Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
70 Az országgyűlés képviselőházának 215, dást, amely a javak és az ingótőke között az utóbbi négy esztendőben létrejött. (Ügy ixml balfelől.) Míg ez nem történik meg, amíg ehhez a kérdéshez erős kézzel hozzá nem nyúlnak, addig — méltóztassék megengedni. — hiába minden jóakarat: a gazdatársadalom sorsának javításáról, a földteher kérdésének rendezéséről egyáltalán beszélni sem lehet. A másik dolog, ami Csilléry András igen t képviselőtársam különvéleményében helyesen^ van megállapítva, az, hogy azokat a tartozásokat, amelyek a magyar földön vannak, hosszúlejáratúakká kell átalakítani, mert enélkül a mai viszonyok között, amikor a mezőgazdaság prosperálása amúgy is nagyon nagy nehézségekbe ütközik, adósságokat másképen rendezni nem lehetA harmadik, kérdés volna mezőgazdasági termeivényeink értékesítése. Ez volna a legfontosabb.^ Sajnos azonban, itt az a baj, hogy rajtunk kívül álló tényezők is vannak és annak a rossz^ gazdasági politikának, amelyet az egész világon csinálnak, — hogy ipari államokban, a gyárakban búzát vetettek, a rónákon pedig iparvállalatokat ültettek el — ennek a helytelen és hibás politikának következménye azután az, hogy mi a mi termel vényeinket nem tudjuk megfelelően értékesíteni. A napokban együtt utazva a földmívelésügyi miniszter úrral, én meg is mondottam neki: ha annak a 6 millió mázsa búzának kivitele valóság lesz s ezért mi átlag 5 pengőt kapunk, vájjon nem vétek-e a mi termeivényeinket ilyen olcsón elherdálni külföldön 30 millió pengőért, amikor ebben az országban éhező és munkanélküli tömegeink vannak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyeket ebből az én nézetem szerint el lehetne látni. Nagyon nagy hiba volt, hogy mi a pénzügyminiszter urat hiába kértük, hogy akármilyen módon, de kellő időben nagy rekordtermésünk búzafölöslegeiből egy nagy mennyiséget vegyen ki, mert ez ott van kínálatban és idebent is a túlságos nagy kínálat folytán rontja a mi termel vényeink értékét. Sajnos, ebben a tekintetben kellő intézkedések nem történtek^ és ennek most hátrányait látjuk. Már most rátérve a rendeletre, két előny az, amit igen t. képviselőtársaim hangsúlyoznak. Az egyik az, hogy a kamatmérséklés immár bekövetkezik, a másik pedig az, hogy bizonyos gazdákkal szemben, akik a rendeletben meg vannak határozva, bizonyos végrehajtási eljárások nem lesznek. Nekem azt kell megállapítanom, hogy ez a rendelet, amelyet én kifogásolok, ha ebből a szempontból vizsgálom is, nem fogja szolgálni a célt. Szeretném a. pénzügyminiszter urat megkérni, mondja meg nekem, miből fogják tudni fizetni ezt a leszállított kamatot is, amikor a 4300-as rendeletnek sem lett eredményei A végrehajtás korlátozásának kedvezménye is ismételten olyan eszköz, amely az eladósodottabb gazdák sorsán egyáltalában nem javít. Amikor rekordtermésünk volt, akkor kellett volna kiadni ezt a rendeletet, ha már annyira jónak találták, nem pedig hagyni, hogy a gazdatársadalom ezt a termést olcsó áron elkótyavetyélje, elvigyék a hitelezők, elvigyék adóba, mert ma.már ennek a termésnek nincs meg a hatása. Most van egy közepes kukoricatermésünk, azonkívül van burgonyatermésünk. A kukoricának az ára nálunk, a Tiszántúl mázsán' ként 2 pengő, a krumpli ára mázsánként 80 