Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-229

Az országgyűlés képviselőházának 220. ülése 1933 december lU-én, csütörtökön. 135 rem a tőketermelés szükségességét, azonban nfim tndunk tökét termelni, mert eladósodottságunknál fogva végeredményben kamatrabszolgaságba kerültünk. Ez a kamatrabszolgaság igénybeveszi egész produktív ténykedésemet, vagyis adófizetői lettünk a külföldi hitel alánnán a tőkének és nem tudok saját belföldi tőkét teremteni. Ez az én elgondolásom., ebbe beleillesztem természetesen a tisztviselői fizetést, a tisztviselői fizetést, mint fogyasztási lehetőséget, de «is» és nem kizárólag. A magam részéről azt gondolom, hogy pénzügyi vonatkozásban is elvi meggyőződés állhat elvi meggyőződéssel szemben és kétségtelen dolog, hogy a r közgazdasági kérdésekkel foglalkozónak meditálása ma csak abban az irányban terjedhet, hogy hogyan és miként tudnánk megindítani az egészséges termelést. Ennél a kérdésnél természetesen kritika tárgyává kell tenni a mai pénzrendszert, kritika tárgyává kell tenni a túlságos hitel érvényesülést és mindenféle egyéb megfontolás jogosul í; és azt hiszem, hogy a kölcsönös vitából kialakulhat egy egészséges 'megoldás, amely számol a haladással, számol a jelenlegi trazdasági helyzettel és ezért én a nyu^díjiavaslatot nem politikai archimedesi pontként kezeltem, mint előrebocsátottam és abban a meggyőződésben vagyok, hogy nobilis objektivitással kezeltem az egész kérdést. E pillanatban is ez a szándékom és intencióm, amely érvényesül megnyilatkozásomban. És ebben a kérdésben is nemzetgazdasági vonatkozást domborítok ki pénzügyi téren és a nemzeti lelkiség kérdésében is, mert hogy a tisztviselői kar lelkisége nélkülözhetetlen, azt hiszem, ezt a nénzügyminiszter úr is elismeri. Nagyon örülök, hogy az elismerés szavával illette a tisztviselői kart. De ez természetes, annyi kiváló tisztviselőt lát maga körül, akik é.it is nappallá téve, egészségüket kockáztatva kitartással dolgoznak, (Ügy van! Ügy v<m! a jobb- és a baloldalon.) úgy, hogy éppen ő van abban a helyzetben, hogy ezt közelről láthatja. Saját tapasztalata is mondatja vele, hogy a tisztviselői kar végeredményben nem is íehet jellembeli vonatkozásban csak eszköz, hanem együttes segítőtárs és az ideák kitermelője a miniszter oldalán. /Ügy van! tJov van! a jobbéi a, baloldalon.) Ök reprezentállak SLV, állandóságot, míg a miniszterek a politikai életben beálló változatosságot képviselik. Ezért lényeges az államélet szempontjából, hogy egy kikristályosodott lelkiséggel, jellem szilárdsággal és tudással rendelkező^ tisztviselői gárda álljon a nemzet rendelkezésére ezekben a súlyos időkben. En a lélek, a lelkiség szempontjából kezeltem ezt a javaslatot. Ezt a magatartásomat fenn is tartom és kijelentem. hogy a tisztviselői kar gazdasági szervei mindenütt annak a hangnak adtak kifejezést, aminek én is kifejezést adtam itt. Voltam^ olyan lelkiismeretes, — mert én nagyjelentőségűnek tartom a lelkiismeretet a politikában — hogy érdeklődtem a felfogásukról. Mindaz a módosítás, amelyet én kívántam, az ő egyetemes felfogásukkal kongruens volt. ök természetesen ezt fel Is hozták, de — nem tudom, a pénzügyminiszter úr megfigyelte-e ezt a részletet — nem üléseztek, nem használták ki politikailag ezt a kérdést, mert nem szakszervezetileg kezelik a dolgokat, hanem mindig a nemzeti érdekek szempontjából. , Ezért kettős kötelessége a törvényhozásnak segíteni azon a tisztviselői