Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

154 Az országgyűlés képviselőházának %l nak külön nyugdíjpénztára van és nagyobb járulékot fizettek be a nyugdíjpénztárba, mint például a többi közszolgálati alkalmazottak. Ezt természetesen nem azért mondom, hogy azoknak a jogait méginkább csorbítsák, hanem azért említem fel, hogy az ebben a különleges szolgálati ágban dolgozó tisztviselők és egyéb alkalmazottak törvényben biztosított jogaik birtokába léptessenek. Ugyancsak meg kell állapítanom azt is, hogy a magasabb járulék után az egyes kinevezéseknél és előléptetéseknél az előléptetési ösziszeg 50%-át befizették a nyugdíjénztárba, s méltóztatnak nagyon jól tudni, hogy az így befizetett Összeg milyen hatalmas mennyiségre emelkedett; ennek a befizetett összegnek ellenértékét tehát jogosan kérhetik és kívánhatják az alkalmazottak. De ha mindezeket nem veszem figyelembe, t. Ház, akkor reflektálva arra, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy kivételes időben kivételes eszközökkel kell élni s azokat kell alkalmazni, azt tartom, hogy ezeket a kivételes eszközöket csak ott kell alkalmazni, ahol még megvan a lehetőség arra, hogy ezzel az egyes társadalmi rétegek — speciálisan tisztviselőkről van most szó — létminimumát nem veszélyeztetjük. Az államvasuti szolgálat rendkívül nehéz és súlyos. Ha most ezeket az alkalmazottaikat beleveszem ebbe a törvényjavaslatba és alkalmazom rájuk az állás fosztó szakaszt, a 2. §. 2. bekezdésének b) pontját, amely lehetőséget ad arra, hogy őket elbocsássak, kérdezem, hogy amikor személyi vagy vagyonbiztonságot veszélyeztető ban, akár testi fáradtság, akár szellemi kimerültség folytán katasztrófa fog bekövetkezni, vájjon az a bíró, aki ítélni fog egy 24 órás szolgálatot teljesítő vasúti tisztviselő, vagy fékező, vagy mozdonyvezető, vagy egyéb alkalmazott fölött, akit gondok gyötörnek, ilyenek után nem fogja-e kogníció tárgyává tenni azt, hogy nem egyedül ez az alkalmazott hibás, hanem az a törvény is, amely ezt a szerencsétlen, szegény, de a szolgálatát lelkiismeretesen végezni akaró tisztviselőt az emberi fizikámnak megfeszítése után juttatta abba a szerencsétlen helyzetbe, hogy katasztrófának lett okozója, amely emberi életeket oltott ki, vagy pedig óriási anyagi kárt okozott. Igen t. Ház! Méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az embernek megszólal a lelkiismerete, amikor ilyen szolgálati ágakat ismerve, előre látja veszélyeknek egészen biztos 'bekövetkezését amiatt, hogy tisztviselő szolgálatában retteg, hogy őt elbocsátják. Tulajdonképpen nem a kormánytól vagy felsőbbségétől retteg, hanem attól, hogy őt holnap kitesizik, erre a bizonyos B-listára helyezik, retteg azért, mert másnap nem tud gyermekének és hozzátartozóinak kenyeret adni. Ha volt már antiszociális törvényjavaslat a Ház előtt, ha volt már veszedelmes törvényjavaslat a Ház előtt, az mind eltörpül ez előtt a javaslat előtt, mihelyt azokra akarom alkalmazni, akiknek munkáját ismerem, akiknek becsületesen végzett munkája más elbánást érdemelne. Azért kértem, hogy a t. kormány a vasutasokat ebből a törvényjavaslatból kapcsolja ki. Kiegészítő módosításomat fenntartom. Kérem a t. Házat, hogy azt méltóztassék elfogadni. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Ez a szakasz arról rendelkezik, hogy mely tisztviselői kategóriák tartoznak a törvény hatálya alá. Stiláris szem0. ülése 1933 december 15-én, pénteken. pontból nem világos a szakasz és túlsók félreértésre adhat alkalmat. Amellett az a kérdés, amelyről előttem szólott t. képviselőtársam beszélt, bennünket is sokat foglalkoztat. Tegnap Propper t. képviselőtársunk részletesen kimutatta, hogy a magyar vasutasok szolgálati szabályzata, szolgálati rendje, történelmileg kialakult szokásai egészen mások, mint a bürokratikus tisztviselőké. Ebből a szempontból kell kiindulni ennek a szakasznak megszavazásánál, hogy máskép bíráljuk el a vasúti tisztviselőés alkalmazottrétegeket, mint ahogy elbíráljuk a hivatalokban, a burokban lévő tisztviselők rétegeit. Hiszen ez természetes dolog is. Az államvasút egyrészt tisztán üzemi vállalkozás, másrészt bár közszolgálati célokat is szolgál, berendezkedése egészen más, mint a hivatalos berendezkedés. Nyilvánvaló, hogy a felelősségérzet is a vasút szolgálatánál sokkal súlyosabb, sokkal messzebbmenő, mint egyébként más állami hivatalokban. Tehát meg kell különböztetni a vasúti alkalmazotti rétegeket, mert hiszen attól sok függ, hogy ez az üzem rendszeres legyen. Nem szabad és nem lehet magát a vasutat ibürotkratizáká sem, mint ahogy bürokratizálták az egyéb hivatalokat. Ennek végtére is olyan üzemnek kell lennie, amely a közgazda'sági életet szolgálj forgalmat, az egész üzemet úgy viszi, hogy kiszolgálja a nagyközönséget és előmozdítja az egész közgazdasági élet könnyű fellendülését. Ebből a szempontból már eddig is úgy alakult a helyzet, hogy külön szolgálati szabályzatuk volt és van a vasúti alkalmazottaknak, és így természetes dolog, hogy ezt megszüntetnli nem lehet és nem szabad. Hogy ehhez kétség ne férjen, mii is előterjesztettünk egy indítványt» amelynek értelmében az 1. §-nak a 6. sorban kezdődő következő része (olvassa): «a nyugdíjalapok, nyugbérpénztárak, stb. kötelékébe tartozó alkalmazottak» a következő szavakkal egészíttessék ki: «kivéve a Máv. alkalmazottait». Kéremí a t. Képviselőházat, hogy ezt a mó~ dostíásunkat elfogadni szíveskedjék. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senkii sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az előterjesztett három módosító indítványt nem áll módomban elfogadni és kérem a t. Házat, hogy azokat elvetni méltóztassék. Elnök: T. Ház! Következik a határozathozatal. Az 1. § meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Három indítvány van. Az első Homonnay Tivadar képviselő úr kiegészítő indítványa, a második Farkas István és társai kiegészítő indítványa, a harmadik pedig Petrovácz Gyula és Homonnay Tivadar képviselő uraknak új bekezdés felvételét célzó indítványa. Ezeket az indítványokat egymásután bocsátom szavazásra. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni Homonnay Tivadar képviselő úr Hegé? szí tő indítványát, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház! Homonnay Tivadar képviselő úr indítványát nem fogadta el.