fillér. Méltóztassék nekem, pénzügyminiszter l ülése 1933 november 17-én, pénteken. úr, megmondani, hogy január elsején miből fogja a magyar gazdatársadalom fizetni a 4 vagy 5'5%-os kamatot, miből fogja fizetni a folyó adót, miből fogja fizetni a hátralékos évi százalékot, mivel fogja biztosítani a termelés folyamatosságát és ha mindezeket kifizette, miből fogja családját fenntartani? Mi-' helyt pedig fizetni nem tud, a dob azonnal, megperdül és akkor ennek a rendeletnek már nincsen hatása. Vígan fog peregni tovább a dob, mert a pénzügyminiszter úr elkövette azt a hibát, hogy ha már a gazdatársadalmon segíteni akart volna, ne akkor adta volna ki a rendeletet, amikor már az évi termés eredménye elment. Elkésett ez a rendelet és ezzel szolgálja elsősorban a pénzügyminiszter úr azoknak az érdekeit, akikkel szemben most a gazdatársadalmat védi. Beszéltünk arról, hogy elsősorban mégis csak termékeinket kellene valamilyen módon megfelelő árra felemelni. (Lang Lénárd: Ez a legfontosabb!) Ez, mint mondottam, nagyon nehezen megy. Ha ez nem lehetséges, akkor nincs más hátra, mint a javak és a pénz közötti 1930. évi arányt visszaállítani. En most a Pénzintézeti Központ statisztikájából kiírattarn egy pár adatot. Ez a statisztika az 1930-as és 1933-as évekről szól. 1930 december 31-én, tehát a bankzárlat előtt, a budapesti és vidéki bankok váltókihelyezése 2009 millió volt, az adósok tétele, 1400 miillió,a jelzálogos követeléselc tétele 666 millió, Összesen 4074 milió. Három esztendő múlva, 1933 június 30-án a váltókihelyezések Összege már 1694 millió, tehát 354 millióval kevesebb, mint három évvel azelőtt, az adósok tétele 860 millió, tehát 500 millióval kevesebb, a jelzálogos követelések tétele 615 milió, tehát 50 millióval kevesebb, összesen 3175 millió, tehát a három évvel ezelőtti állapothoz képest három esztendő alatt 899 milliót fizetett ki a magyar adóstársadalom, a bankoknak. Nézzük meg, mélyen t. Ház, hova ment ez a 900 millió három esztendő alatt? Ebből valók kétségtelenül elsősorban azok a sajnálatos téj telek, amelyeket mi vaduzi pénzek és hasonló nevek alatt ismerünk. (Propper Sándori A névsorral még adósak! Megígérték, hogy nyilvánosságra hozzák!) Az is kétségtelen, hogy a kormány a bankoktól, tehát ebből a pénzből, a maga részére kölcsönképpen körülbelül 200 millió pengőt igénybe vett. Azt is meg kell állapítanom, hogy amikor ezek a pénzek befolytak a bankokhoz, ez nem ment olyan simán, hanem föld elárverezésével és a föld árának rohamos és általános csökkentésével járt együtt. Mit csináltak a bankok ezzel a pénzzel? Először is külföldön zálogleveleket vásároltak. A potom pénzen megvett zálogleveleket, ha nem is tejesen százszázalékosan, de magas öszszegben az adósoknak adták. Ebből hasznuk volt. Azonkívül nagyobbrészt földeket vásároltak egyharmad árban a régebbi állapothoz képest. Kétségtelen tehát, hogy a nagybankok és nagytőkések az adóstársadalomtól, amelyben a mezőgazdaság jelentékenyen szerepel» magas összegekhez jutottak ez alatt a három esztendő alatt. Most már az a kérdés, mi lesz azokkal a pénzekkel, amelyeket most megszavazunk a gazdaadósságok törlesztésére. Ezek ismét a nagybankok és nagyvállalatok kezébe jutnak és pénzügyminiszter úr, ön addig tartatja a magyar gazdatársadalommal a pengőt, amíg