Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

148 Az országgyűlés képviselőházának Ê3Ô áll a törvényjavaslat szövegével, mert hiszen a törvényjavaslat indokolásában a 22. oldalon a következők állnak. (Olvassa): «Minthogy a fegyveres testületek kötelékébe tartozó egyének ellátása tekintetében különbséget tenni egyáltalában nem indokolt,...» tehát nem indokolt, ezt megállapítja maga az indokolás is, nem tudom tehát megérteni, hogy az egyenlő elbánás elvével hogyan egyeztethető össze az, hogy éppen ezt az érdemes testületet méltóztatnak a törvény jó intézkedéseiből kizárni, kizárni abból a kevésből, ami valami jóval kecsegtet, illetőleg abból a kevés kedvezményből, amelyben részesíti a fegyveres erő többi tagjait. A rendőrségnek nem az fáj, hogy a csendőrség, a folyamőrség vagy a határőrség részesül ezekben a kedvezményekben, hanem az bántja őket és engem is az érint kellemetlenül, hogy a rendőrséget nem méltóztatnak ide bekapcsolni, tudva azt, hogy a katonai nyugdíjak kedvezőbbek a polgári nyugdíjaknál, és fáj, hogy az igen t. kormány a rendőrséget ezekből a kedvezményekből tüntetőleg kizárja. Nagyon jól tudom, hogy most már a törvényjavaslat részletes tárgyalásánál az igen t. pénzügyminiszter úr nem fog olyan javaslatot elfogadni, amelynek pénzügyi kihatásai vannak és amelyek a budgetet nagyobb tételben megterhelik, ezért én ebben az irányban nem is nyújtok be módosítást, de a módosításoknál nagyon szomorúan és elítélőleg kell megállapítanom azt, hogy az igen t. kormány az ellenzék részéről egyetlenegy határozati javaslatot sem fogadott el. Ezt én nem tartom helyesnek, mert hiszen ez az ellenzéknek lekicsinylése vagy semmibevevése, amely ellenzék pedig — mint ahogyan méltóztattak látni az általános vita kapcsán — nem egyszer olyan határozati javaslatokat hozott a Ház elé, amelyek magában a kormány programmjában is benne vannak. Helytelen és elítélendő- ez. Ki kell mondanom ezt a súlyos szót azért, mert azt látjuk, hogy az igen t. kormány akkor sem fogadja el az ellenzék^ határozati javaslatait, ha azoknak tartalmát ő maga is meg akarja valósítani. Nem tudom, mi a célja evvel a kormánynak, de méltóztassanak tudomásul venni, hogy bennünket ebben a kérdésben azért nem fognak elkedvetleníteni, és éppen azért, mert az igen t. kormány határozati javaslataimat elutasította, most még fokozottabb mértékben tételről-tételre, paragrafusról paragrafusra fogok benyújtani módosító javaslatokat, hogy megint alkalmat adjak a kormánynak arra, hogy azokat a javaslatokat konsziderácdó tárgyává tudja tenni. De kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék olyan irányú megnyugtató kijelentést tenni, hogy azt a fennálló tételes törvényt, amely a rendőrségre vonatkozik, az egész vonalon alkalmaztatni kívánja. Mert mi a rendőrség helyzete? Az 1930. évi XXVI. te. 2. §-ának a), b) és c) pontja tárgyalja az ú. n. rendőrségi pótdíjakat. Ennek a törvénynek a) pontja azt mondja, hogy a rendőrségi pótdíjban csak az a nyugdíjas részesíthető, aki szolgálati idejét kitöltötte, illetőleg 40 esztendőt szolgált; b). pontja azt mondja, hogy csak az kaphat rendőrségi pótdíjat nyugdíjában, aki 60 esztendős életkorát betöltötte; a c) pont pedig azt mondja, hogy azok, akik mint mindennemű szolgálatra alkalmatlanok, felülvizsgálat útján helyeztettek nyugdíjba, a rendőrségi pótdíjban is részesülhetnek, tehát azok az érdemes tisztviseülése i9êê december Í5-en

