Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának £ÉD. ülése 1933 december ik-én, csütörtökön. 137 Ha viszont az említett útkaparót nézem, akinek 50 pengő a havi nyugdíja, annak 600 pengő az évi fizetése. Ne méltóztassék akkor csodálkozni, hogy clZ cl * gazdaember, aki a maga munkájával mindenesetre értékesebb munkát végzett, mint az az útkaparó és az a munkásember, akit — ismétlem — túljól dotáltam számításomban, és aki ugyanazt a munkát végzi, bizonyos visszaérzéssel gondol arra, hogy miért nem tud ő aktív munkájával anynyit keresni, mint amennyit tud keresni a másik a nyugdíjával. (Petrovácz Gyula: Egyek vagyunk!) Ez nem irigység. (Petrovácz Gyula: Hanem?) Ön rosszul hallotta azt a hangot^ tképviselőtársam, az nem az irigység sziszegése volt, hanem a teherrel nem bíró nyomorúság nyögése. Csak ennyit óhajtottam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T, Képviselőház! Én nemcsak a parlamenti szokásnak hódolok akkor, amikor az előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak szavaira reflektálok, annak ellenére, hogy nem akarok itt Petrovácz t. képviselőtársam szavainak magyarázója lenni, de méltóztassék megbocsátani, hallottam azt, amit Petrovácz képviselőtársam beszédéből idézni méltóztatott és hallottam azt, amit a t. képviselőtársamnak beszéde végén mondani méltóztatott. (Petrovácz Gyula: Egy és ugyanaz!) Akárhogyan fogom törni a fejemet, hogy mi a különbség az irigység és a vifisz&árzés között, kénytelen vagyok megállapítani, hogy ugyanazt méltóztatott elmondani, amit Petrovácz igen t. képviselőtársam mondott. (Farkas Gyula: Nem mondottam!) Csak éppen a szavakat méltóztatott megváltoztatni. (Farkas Gyula: Csalódni méltóztatik!) Akkor talán egy bizottságot kell kiküldeni, amely megállapítsa, hogy mi a különbség a visszaérzés és az irigység között. Magyarázó kommentárokat kell kiküldeni. T. képviselőtársamnak abban igaza van. hogy az állapotok az országban olyanok, ahogy a t. képviselőtársam nagyon helyesen lefestette. Amit el méltóztatott mondani a vidéki gazdatársadalomra vonatkozólag, azt mi fokozott mértékben el tudjuk mondani a városi lakosságra vonatkozólag. (Farkas Gyula: Nono!) Fokozott mértékben el tudjuk mondani a lateiner társadalomra, a kisiparos és kereskedőtársadalomra. Teljes mértékben ugyanez a szituáció. (Jánossy Gábor: Minden réteg!) És mégis meg kell állapítanom, 'ma a szavazás után, hogy ma a tisztviselői társadalom mellett ebben a Képviselőházban azok a képviselők szavaztak, akik a tisztviselői társadalomnak ebben a Képviselőházban a legkevesebbet köszönhetnek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon') Szavaztak azok a képviselők, akik a tisztviselők részére solha egy szavazatban nem részesültek. (Egy hang a jobboldalon: Párttaktikából! — Homonnay Tivadar: Tévedés, visszautasítjuk!) Majd leszek bátor, t. képviselőtársam, a magam részéről megmagyarázni, hogy én, aki szintén ez ellen a törvényjavaslat ellen szavaztam és aki szintén elmondhatom magamról, hogy nem túlságosan nagy mértékben részesültem abban a szerencsében, hogy tisztviselői szavazatokat kaptam volna, akár az ooszáf gos, akár a községi választások alkalmával... (Jánossy Gábor: Nem ebből a szempontból kell az ügyeket elbírálni!) Nem is ebből a szempontból, hanem nemzeti szempontból szavaztunk ez ellen a törvényjavaslat ellen. (Simon András közbeszól.) Igen, azért, mert nekünk