Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

14Ő Àz országgyűlés képviselőházának 23Ô. ülése 193$ december 15-én, pénteken. már nemcsak itt áll fenn, amikor az állami tisztviselők joggal hivatkoznak arra, hogy megszolgált nyugdíjukat csorbítják, kinevezésüket hatálytalanítják^ hanem a gazdasági élet más területén, a hiteléletben és egyéb területen is jelentkezik, károsan befolyásolja a gazdasági életet, úgyhogy ez a vállalkozási kedvet teljesen teljesen tönkreteszi, mert senki sem mer vállalkozni akkor, amikor nem tudja, hogy a következő hónapban kiadandó valamely rendelettel az előzőleg kiadott rendelkezéseket nem helyezik-e hatályon kívül. Beszélnek itt házadómentességről meg egyéb kedvezményekről, amelyek megszűnnének az év végén s amelyek kiterjesztéséről a kormány hal" lani sem akar, de senki sem merne garanciát adni arra, hogy a már megadott házadómentesség fenn fog maradni, mint ahogy senki sem tudja megmondani, hogy az államháztartás mutatkozó hiányai melyik gazdasági ágból nyerjenek fedezetet. Hogy ezeknek a leépítéseknek milyen káros hatása van,az legjobban kifejezésre jut abban a statisztikában, amely mindenkinek rendelkezésére áll, amelyben látjuk azt, hogyan csökken nem a luxus-cikkek fogyasztása, hanem az élelmiszerek, a cukor, a tej meg egyéb cikkek fogyasztása azért, mert az emberek kénytelenek bizonyos mértékig ezeket a minimális szükségleti cikkeket is redukálni. Hogy a demokratikus « országokban hogyan kezelik ezeket a kérdéseket, azt legjobban a sorozatos kormányválságok bizonyítják, amilyen legutóbb Franciaországban is történt, amikor a tisztviselők fizetésének redukálásába két vagy három kormány bukott bélé. Nálunk ilyen malőr nem éri a kormányokat, nálunk azt elintézik a 33-as bizottsági rendelettel s nálunk az emberek arra ébrendnek fel reggel, hogy mennyivel kevesebb a fizetésük, mint amennyi fizetésük az előző nap volt, amikor lefeküdtek. Nálunk, ahol a gerstli-demokráciára fütyülnek, ilyen apró malőrök nem történnek meg, hogy a kormány abba bukjék bele, hogy a tisztviselők fizetését 10, vagy 12 ezer franktól kezdve kell-e redukálni. De hivatkozom a svájci példára. Ott ez a kérdés sokkal jobban érdekelte az embereket, azért, mert Svájcban ez a kérdés népszavazás tárgya volt- Ott ezt a kérdést a törvényhozás útján a nép elé terjesztették s ott is hivatkozások történtek a tisztviselők illetményeire, azok leszállítására, sfeb. A svájci lakosság túlnyomó nagyrésze a fizetéscsökkentés ellen foglalt állást. Ellene foglalt pedig állást azért, mert a fizetéscsökkenésben a fogyasztás csökkenésének egyik fokát látták. Ellene foglalt állást a fizetéscsökkentésnek a szociáldemokrata-párt is Svájcban, de ellene foglaltak állást a parasztság képviselői is, úgyhogy a parasztság, öszszefogva a városi ipari munkássággal, a fizetésredukciós javaslatot népszavazással megbuktatta. Igen érdekes jelenség ez, amelyből kitűnik az, hogy a munkásság mennyire átérzi ennek a kérdésnek fontosságát és tisztában van azzal, ott, ahol arra alkalma nyílik, hogy a maga véleményét kifejezésre juttassa, hogy a fizetéseknek nagyimérvű csökkenése a munkanélküliek újabb tömegét hozza ki az utcára. Az állam a fizetésredukció mellett kísérletezéseket tesz arra, hogy a terheket áthárítsa a városokra és egyéb közületekre. így például megtörtént az, hogy a rendőrségi hozzájárulás címén kérnek egy igen tekintélyes összeget az egyes városoktól, így a fővárostól 3 millió pengőt, amelynél annak ellenéré, hogy