Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának Ê$Ô. séges, igen használható tisztviselők is, de azt hiszem, nem titok, hogy az állam nem a legjavát adta át akkor, amikor arról volt szó, hogy átenged 400 tisztviselőt. Egyesek nagyon örültek egyik és másik osztályban annak, hogy olyanoktól tudtak szabadulni, akiktől ennek a » törvénynek segítségével kívánt az állam esetleg szabadulni. A pénzügyminisztérium és a többiek ezt simábban intézték el, áttolták ezt a Fiumei-útra és azt mondották, hogy 2407 évet adunk egyúttal hozzá, tessék ezeket a terheket vállalni. Ezeket a terheket nem lehet vállalni és ennek a kérdésnek megoldása ennek a törvénynek keretébe tartozik, ide tartozott volna, itt ^ kellett volna e tekintetben gondoskodni. Semmi mást nem kértünk, mint azt, hogy ha valaki húszévi szolgálatot teljesített az államnál s két évet a másik intézménynél, akkor ilyen arányban folyósíttassék a nyugdíj, ne pedig olyan módon, hogy a legutolsó szolgálati hely köteles ezeket a nyugdijakat folyósítani. Egy másik intézkedésben, most egy törvényre való hivatkozással, ennél az intézetnél is tovább szolgáló altisztek elhelyezését akarja a kormány keresztülvinni. Nem elég, hogy rákényszerítettek túlsók tisztviselőt és hogy túlsók alkalmazottat kell ott tartania, most még különböző tovább szolgáló altiszteket, például valószínűleg a méntelepen feleslegessé vált altiszteket áthelyezik majd a munkásbiztosítóhoz, hiszen ezeknek kiváló képességeik vannak. Legutóbb már megjelent a pályázat, amelyben meghirdetik ezeket az állásokat, amelyeket a belügyminiszter tölt be, anélkül, hogy akár a munkaadóknak, akár a munkásságnak valamelyes betekintést engedne. Eat a törvényjavaslatot, amely előttünk fekszik, természetesen nem fogadom el, nem fogadom ©1 pedig főképpen azért, .mert nem hiszek azokban a rendelkezésekben, amelyek itt le vannak fektetve. Nem hiszek azért, mert nem fogják végrehajtani még azt sem, ami ebben a törvényben benne van, vagy ha végrehajtják, akkor csak ott fogják végrehajtani, ahol a kormánynak politikai szempontokból, politikai érdekből ennek végrehajtása fontos. Miután tehát ebből az egész törvényjavaslatból nem látszik ki más, 'mint az, hogy törvénnyel olyan nyomást akarnak gyakorolni a tisztviselőkre, akik már a nélkül is eléggé függő helyzetben vannak, hogy állandóan bizonytalansága ban éljenek s a titkos minősítéssel és az egyéb lehetőségekkel igyekeznek rájuk állandóan nyomást gyakorolni, éppen ezért nem tartom alkalmasnak arra, hogy ezt a kérdést ezzeLa törvényjavaslattal megoldjuk és így a címét sem fogadom el. Természetesen sokkal messzebb kell menni, mint ahogy ez a törvényjavaslat itt tervezi. Az államnak sokkal több tisztviselője van, mint amennyit el tud tartani. Itt vannak előttünk a számok. A nyugdíjasok száma is óriási módon emelkedett. Nem akarom itt kutatni, hogy anA nak idején 1920-ban milyen hibák történtek, amelyekkel felduzzasztottak a nyugdíjasok számát. Azt hiszem, nem vitás közöttünk az sem, hogy nem teljesen a legkiválóbbak voltak azok, * akik mint menekültek visszajöttek Magyarországira, hanem voltak köztük sokan olyanok, — személyesen ismerek nem egyet, akiket büntetésből helyeztek át vidékre és az első alkalmat felhasználták arra, hogy visszahelyeztessék magukat — menekülés címén. Nem akarok általánosítani, de ilyen esetek is előfordultak, még pedig nem szórványosan. ütése 193$ december Í5-en, pénteken. 