Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

•™^^^^^™ Az országgyűlés képviselőházának 230. Most szavazás alá bocsátom Farkas István képviselő úr és társainak kiegészítő indítványát. Kérdem, méltóztatnak-e azt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház ezt az indítványt sem fogadta el. Következik Petrovácz Gyula és Homonnay Tivadar képviselő uraknak új tbekezdésfelvételét célzó indítványa. Kérdem, méltóztatnak-e ezen indítványt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem ^azokat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház az indítványt nem fogadta el. Következik a 2. § tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa a 2. J-t).* Káinoki Bedő Sándor előadó! Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Kálnoki Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! Ehhez a paragrafushoz egy rövid módosító indítványt vagyok bátor benyújtani és kérem a t. Házat, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni. A módosító indítvány ki van nyomtatva és a t. Ház tagjainak kezei között van. Megjegyzem, hogy az általam javasolt új bekezdés nem a 14., hanem a 15. bekezdés lesz, mert a felekezeti tanítók tekintetében is jönni fog egy módosítás, amelyet tudomásom szerint a kormány elfogadott s amely az új 8. bekezdés lenne. Ennek következtében a bekezdések sorszáma is megváltozik. Módosító indítványom a következőképpen szól. (Olvassa): «(15.) Utasíttatik a minisztérium, hogy a jelen § rendelkezéseinek végrehajtásáról és annak eredményéről 1937. évi december hó 31-éig az országgyűlés elé jelentést terjesszen.» Elnök: Kérdem, kívánja-e valaki, hogy ez a módosítás a bizottsághoz utasíttassék? (Nem!) Ha senki sem kívánja a bizottsághoz való utasítását a módosításnak, azt tárgyalás alá bocsátom. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! A 2. §. 1. bekezdésének a) pontjához kívánok szólani. Meg kell jegyeznem, hogy kissé nehéz helyzetben van a nagyon tárgyilagos alapon vitatkozó, mert a pénzügyminiszter úr válaszaiban sokszor olyan erős epitetonokat használ, amelyek a tárgyilagos hangot a válasszal nehézzé teszik. A miniszter úr tegnapi válaszában azt mondotta, hogy kénytelen a józan ész argumentumára hivatkozni. Koneedálom, hogy ezt a kijelentést a meggyőződés jegyében tette, de vitatom, hogy e meggyőződés jegyében ex catedra ki lehetne mondani, hogy ez a józan ész álláspontja. Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy a viszonyok és a körülmények igenis rá fogják kényszeríteni a legortodoxabb pénzügyi elméleteket arra, hogy revizió alá vegyék álláspontjukat s akkor nagyon vitás lesz az, hogy melyik a józan ész argumentációja. Ami magát az államháztartás egyensúlyát illeti, errevonatkozólag Petrovácz Gyula barátom már megtette a megjegyzéseit. En is csak azt mondom: én azt mondottam, azt állítottam, hogy elismerem a háztartás egyensúlyának szükségességét, de ha arról van szó, hogy egy nemzet^ életét megmentsem, /termelését és értékesítését lehetővé tegyem, akkor még ezen az igen fontos dolgon is túlteszem magam adott körülmények között. (Felkiáltások bálielől: Ezt mondotta! így van!) Ezt ma is fenntartom, így ülése 1933 december 15-én, pénteken. 155 mondottam. Tehát csak arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy premisszáimat méltóztassék egészen precízen felhasználni, amikor a konklúziókat levonja. En természetesen elismerem a háztartás egyensúlyának fontosságát, de kétségtelen dolog^ hogy ezt maga a pénzügyminiszter úr sem tudja^ betartani. Hiszen a múlt évben is deficit volt és ez évben is deficit lesz, tehát a háztartás egyensúlya nincs meg, mert ha deficit van, már nincs meg a háztartás egyensúlya. Ezt a deficitet pedig nem a pénzügyminiszter úr szándéka idézte elő, hanem az életnek mindent elsöprő és áttörő nehézségei és körülményei. Magának a nemzetnek elodázhatatlan szüksége áttörte már ebben az esetben is a háztartási egyensúlynak merev tételét, és így fog tenni a jövőben is, ha arra a nemzet élniakarásának szempontjából szükség lesz. A 2. §. 1. bekezdésének a) pontjánál meg kívánom jegyezni, hogy ez a rendelkezés végeredményben a bírákra és ügyészekre is kiterjed, de én nem látom ennek az intézkedésnek a szükségességét, mert mindenesetre meg kell jegyeznem, hogy az 1869 : IV. t-c. 16. §-a, az 1871 : IX. t.-c. 1. és 12. §-a és az 1912 : VII. t.c. 10. §-a ezt az egész kérdéskomplexust szabályozzák. Szabályozzák, hogy az ítélőbírót akaratán kívül hivatalból más bírósághoz akkor lehet áthelyezni, illetőleg amennyiben ez nem lehetséges, akkor kell nyugalomba helyezni (olvassa): «ha a bírósági szervezetben törvényhozási intézkedés folytán változás történt-» Az 1869 : IV. t.-c. 21. §-a pedig kimondja, hogy (olvassa): «A törvényben meghatározott bíróságokat megszüntetni, vagy azokon kívül más bíróságot bármi szín és cím alatt felállítani, s a bíróságoknak a törvényben megállapított illetőségén vagy kerületén, úgyszintén a bírák számán a törvényhozás útján kívül változtatni nem szabad.» Tehát ez a bírói függetlenségnek bizonyos konkrét körülhatárolása, amelyet tételes törvényeink igen helyesen kimondottak. Szóról szóra idéztem a törv énys z ak aszókat. Lényegében már most azt mondom, hogy e törvényjavaslat 2. §-a 1. bekezdésének a) pontja a bírákra nézve teljesen felesleges intézkedés, mert hiszen eddigi tételes törvényeink ezt mind szabályozzák, de bizonyos vonatkozásban precízebben, mert kifejezetten kimondják, hogy a bírói állások számán változtatni, bírói illetőséget megváltoztatni, bíróságokat megszüntetni csak törvényhozási úton szabad. Az igazságügyminiszter úrnak már az általános vitánál nagyon helyesen közbe méltóztatott szólni: természetes, hogy ez ezentúl is így van, de ez a törvény javaslat megismételi a régi tételes intézkedéseket, úgyszólván szóról szóra, mert az a) pont megismételi, hogy (olvassa): «azt, akineík szolgálatára a hivatal vagy állás átszervezése vagy megszüntetése következtében szükség nincsen, ha az ezt ímegállapító határozat keltétől számított hat hónapon belül megfelelő állásra ... áthelyezni nem lehet,» kényszernyugdíjiazás alá kell vonni. Itt tehát «határozatról» beszél a törvényjavaslat és nem «törvényes intézkedésről». Kétségtelen dolog tehát, hogy a bírákra és ügyészekre nézve általában romlik a helyzet. mert az eddigi tételes rendelkezések kifejezetten azt mondják, hogy csak törvényhozási intézkedés folytán történő változás esetében lehet erről szó. En egészen nyugodtan mondhatom, miután ennek a törvényjavaslatnak ugyanaz az intenciója, miért ismétli meg ezt a bírákra nézve, miért nem mondja, hogy ez a bírákra és ügyé22*