karon, amely nem használja ki a kérdést a merev egyoldalú szervezettség jegyeben, hanem mindig beleilleszkedik az egyetemes nemzeti érdekek szolgálatába. Jlzert kell nekünk is a hónuk alá nyúlnunk, hogy lelkiségükbe tüskék ne hatoljanak be. inzert mondtam is, hogy ezt a nagy harcot nem vívtam volna meg 3*5 millió pengőért, mert sokkal fontosabb a tisztviselői kai- lelkiségének megőrzése a nemzeti gondolat jegyében, mint kockázatok, amelyek talán nem szavakban, hanem cselekedetekben fognak nyilvánulni. En pedig ezt nem akarom. En nem akarom, hogy a tisztviselői kar ellentétbe kerüljön a mi egyetemes nemzeti céljainkkal, mert hiszen kifejeztem, hogy lényegében ő a magyar középosztály és neki kell ezt a szerepet vinnie mindaddig, amíg nem tudjuk megteremteni az iparban és a kereskedelemben is a független, egészséges középosztályt. (Fábián Béla: Hol lehet az?) Kétségtelen, hogy csak ez lehet egy nemzet igazi célja és ezt kell elősegíteni gazdaságpolitikailag is. Minden osztályra szükség van, lehetetlenség közöttük katea-órizálni. Szükség van a nagy vagyonra, szükség van. a munkásokra, szükség van mindenkire, szükség van a középosztályra is. Szükség van a középosztályra különösen nálunk, ahol a nemzeti gondolat hordozói mindig ők voltak, (Jánossy Gábor: Az igaz!) és ma is ők. (Jánossy Gábor: Ez is igaz!) Tessék csak megkérdezni az egyesületeket, amelyek valamely gyűjtést rendeznek, ki áldoz? Elsősorban a nyomorult fillérekkel tengődő tisztviselőtársadalom. (Ügy van! Ügy van!. a jobb- és a baloldalon.) En néztem a jótékonysági kimutatásokat és megállapítottam,^ hogy a nagy-gyárak két gombolyag pamutot és ehhez hasonló dolgokat adnak jótékonycélra, (Ügy van! Ügy van!) de akár kulturális, akár nemzeti célról van szó, a tisztviselői kar mindig kapható az áldozatra. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A hivatalokba nem mennek hiába gyűjteni, hiszen a miniszterek ezért el is tiltották, hogy a hivatalokba járjanak a gyűjtők, mert a tisztviselők áldozatkészsége nem ismer határt. Sokszor a maguk anyagi biztonságának kockáztatásával is áldoznak sajtóra, kulturális, nemzeti célokra, mindig áldoznak. Kikkel vannak telítve a hazafias, nemzeti alapon álló egyesületek? Egy tisztviselő 5—6 ilyen egyesületben is benne van. Ez is kolosszális nagy terhet hárít rájuk és ma olyan a helyzetük, hogy sem a nyugdíjkerdes, sem a lakbérkérdés nem közömbös rájuk nézve, mert az egész család, a hozzátartozók mmd-mmd azon az egy biztos exisztencián csüngenek. Engem az emberiesség, a nemzeti szempont vezetett, amikor ezeket a javaslatokat megtettem. Az igaz, hogy a pénzügyi elméletek terén én más tételekkel keresem a kibontakozás útját. Nem akarok rossznyelvű lenni, különösen a pénzügyminiszter úrral szemben, egyáltalán senkivel szemben, nem is szoktam, de hát azt mégis egy kicsit fenntartással kell tudomásul vennem, hogy ma megismertem az én vallásomnak egy "új hitigazságát. Én eddig abban a hitben voltam, hogy az én vallásom hitigazságait precízen tudom, de ma a pénzügyminiszter úr kitanított egy másik hiti gazságra is, hogy a pénzügyi tételeknek, a gazdasági elmeleteknek megtámadása tusakodás a megismert igaZíSággal és bűn a Szent Lélek ellen. En azt kérem a nemzet érdekében, hogy ez a Szent Lélek jöjjön segítségére a miniszter úrnak, ha új utak kereséséről lesz szó és annak ^útbaigazító erejével találja meg a régi és lejárt elmeletekkel szemben az új gazdasági kibontakozás