Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

76 Az országgyűlés képviselőházának 21 rülmények küzött fenn alkarja tartani ezt a rosszul begombolt mellényt, ám tartsa. De kérdem az igen t. miniszter úrtól, nem gondol-e arra, hogy itt Budapesten és Budapest környékén azok a nyomorult proletárok, akik alig tudnak táplálékhoz jutni, nem tudják megfizetni az igy mesterségesen duplájára emelt tejárakat? A spannungot annyira (kellene^ csökkenteni, hogy azok, akik nyomorban, Ínségben, szenvedésben sinylődnek, akiknek nincs kenyerük, nincs semmijük, akiknek csak a legkétségbeesettebb nyomor jut osztályrészül, s akiknek még beteg gyermekeik és csecsemőik sem tudnak hozzájutni tejhez, legalább tisztességes áron meg tudják fizetni a tejet. T. Ház! Olvastam a lapokban, hogy most már Hoyos Miksáék ösztönzésére a f öldmívelésügyi miniszter úr végre akarja hajtani a tejrendeletet. (Egy hang a jobboldalon: Hála Istennek!) Ez lehet önöknek hála Istennek, de lehet százezreknek nem hála Istennek. Most, amikor úgy látom, hogy a tejrendeletetet mégis csak végre fogják hajtani, a földmívelésügyi miniszter úrhoz fordulok és figyelmeztetem, hogy a tervszerű és irányított termelésnek nem; az a módszere, hogy felmenjek az árakkal az égig. Mikor a burgonyakartelrŐl volt szó, akkor a földmívelésügyi miniszter úr azt mondta, hogy le akarja törni az árakat. A tej rendelet sem valami bíztató számiunkra ebből a szempontból. T. Ház! En azért szólalok fel, hogy nyilatkozatra kérjem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy mit akarnak ezzel a tejrendelettel. Ha végre akarja komolyan hajtani a miniszter úr, ám viselje a következményeit. A fogyasztóközönség legfeljebb kevesebbet fogyaszt, egyidejűleg tönkreteszik azonban azt a társadalmi réteget is, amely eddig nagyjában elvégezte Budapest tejellátását. Most a földmívelésügyi miniszter úron van a sor: ám hajtsa végre a rendeletet, de viselje a következményeit a rendelkezéseinek. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tejkérdés minden részletével együtt már nagyon sokszor szerepelt a t. Ház előtt. (Propper Sándor: De ön még nem válaszolt az interpellációkra!) En csaknem minden interpellációra válaszoltam. Legalább tízszer foglalkoztam ezzel a kérkéssel itt a házban. Sajnálom, hogy képviselő úr nem kísérte ezt kellő figyelemmel. (Propper Sándor: Várom a választ a két interpellációmra!) Ezekre nem válaszoltam, mert ugyanazok a stereotip kérdések merültek fel, amelyekre én már precíz választ adtam, amelyet három mondatban ma is megismételhetek. Magyarország állattenyésztése áll vagy bukik a tej értékesítésével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Magyarország állattenyésztésén nyugszik az ország földjének termelőképessége. ' A tejkérdést, akármilyen nehéz konstrukcióban is, de meg kell oldani, mert ha nem oldjuk meg, három fillér lesz a tej ára. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, tessék a miniszter úr válaszát meghallgatni. Kállay Miklós földmívelésügyi miniszter: Meg méltóztatik hallani válaszomat. Tehát akkor 3, vagy 4 fillér lenne a tej ára és akkor az állatot igazán el kellene potyázni és ebben az országban az a virágzó állattenyésztés, amely '. ülése 1983 november 17-én, pénteken. elsősorban a Dunántúl, de ma már az ország igen sok más részében is legnagyobb nemzeti értékünket képezi, elpusztulna. A tej ára tekintetében a diszparitás átkozott, amit a termelő kap és amit a fogyasztó fizet, 27%. Ez a legkisebb azok között a fogyasztási cikkek között, amelyeket Budapest fogyaszt. A burgonyánál, a zöldségnél, a káposztánál, a tojásnál, a csirkénél, szóval mindegyiknél nagyobb a diszparitás a között az ár között, amelyet a termelő kap és amelyet a fogyasztó fizet. (Propper Sándor: Az ipari tej!) Az ipari tejért, amely 3—4 fillérért adatik el, az export-vajban 9 fillért kap a termelő és ezáltal kénytelen a fogyasztó magas árat fizetni. Ez az a kiegyenlítő kulcs, amellyel lehetővé tesszük a kisembereknek és a Budapestre be nem szervezett nagygazdaságoknak az exisztálást. Én megmutattam, miit fogok tenni, amikor van Budapest környékén gazdaság, amely — mondjuk — egymillió pengőt veszít az átal a kontingens által, amelyet elvettem tőle, hogy azt kiosszam kizárólag a szövetkezetek és a kisemberek között. (Taps a jobboldalon és a középen.) Ezek a tettek, és azok a szavak. Ehhez kell bátorság. (Propper Sándor: Budapest népe nem tud 32 fillért fizetni a tejért!) Arról is fogok beszélni. Azt méltóztatott mondani, hogy a nagytermelők és a nagygazdák érdekéről van szó. En megkurtítottam az összes nagytermelőket, elvettem egy jelentékeny kontingenst tőlük, amelyet kizárólag a kisembereknek adok. Fáj nekem, hogy megkárosítottam őket, de ezt meg kellett tennem; kimondhatatlan horribilis öszszegekről, virágzó gyönyörű gazdaságokról van szó. (Tarkas István: De a tej mégis drága!) Arról beszéltünk, kinek érdekében áll a dolog. Most beszéljünk a tej drágaságáról. Bátorkodtam megjegyezni erre nézve, hogy a diszparitás a termelői ár és a fogyasztó által fizetett ár között kevesebb, mint bármely más termeivénynél, amelyet nagy tömegek fogyasztanak. Ha azonban figyelemmel méltóztatott kísérni a statisztikát, akkor láthatta a képviselő úr, hogy még a tej ára is a kötött gazdálkodásnál többet esett, mint amennyivel, hála Istennek, az ipari munkabérek az országban estek. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék ezt figyelembe venni és tessék ezt összehasonlítani a burgonyának és egyéb terményeknek árával, és meg méltóztatik látni, hogy — hála Istennek — milyen kedvező helyzetet teremtett a foglalkozásban lévő ipari munkásság részére a mezőgazdasági árak esése. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ami pedig a rendelet végrehajtását illeti, hirtelenében nem is tudom, hány millió ember foglalkozik Magyarországon tehéntartással és hánynak tartozik érdekkörébe a tej értékesítése. Tudom azt, hogy Budapesten 5000 adófizető fűszerkereskedő árulja a

1 tejet és mindezeknek az érdekei érintve vannak azáltal, ha 500 milimári lekínálja a fűszerkereskedőket és ezzel lehetetlenné teszi azt, hogy ez a néhány millióra tehető ember Budapesten megjelenjék az ő tejével. Én a budapestkörnyéki gazdák erdekeit 100% -ig méltányolom akkor, amikor ezt a kontingenst, amelyet elvettem a nagygazdaságuktól» nekik adom és az összes tejet hajlandó vagyok pl. Soroksáron 16'5 fillérért átvenni, csak abba nem nyugszom bele, hogy ezek az egész konstrukciót a maguk alákínálásával megrontsák. Mert nem lehet pasztőrizált tejet ugyanazon az áron venni, mint pelenkába becsavart csuprokban behozott tejet. (Ügy van!