a rendőr( legénység és a tisztikar fizetése redukáltatott, nem voltak hajlandók a hozzájárulás összegét redukálni. Ugyanakkor azonban változatlanul megmaradtak azok a kiadások, amelyek más téren fennállanak és ezek az áthárítások azt eredményezik, hogy a városoknál, mint például a fővárosnál is, igen tekintélyes deficitet idéznek elő, ami ez évben is mutatkozik. De nemcsak az történik, hogy deficitet idéznek elő, hanem igen nagy összegeket kénytelenek elvonni a produktív beruházásoktól, úgyhogy ezeknek az adminisztrációs tern éknek növekedése 'maga után vonja azt, hogy nem lehet utat építeni, nem lehet egyéb építkezéseket végrehajtani és főként nem lehet annak a szociális támogatásnak többet juttatni, amelytől joggal várja mindenki, hogy ott, ahol az állam nem tud munkát adni, — hiába Ígérték ezt annyiszor már különböző rádió- és nem rádió-beszédekben — mégis csak igyekezzenek a nyomorultaknak, a szegényeknek segítségére sietni. Egy másik körülmény, amelyre rá kell mutatnom, az, hogy a kormány felhasználta azt az alkalmat, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézet öregségi biztosítási ágazatát megszervezte, arra, hogy oda az állani szolgálatából körülbelül 400 tisztviselőt helyezett át, 400 tisztviselőt teljes joggal és nyugdíj éveivel együtt, úgyhogy az Országos Társadalombiztosító Intézet ezekkel a tisztviselőkkel együtt 2407 nyugdíjévet vett át. Ezeknek a nyugdíjaknak az öszszege kitesz 276.727 pengőt. Hiába kérte az Intézet ezeknek a nyugdíjterheknek átvállalását az állani részére, az állam nem volt hajlandó ezeket a nyugdíjterheket még olyan arányban sem átvállalni, mint amilyen arányban az illető tisztviselők szolgálati ideje megoszlik az állam és az Országos Társadalombiztosító Intézet között. Ennek a következménye azután az, hogy például egy rendőr felügy élőt, aki a határrendőrségnél teljesített szolgálatot és ezért voltak kiváló képességei arra, hogy egy szociális intéz(ménynél nyerjen elhelyezést, a határrendőrségrőiáthelyezték a Társadalombiztosító Intézethez. A határrendőrs égtől azéfft kellett neki mennie, mert éjjeli személyuiotozásnál egy előkelő diplomata feleségével nagyon neveletlenül viselkedett. Ezért volt alkalmas arra, ez volt a kvalifikációja arra, hogy az Oti.-hoz kerüljön. Húsz évi szolgálata volt, két háborús éve, tehát 22 éve és az Intézetnél kitűnt, hogy ott sem lehet használni, másfél év múlva elbocsátották, de az Intézet tartozik fizetni 24 év után a nyugdíjat. (Farkas István: Hallatlan!) Hogy jön az Intézet ahhoz, hogy a munkások által befizetett járulékokból ilyen címen fizessen 2407 nyugdíjévet és fizessen más szolgálatban eltöltött idők után a munkások járulékaiból nyugdíjat? Mi ezt elmondottuk, mégpedig úgy a munkáltatók képviselői, mint a munkások képviselői, annakidején még Károlyi Gyula miniszterelnök úrnak, aki nagy megértéssel fogadta; maga is úgy érezte, hogy tényleg, itt valami igazságtalanság történt. Nem történt semmi változás. Az Intézet kénytelen azért, mert deficit van, — azért van deficit, mert ezek a nyugdíj terhek is terhelik — a betegsegélyeket redukálni, a szülőnőktől elvonni a támogatást, kénytelen a kórházi ápolást leszállítani egy évről két hónapra és különböző egyéb korlátozásokat csinálni, mert az állam áthárítja ezeket a terheket, átsíbolt körülbelül 400 tisztviselőt, akiknek előző szolgálati idejét is vállalnia kellett az Intézetnek. Most nem akarok arról szólni, hogy ezek között a tisztviselők között vannak igen tehet-