilágosság, a félre nem értés érdekében! és a bírói függetlenség szempontjából bizonyos nélkülözhetetlen körültmények leszögezése végett teszem javaslatomat. Ez nem politikai javaslat, hanem értelmezi a javaslatot, amely nem ellenkezik a javaslat intencióival. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék nekem koncedálnd, hogy ez a «határozat» szó kétséget fog teremteni a jövőre nézve. Ha azt mondanák, ihogy ezek a rendelkezéseknek a megismétlése félreértésre fog alkalmat adni. Ezért tisztelettel kérem vagy a törlést, vagy pedig annak kimondását, hogy a bírákra nézve a «'határozat» helyett a «törvényhozási intézkedés» a mérvadó. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Két javaslat azt célozza, íhogy az 1918—1919. évi tömegmozgalmakkal kapcsolatosan politikai okokból elbocsátottak vonassanak szintén eljárás alá. A forradalmi események, amelyek egész Európában lezajlottak általában, de különösen minálunk azt eredményezték, hogy abban a forradalmi időszakban a tisztviselők egyrésze forradalmár volt. Érezte az állam dezorganizációját, érezte az állami organizmus felfordulását és átcsopott a forradalmi hullámokba. Ez történt munkásokkal és tisztviselőkkel, akik a Máv.-gyárakban és az állami burokban voltak alkalmazva. Mikor azonban 1919-ben megfordult a forradalmi irányzat és a levegő más irányban mozgott, akkor átcsaptak az ellenforradalmi légkörbe, és csakhogy megmaradhassanak, saját társaikat egyszerűen kinullázták, egyszerűen megfosztották minden szerzett jogaiktól. Ez olyan kirívó igazságtalanság, hogy alkalmat kell keresni ennek az orvoslására. Már többször kaptunk Ígéretet is arra, hogy a kirívó sérelmeket orvosolni fogják. Egynéhányat el is intézték, de még mindig vannak olyan sérelmek, amelyeket orvosolni kellene. Most ennél a javaslatnál indítványt teszünk arra, ihogy ezeknek az ügye szabályszerűen elintéztessék és ezek ne legyenek elütve azoktól a jogoktól, amelyeket évtizedeken át mint tisztviselők szereztek. Lehetetlenség ezt a történelmi szempontot abból a szűklátókörű politikai szempontból '. ülése 1933 december 15-én, pénteken. megítélni, amellyel 1919-ben és 1920 elején megítélték azokat az eseményeket. Ma már túlvagyunk azokon az eseményeken, ma már tisztábban látja mindenki, hogy az akkori események egy régi fejlődésnek a kirobbanásai voltak, hogy az akkori forradalmi állapot fejlődött ki az idők folyamán, amelynek kirobbanása elkerülhetetlen volt. Azokat tehát, akik ebben résztvettek, ezért büntetni ^igazán embertelenség, mert ezek nem vonhatták ki magukat az eseményekből, úgy, mint ahogy ma sem vonhatjuk ki magunkat azokból az eseményekiből, amelyek kényszer^tőleg hatnak az emberekre. Ez az egyik indítványunk. Másik indítványunk pedig azt célozza, hogy a dolgok úgy intéztessenek el, hogy az embereknek joguk is legyen. Ez a szakasz intézkedik arról, hogy az a botrányos kétféle bizottság, az a hármas és ötös bizottság, amelyet egyrészt a hivatalfőnökök, másrészt pedig a miniszter nevez ki, ítélkezik végső soron azok felett az elbánás alá vont egyének felett, akiket a kormányzati hatalom jónak tart arra, hogy ezeket elboesássa, illetve nyugdíjazza. Azt mondja ennek a szakasznak ötödik bekezdése, hogy a határozat ellen nincs fellebbezés. Amikor olyan nagy jogot adnak a központi kormányzatnak, hogy ő maga dönt a tisztviselők elbocsátása kérdésében, ha ő végelbánás alá akar vonni tisztviselőket, és amikor ő maga nevez ki erre külön ad hoc bizottságokat: akkor lehetetlen állapot az, hogy ez ellen orvoslatnak ne legyen helye. His'zen minden közigazgatási intézkedés ellen, amely nem alapul törvényen, vagy amely törvényen alapul is, a közigazgatási bírósághoz van fellebbezési jog. Mi tehát azt indítványozzuk, hogy a 2. § ezen bekezdésének utolsó mondata helyett a következő mondat vétessék fel (olvassa): «A határozat ellen jogorvoslatnak a közigazgatási bírósághoz van helye.» Ez legalább megnyugtatólag hatna a tekintetben, hogy ha a mindenkori kormány él a végelbánás jogával, ha elbocsát tisztviselőket, legalább meg legyen ezek számára az a megnyugvás, hogy fellebbezhetnek és felszólalhatnak ez ellen a határozat ellen a közigazgatási bírósághoz. r Kérem ezen két indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Temesváry Imre! Elnök: A t. Képviselőház elnézését kérem. Az igazságügymini s ziter úr jelentkezett előbb szólásra; .méltóztassék ezt tudomásul venni. Az igazságügyminiszter úrnak adom meg a szót és csak azután következik a sorrend szerint felhívott képviselő úr. Lázár Andor igazságügyminiszter: Igen t. Képviselőház! Wolff Károly igen t. képviselőtársamnak óhajtok válaszolni, ugyanazzal az objektivitással, amellyel ő a 24 kérdését kezelte, fogom megadni a választ, mert konstatálni óhajtom, hogy kettőnk felfogása között a törvények értelmezése tekintetében és abban a tekintetben, hogy milyen törvénv van a bíró elmozdíthatatlanságára vonatkozólag érvényben, köztünk semminemű nevezendő eltérés nincs. Le kell szögeznem, hogy a tárgyalás alatt levő javaslat az 1889 :IV. te. 21. §-át,—amely kimondja, hogy a törvényben 'meghatározott bíróságokat megszüntetni stb. és a törvényhozás útján kívül változtatni nem szabad — teljes mértékben érvényben tartja. Ügyszintén teljes mértékben érvényben marad az 1871:VIIL te. 1. §Ha, amely kimondja a bíró áthelyezésére vonatkozólag, hogy akarata ellenére csak a kö-