Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

6 Az országgyűlés képviselőházának i Iában a tisztviselők számára, de közelebbről a tanári rend számára is éppen a tanári munka különleges természeténél fogva. A szolgálati pragmatika módot ad arra, hogy az a tanár, aki magát megbántva, vagy üldözve érzi, a szolgálati pragmatikának a kötelességteljesítések tekintetében pontosan körülírt és elhatárolt bástyái mögé vonuljon vissza és ott keressen a maga igazsága számára menedéket és oltalmat Éppen azért a pragmatika sürgetése tekintetében készséggel csatlakozom igen t. ellenzéki képviselőtársaimnak ezirányú felszólalásaihoz. T. Ház! Ez a törvényjavaslat kétségkívül a kormánynak is szíve ellenére, tisztán a kényszerűség, a trianoni kényszer következményeképpen került a, Ház elé (Ügy vain! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) és kerül be majd annakidején a magyar Corpus Jurisba. Bizonyos, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazni egyikünk számára sem öröm, akik együtt érzünk a tisztviselőtársaidalommal és értékelni tudjuk annak hihetetlen, szinte pótolhatatlan nagy országfenntartó r nemzetig munkáját; Azonban hosszas vívódás eredményeképpen jelentem ki a magam részéről azt is, hogy ezt a törvényjavaslatot leszavazni megbocsáthatatlan provokáció lenm? a termelő és adófizető társadalmi osztályok felé. (Homonnay Tivadar: Mi hasznuk belőle!) Ez a törvényjavaslat ugyanis, amely ilyen áldozathozatalra szorítja rá a tisztviselők minden kategóriáját, egyszersmind erkölcsi obligót is. jelent a kormány számára abban az értelemben, hogy a tisztviselők áldozathozatalának megfejelő arányban a náluk sokkal erősebb és teherbíróbb társadalmi osztályokat is az övékhez hasonló áldozathozatalra szorítsa rá. (Petrovácz Gyula: Lássuk! Lássuk! — Homonnay Tivadar: Eddig mindig a tisztviselők áldoztak!) Éppen ezért abban a, reményben, hogy a pénzügyminiszter úr megértő lelke, magyar szíve lehetővé teszi, hogy majd a részletes tárgyalás során bizonyos módosító indítványok elfogadásával a törvényjavaslatnak esetleg kirívóan szigorú rendelkezéseit valamiképpen enyhítse, a törvényjavaslatot hazafias kötelességérzetből, talán szívem ellenére, de mégis törvényhozói lelkiismeretem bírói szavának parancsára, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés, éljenzés* a jobboldalon, a szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Meg fog bocsátani Madai Gyüta igen t, képviselőtársam, hogy az ő értékes beszédére nem most, beszédem elején, külön, hanem beszédem gondolatmenetének kifejtése folyamán leszek bátor néhány refleksziót fűzni. Észrevételeimet tehát nem most azonnal teszem meg, hanem beszédem szövegének időrendi sorrendjében. Mindenekelőtt a javaslatot elsősorban védelmező miniszterelnök úr beszédének néhány mondatára vagyok kénytelen pártunk részéről választ adni. A miniszterelnök úr tudniillik azt mondotta, hogy bizonyos ellenmondás van a kereszténypárt mai és régebbi viselkedése között. Ez a kijelentés kétféle formában érthető. Egyik formája az. hogy a pártnak a kormánynyal szemben való általános viselkedése szempontjából

f van ellenmondás a múlttal szemben és érthető úgy is, hogy speciálisan a tisztviselőjavaslat kérdésében van ellenmondás a pártnak a kormány álláspontjával szemben való 6. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. mostani és múltkori viselkedése között. (Simon András: Mindkettőben van némi igazság!) Az előbbire Tury Béla igen t. képviselőtársam már megadta a választ, aminek az volt a .lényege, hogy az előző kormányokat támogattuk, mert azokkal bizonyos munkaprograanmban és bizonyos programmegységben megegyeztünk, ezt a kormányt, azonban már csak azért sem támogathatjuk, mert ez a kormány nem azt kérte tőlünk, hogy támogassuk, hanem a kormány elnök úr azt kérte tőlünk, hogy lépjünk be az ő pártjába, mert ő csak egy pártra kíván támaszkodni. (Homonnay Tivadar: De ezt a viccet nem tesszük meg!) Mi tehát saját pártunk egyéniségének, különállásának feladása nélkül nem is támogathatnánk a kormányt, még ha, egyébként programmban teljesen egyezőek volnánk is vele. Túri Béla igen t. képviselőtársam megmondotta, hogy nemcsak rajtunk áll az, hogy ehhez a kormányhoz való viszonyunk más, mint az előző kormányokhoz, hanem, hogy ebben a kérdésben a kormányelnök úrnak önmaigának van igen jelentős része. Ami azonban azt a részét illeti ennek a kérdésnek, hogy vájjon ezzel^ a tisztviselő javaslattal szemben más-e a mai álláspontunk, mint volt ezen tisztviselőj avaslat elődeivel szemben, ki kell jelentenem, minden újságolvasó ember, a Képviselőház minden tagja tudja, hogy ebben a kérdésben viszont állandóan és következetesen egy- és ugyanazon álláspontot foglaltuk el, azt az álláspontot, hogy minden fizetéscsökkentő, minden jogtipró törvényjavaslatot magunktól kezdettől fogva elutasítottunk. (Simon András: Jogtipró 1 — Zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy konstatáljam, hogy mint törvényjavaslat, ez az első fizetéscsökkentő törvényjavaslat, mert az ezt megelőző négy rendelkezés nem törvényjavaslat formájában, hanem rendeletek formájában jelent meg és így ezek parlamenti tárgyalása nem történt meg, ellenben a 33-as bizottságnál történtek meg az ide vonatkozó bejelentések. Ne tessék elfelejteni azt sem. hogy ezek közül az egyik olyan bejelentés volt, amely azután került a 33-as bizottság elé, amikor a rendelet már megjelent a hivatalos lapban. A Károlyi-kormány első fizetéscsökkentö rendelete olyan jellegű volt, hogy pártunk az első percben a 33-as bizottságban helyetfoglaló tagjaival együtt azonnal ellene foglalt állást, bár ennek a rendeletnek volt két enyhítő körülménye. A rendeletben tudniillik ki volt mondva, hogy ez a fizetéscsökkentés csak egyszeri és csak átmeneti csökkentés, amely egy esztendőre szól és célja az államháztartás^ pillanatnyi zavarának kiküszöbölése. (Simon András: Minden vágyunk, hogy ez is az legyen! — Homonnay Tivadar: Kívánnám, hogy a képviselő úr addig legyen képviselő, amíg ez átmeneti! — Jánossy Gábor: Akkor két év múlva nem lenne képviselő! — Homonnay Tivadar: Vagyok olyan jóindulatú, hogy nem kívánom neki! — Jánossy Gábor: Ilyen rosszat ne kívánjon a képviselő úr! — Derültség.) Konstatálom tehát, hogy pártunknak a 33-as bizottságban helyet foglaló tagjai nem szavazták meg a rendeletet, nem járultak hozzá, a bizottságban ellene beszéltek. De ennek a javaslatnak volt egy enyhítő körülménye, az* hogy hirdette magáról: csak egyszeri és átmeneti. A második rendelet ennek az elsőnek kiegészítése volt, mert míg az előbbi csak a fizetésekre vonatkozott, a második már a mellékilletmények csökkentésével foglalkozott és így logikus folyománya volt az első fizetéscsök-