y pénteken. lők és legénységi állománybeli rendőrök, akik a rendőrségi szolgálattól betegség vagy egyéb oknál fogva váltak meg, megkaphatják ezt a pótdíjat. Igen t. pénzügyminiszter úr, ez nem jelent olyan nagy tételt. Méltóztassék utánanézni annak, hogy hogyan áll a helyzet. A rendőrség felettes hatóságai éppen a takarékosság elve alapján — nem rosszindulatból, hanem éppen amiatt a párezer pengős megtakarítás^ miatt — olyan rendelkezéseket adnak ki, illetőleg úgy nyugdíjazzák azokat a rendőrtisztviselőket és legénységi állományhoz tartozó egyéneket, hogy nem várják meg sem 60 esztendős életkorukat, sem 40 esztendős szolgálati idejüket. Pedig az a derék rendőrőrmester, avagy tisztviselő egyformán, éppen úgy M szolgálja a hazát, éppen úgy szolgálja a közbiztonságot, mint az a kipróbált csendőr, folyamőr, vagy pedig határőr. Ha egy rendőr nyugdíjba megy és saját hibáján kívül, vagy ennek a törvénynek alkalmazásával méltóztatik nyugdíjba nelyezni, akkor méltóztassék alkalmazni reájuk is a régebbi tételes törvényt és megadni nekik a lehetőséget arra, hogy ők ugyanazoknak a jogoknak, ugyanazoknak az illetményeknek és pótdíjaknak birtokába lépjenek, amelyeket az előbb citált, illetőleg említett idevonatkozó törvény 5. §-a reájuk alkalmaz, illetőleg számukra lehetővé tesz. Igen t. Ház! Azt hiszem, hogy egy ilyen irányú pénzügyminiszteri nyilatkozat teljesen megnyugtatólag fog hatni a rendőrségre. En csak sajnálni tudom és igazán nem tudok sajnálatomnak eléggé kifejezést adni, hogy Petrovácz igen t. barátomnak idevonatkozó határozati javaslatát oly könnyedén egyszerűen elutasította a kormányzat csak azért, mert erről az oldalról jött^ (Ellenmondások jobb felől.) és nem tudom, miért nem vettek fáradságot maguknak az igen t. kormány és túloldali képviselőtársaim és barátaim, hogy megnézték volna a korábbi tételes törvényt. Ellenkezik, szemben áll ez a törvény a másik törvénnyel, az 1930. évi XXVI. tc.-vel. Miért kívánják úgyszólván megbélyegezni a rendőrséget? Mert az, hogy Őket innen kikapcsolták, nemcsak az egyenlő elbánás elvét sérti, hanem arra sem alkalmas, hogy ez a kiváló testület, amely becsületesen, tisztességesen, igazán, sokszor a létminimumon, r vagy talán azon alul is teljesíti !hűen

; odaadóan a maga szolgálatát, megnyugodjék. De hiszen nem is lehetne nyugdíjazni 60 esztendős koron és 40 esztendős szolgálati időn belül ezeket a rendőröket. Az időm rövid, az általános vitánál, sajnos, nem kaptam meghosszabbítást, pedig többet szerettem volna ezzel a kérdéssel foglalkozni. A közigazgatási bíróság ítéletet hozott már arra nézve, hogy a rendőrségi pótdíjakat bele kell számítani a nyugdíjba és most úgy történik ennek nem mondom kijátszása, mert az nem illő a rendőrség legfőbb fórumához, hanem pénzügyi szempontból a kérdés megkerülése, hogy nem mondják ki azt, hogy minden- r nemű szolgálatra alkalmatlan az illető rendőr, hanem azt mondják ki, hogy rendőri szolgálatra alkalmatlan és így ezen az alapon az az őrmester harminc vagy negyven pengő havi pótdíj- » tói, illetve magasabb nyugdíjtól esik el. Úgyhogy kérem a pénzügyminiszter urat, ha mégannyira is a fiskus érdekeit tartja szem előtt, méltóztassék megnyitni szívét és arra gondolni, hogy ennek a derék testületinek mit köszönhetünk mi itt Budapesten, amikor a legsúlyosabb, a legnyomorultabb szociális viszonyok mellett