a meggyőződésünk az, hogy a tisztviselői karnak anyagi függetlensége és egyéni függetlensége általános nemzeti érdek. Nekünk már volt szerencsénk tapasztalni ebben az országban, hogy mit jelent erre az országra nézve, hogy van-e független középosztály, vagy pedig nincs. Tapasztaltuk már azt sajnálattal a Károly i-forradaloon kitörésekor és a kommün kitörésekor, hogy mit jelent az, amikor egy tisztviselőtársadalomnak a lelkiismerete teljes mértékben béklyóba van verve. Tapasztaltuk mi már, mit jelent egy országra nézve az, amikor a tisztviselő áment és Igent mond mindenre, mit jelent az, amikor egy országban nincs gerinces tisztviselői társadalom, amely egy esetleges nemzetellenes irányzattal szemben ki meri nyitni a száját. Ezért mi a magunk részéről azért tartjuk helytelennek legelsősorban ezt a törvényjavaslatot, amely itt fekszik a Képviselőház előtt, mert személyi válogatás nélkül az egész magyar tisztviselőtársadalmat teljes mértékben a kormányhatalom rabszolgájává teszi. (Farkas Gyula: Ez a javaslat?) Igen, t. képviselőtársam, ez a javaslat. Es t. képviselőtársamnak* ki olyan nagy szeretettel nyilatkozott előbb a magyar bírói karról, és aki természetszerűen ellene szavazott a javaslat elfogadásával, nincsen igaza akkor, amikor idézni méltóztatik az 1869. éivi törvényt. Bocsásson meg t. képviselőtársam, de 1869-től 1933-ig eltelt néhány esztendő, s azóta ebben az országban a bírói függetlenség dogma lett, mégpedig dogmája lett az egész magyar alkotmányosságnak. (Farkas Gyula: Sehol sincs másképpen szabályozva, mint abban a törvényben!) Nem akarok vitatkozni ezen a téren t. képviselőtársammal, de azért, mert másutt nincsen másképpen szabályozva, azért ebben a országban a bírói függetlenség mégis csak egy alkotmánybiztosíték, amely eddig kitűnően bevált, és nem találom semminemű okát annak, hogy ez az alkotmánybiztosíték megszüntettessék. (Lázár Andor igazságügyininiszter: Nem lesz megszüntetve!) T. miniszter úr, Magyarországon a bírói függetlenség ennek a törvényjavaslatnak a megszavazása után teljes mértékben megszűnik. (Elénk ellenmondások a jobboldalon. — Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd megköszöni a bíróság az ilyen alapos jogi tudást! — Zaj.) T. miniszter úr, én nem tudom, hogy a bíróság mit köszön meg és mit nem. A miniszter úrnak igazán több bíróval és ügyésszel van alkalma beszélni, mint nekem, de higyje el a miniszter úr, hogy a bírák velem őszintébben beszélnek, mint a t

% miniszter úrral. Vannak még itt a Házban képviselők néhányan, akik ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása óta beszéltek köztisztviselőkkel — elsősorban bírákkal és királyi ügyészekkel — és méltóztassék elhinni, az egész bírói karban az a felfogás jutott kifejezésre, hogy dacára annak, hogy — és ezt^ aláhúzom — a bírák a maguk függetlenségét és a maguk végelbán ás alá vonását illetőleg jobban vannak biztosítva, mint a többi tisztviselők, — ezt magam is elismerem és aláhúzom, mert nem volnék objektív, ha nem ezt mondanám — mégis minden miniszternek módjában vagy egy neki nem tetsző bírót ennek a törvénynek az alapján hivatalából eltávolítani. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nincs módjában! Csak az eljárást indíthatja meg! Ehhez ma is jogom van! — Zaj.) FJnök: Csendet kérek! Fábián Béla: Azt kérdezem a t. miniszter úrtól, mi történik azzal a bíróval, aki ellen