Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. hogy nem engedi meg a mai gazdasági helyzet, de különösen nem engedi meg politikai helyzetünk, hogy abszolút eredményeket érhessünk el s teljes mértékben kifejthessük erőinket. A.kormánynak sincs meg a módja és alkalma sem rá, hogy mindazokat az eszközöket igénybevehesse, amelyek szükségesek volnának bajaink gyökeres orvoslásához, mert hiszen — és erről felejtkeztek el az előttem szólott ellenzéki szónokok — más baj is van, nemcsak az, amely idebent szorít bennünket. Nemcsak belső orvosságok kellenének nekünk, minthogy nemcsak belső bajaink vannak. Éppen ezért én is ebből a viszonylagosságból bírálom meg a 14.000. számú rendeletet és azt mondom, hogy igenis, ez alapos előrehaladás és alapos segítség a többi e tárgyban kiadott rendelkezésekhez képest. Lehet arról vitázni, hogy az adósok a rendeletben megkívánt feltételeknek nem fognak tudni eleget tenni. Nagyon könnyen meglehet, sőt valószínű, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a közgazdasági élet romlásának nemcsak egyedül a kamat-terhelés volt a kizárólagos oka, hanem ez csak egy komponense volt bajainknak. Eszerint tehát a segítség sem eszközölhető egyedül és kizárólag a kamatokon keresztül, 'hanem ezen túl is sok más egyébbel együtt. Meg kell találni az utakat és módokat, hogy a mezőgazdaság rentabilitása helyreálljon és ha a mezőgazdaság rentabilitása helyre fog állani, abban az esetben fogja bírni a mezőgazdaság ezeket a kamatokat. Viszont ha ezt más úton-módon és eszközzel nem sikerül helyreállítani, akkor semmiféle kamatengedménnyel a bajon segíteni nem tudunk. Objektíve el kell ismerni, hogy ez a bizonyos 2'5%-os engedmény a csekély mértékben eladósodottaknál, a 4%-os a súlyosabb a megterhelésnél, kamatmentesítés, sőt bizonyos vonatkozásban tőketörlés a maximális megterhelésen felül: igenis, radikális és gyökeres segítséget jelentenek. Különösen ki kell emelni a segítségek közül az adóhátralékosokra nézve adott kedvezményt, amelyet egyedüli útnak tartok az adóhátralékos gazdák megsegítése tekintetében, csak az a kérésem, hogy ezt a kedvezményt ne csupán az eladósodott gazdákra, hanem egyáltalán minden adóhátralékosra terjessze ki a kormány. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Komoly és 'határozott előrehaladást jelent ez. a rendelet, az adósvédelem fejlődésének olyan etappját, amelyen meg tudja vetni az eladósodott ember a lábát és a feltámadás, az újraéledés, a megmenekülés reményével tudja átkínlódni a hátralévő átmeneti időt, amely szerintem arra szükséges, hogy a végleges és gyökeres megoldás anyagi megalapozottságát előteremtse a kormány. En azonban nem is csupán azokat a konkrét intézkedéseket helyeslem, amelyek a rendeletben foglaltatnak, hanem talán még fontosabbaknak tartom azokat az elveket, amelyek a rendeletből kikövetkeztethetők. Átmeneti megoldásról van szó, tehát nem tartalmazza a rendelet konkrét intézkedésekben ezeket az elveket, azonban mutatja az irányt, amelyet a kormány a végleges megoldásnál magának megszabott. Az első ilyen elv az, hogy a kamatterhelés a teherbíróképességgel arányban álljon. A kormány ebbeli felfogása kikövetkeztethető a kamatok alapos leszállításából. A második elv az, hogy a túlterheléstől az • adós a kamat, sőt adott esetben a tőkerész torlése áltál is mentesíttessék. A harmadik elv az, hogy a kisexisztenRÉtPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 17-én, pénteken. 73 ciák fokozottabb mértékben szorulnak védelemre. A negyedik elv az, hogy a befagyott hitelösszegeknek részbeni mozgósításával több pénzt kell beönteni közgazdasági életünkbe, hogy friss vérkeringés álljon elő. Az ötödik elv pedig annak az igazságnak felismerése, hogy adórendezés nélkül adósságrendezés el sem képzelhető. Bátor leszek én is rámutatni azokra a kívánságokra, amelyek szerintem szükségesek volnának ahhoz, hogy a rendelet intenciói maradék nélkül érvényesülhessenek. Az első az, — és ebben egyetértek ellenzéki képviselőtársaimmal — hogy amíg a mezőgazdaság prosperitásán keresztül az a vidéki kisiparos, kiskereskedő, vagy szabadfoglalkozású értelmiség nem jut a becsületes, tisztességes megélhetéshez, éppen amiatt, mert a mezőgazda a viszonyok folytán fizetésképtelenné és fogyasztóképtelenné vált, addig szerintem is ezek a kedvezmények kiter jesztendők volnának a vidék kisiparosaira, kiskereskedőire és szabadfoglalkozású értelmiségére is, már csak azért is, hogy ezek önerejükből és nem kény szeregyezség és csődeljárások révén jussanak ahhoz, hogy átkínlódják a, mezőgazdákkal együtt ezeket a keserves időket. A másik kívánság, amelyre Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársam mutatott ra, a kataszteri tiszta jövedelem korlátnélküli szorzásából előállott hiba kiküszöbölésére irányul. Ez a yégnélküli és korlátnélküli szorzás nem ad módot arra, hogy ott, ahol a kataszteri tiszta jövedelem túlmagas, a szorzat ne emelkedjék túl bizonyos maximumon,' vagy pedig a rendeletben foglalt terhelési határok arányosításának a tényleges becsértékhez vagy a tényleges jövedelmezőséghez. Nem szabad azt gondolni, hogy az ingatlan termőképessége arányos a kataszteri tiszta jövedelemmel. A gyengébb minőségű föld termőképességét relatíve jobban lehet fokozni, mint a jóminőségű földekét, mert a földek termőképességének van egy bizonyos határa, amelyen felül a legjobb termőképességű földet sem lehet emelni. Az alacsony kataszteri tiszta jövedelmű és a magas kataszteri tiszta jövedelmű földek között nincs meg az a különbség sem értékben, sem jövedelmezőségben, mint ahogy azt a kataszteri tiszta jövedelem különbsége mutatná. Ebből lehet megmagyarázni azt is, hogy míg- a gyenge kataszteri tiszta jövedelmű homokos földeken a rendelettel a gazdák egészen jól meg vannak elégedve, sőt azt még végleges rendezésképpen is elfogadnák, addig a magas kataszteri tiszta jövedelmű földek gazdái panaszkodnak, hogy a rendeletben foglalt intézkedések nem elegendők. Egészen természetes, ha rágondolunk, hogy a 20 korona kataszteri tiszta jövedelmű földeknél is, — az én kerületemben — sajnos, vagy nem sajnos, ezt nem; tudnám megmondani — 20 koronári felüli kataszteri tiszta jövedelmű földek vannak — a 20 koronás kataszteri tiszta jövedelem maximális megterhelése 800 pengő, annak pedig a kamatterhe 32 pengő, ami a Tiszántúlra lefordítva, négy métermázsa búza. Amint tehát a rendelet 13. §-a gondoskodik arról, hogy olyan esetekben, amikor a kataszteri tiszta jövedelmen keresztül számított jövedelmet lényegesen meghaladja az ingatlan tényleges jövedelme, további szolgáltatásra legyen kötelezhető az adós, éppenúgy meg kellene tenni ennek az ellenintézkedését is, amely szerintem nem lehet más, mint a kataszteri tiszta jőve12