147 Az egész tisztviselőkérdés csak a földbirtokreformmal kapcsolatosan oldható meg. Nem oldható meg ezekkel az apró lefaragásokkal. Egész csomó ember van a köz szolgálatában, akiknek szoros nexusuk van a földdel, akár mint hivatalszolgák, postások, rendőrök vagy mások, akiknek fizetése terheli a költségvetést. Elnök: Tessék befejezni. Peyer Károly: Azonnal befejezem. Ha ezeknek megadjuk a lehetőséget helyes intézkedéssel, hogy minél előbb visszamenjenek a földhöz, akkor ezzel részben meg van oldva a diplomások kérdése, részben a fiatalság kérdése is, mert hiszen a 150—200 pengős fizetés is jobb, mint ha el kell menniök havat lapátolni diplomás embereknek, amíg pályájukon megfelelő megoldási lehetőség kínálkozik. Ismétlem, a címet sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon ) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat címe téves és könnyen félreérthető, félremagyarázható. A köztudatban ez a törvényjavaslat, mint nyugdíjtörvény szerepel és én nem csodálkozom azon, hogy a sajtón keresztül a közvélemény magát a törvényjavaslatot nyugdíjtörvénynek nevezi, mert hiszen az igen t. miniszterelnök úr is egy legutóbbi gyűlésen mint nyugdíjtörvényről beszelt róla. De ahogyan nem nyugdíjtörvényről van itt szó

; úgy nem is olyan törvényről, amelyet a címéből kiolvasva ettől elvárnánk, mert hiszen ez a törvényjavaslat arról beszél, hogy a közalkalmazottaknak, valamint ezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezéseket kívánja módosítani. Elismerésül tudom csak felhozni azt, hogy a tényleges közalkalmazottak ellátását nem szabályozza ez a törvényjavaslat, mert hiszen a kormányzat eddigi ténykedéséből nem remélhettem volna, hogy ezek illetményeit felemeli, hanem egészen biztosan arra lehetett volna számítani, hogy még a ténylegesek illetményei^ is csökkenti. Ennyiben nem felel meg a törvényjavaslat a címének. Éppen ezért arra kérem a t. kormányt, hogy a jövőben méltóztassék olyan címet adni a törvényjavaslatoknak, amely fedi a tényeket, mert az ilyen cím rendkívül sok félremagyarázásra adhat okot, e mellett írendkívül homályos és nem vall pontosságra sem. Pedig ezt igazán elvárhattuk volna a t. kormánytól és kodifikáló uraktól. A törvényjavaslat címe a honvédség tagjairól is szól. Ezek közé besorolta a t. kormány a csendőrséget és a vámőrséget is, pedig sehol semmiféle törvényes intézkedés nincs arra, hogy akár a vámőrség, akár a csendőrség^ a honvédség tagja volna. Már pedig ha egyébként erre a két tiszteletreméltó testületre a törvény alkalmazza a honvédség kifejezést, akkor kérdem, miért nem méltóztatik ezt alkalmazni például a rendőrségre is, mert véleményem szerint a rendőrség is tagja a fegyveres testületnek. Az igen t. pénzügyminiszter úr azt mondta a pénzügyi bizottságban — elismerve a rendőrség nagyszerű munkáját s az ott uralkodó fegyelmet, igen helyes, hogy ezt tette, magunk is ezen a véleményen vagyunk —, hogy a rendőrség nem tagja a fegyveres erőnek. Ezzel szemben az 1930:XXVT. te. a rendőrséget is a fegyveres őrtestület tagjai közé sorozza. Ez kiviláglik a törvény 1. §-á'ból, valamint abból is, hogy a veszélyességi pótlékot a rendőrségnek is megadja. Csodálatos, hogy magának a törvényjavaslatnak az indokolása is ellentétben 21*