Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

60 Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1933 november 17-én, pénteken. ügyi viszonyok között van az ország, (Buchinger Manó: Szavalóhét!) nem lehet szó arról, hogy komoly közmunkaprogrammot valósítson meg a kormány. Es mégis azt kell látnunk, hogy amikor nem a szerencsétlen városi lakosság munkaalkalmának megteremtéséről van szó, akkor más a helyzet. Amikor az ipari proletariátusnak munkábaállításáról, a mezőgazdasági munkásoknak, a mezőgazdasági munkanélkülieknek munkábaállításáról van szó, amikor a szellemi munkások részére munkaalkalmat sürgetünk, akkor mindenütt ott találjuk azt a kijelentést, hogy erre pedig nincs fedezet, sőt azt látjuk, hogy a költségvetésben csaknem teljesen megszüntették a beruházásokat, és utasítás ment ki még a közületekhez, az önkormányzati testületekhez is, hogy a dologi kiadások összegét a lehetőség szerint csökkentsék, ami megint csak munkaalkalmaknak megvonását jelenti, de ugyanakkor játszi könnyűséggel tudnak előteremteni 175 milliót és tudnak elpocsékolni enynyit ilyen inproduktiv célokra. T. Képviselőház! Láttuk, hogy akkor is, amikor a gabona ára 1931-<ben világpiaci viszonylatban is és Magyarországon is leesett, a gazdáknak, a nagybirtokosoknak megsegítésére megteremtették a boletta-alapot, de nem láttuk, hogy akár ez a kormány, akár az előző kormány valami munkabolettát teremtett volna meg és a munkanélküliek részére vagy munkáról vagy munkanélküli segélyről gondoskodott volna. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Látjuk azt, hogy az egész országban megadóztatták az ipari munkásokat, a városi lakosságot, a legszegényebb kereseti viszonyok közt élőket is a nagybirtok felsegélyezésére, de nem láttuk és nem látjuk, hogy a nagybirtokokhoz hozzányúltak volna abból a célból, hogy az ipari proletariátust valahogyan megsegítsék, és nem láttuk, hogy a kartelleket és trösztöket adóztatták volna meg, vagy egy kicsit megnyomták volna, hogy segítsenek az Ínséges városi lakosság helyzetén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Láttuk azt is, hogy amikor arról volt szó, hogy segítsenek a gazdákon, azokon a gazdákon, akiktől a földbirtokreform céljaira földet vettek igénybe, és amikor a földigénylők nem tudtak teljesíteni, vagy nem tudtak a nagygazdák igényeinek és étvágyának megfelelő mértékben teljesíteni, akkor árubaboesátották enneikiaz országnak összes gyufagyárait, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) gyufakölcsönt vettek fel, eladósították az egész országot. (Friedrich István: Es voltak, akik kerestek rajta!) Es voltak, akik kerestek rajta, mint ahogyan mindig^ vannak. A gyuf akölcsönnel, a gyufa árdrágításával megterhelték az egész országot, tehát megint tudtak egy célra, amely nekik kedves, amely a kormány szívéhez közel áll, alapot teremteni, ellenben nem tudtak valami alapot teremteni a testi és szellemi proletariátus részére. (Esztergályos János: Ez az osztálypolitika!) Hallottuk még néhány héttel, vagy néhány hónappal ezelőtt, hogy a kormány nem tud segítséget igénybe venni, mert nem áll rendelkezésére kellő pénzalap, és amikor arról volt szó, hogy a gazdákon segítsenek, akkor egyszerre meg lehetett változtatni a Nemzeti Bank alapszabályait, a Nemzeti Bank statútumait, amelyek szentségek voltak eddig és amelyekhez nem lehetett hozzányúlni. Ezekhez, íme, hozzá lehet nyúlni és százmillió kölcsönt lehet a magyar nemzetnek, a magyar államnak, a magyar kormányzatnak felvenni, hogy erre az improduktív célra fordítsa. Es itt van a munkiala.lkaíLmak teremtése. Menynyit hallottunk itt a munkaalkalmak teremtéséről. Mikor hirdette a pénzügyminiszter úr, hogy begyujtási hitelt fog az ipar rendelkezésére bocsátani. (Esztergályos János: Begyulladt az a hitel! — Zaj.) Hol van ennek nyoma? Most látunk egy gesztust a kormány részéről, amikor 120.000 pengőt kíván juttatni az egész ország kisiparosainak. (Malasits Géza: Huszonhét fillért koponyánként! — Elnök csenget. — Esztergályos János: Háromszázezer kisiparosnak 120.000 pengő! Ez a felkurblizás, a begyullasztás?) Kezemben van (Szeder Ferenc: A nemzeti kiskáté, az is valami! — Farkas István: Es a kis gerstlidemokrácia, az is valami! — Zaj.) a pénzügyminiszter úr egyik elődjének nyilatkozata, aki 150 millió pengő értékű közmunkát jelentett be. Hol van ez a 150 millió pengő értékű közmunka itt ebben az országban. Bud János, ha még emlékeznek rá a képviselő urak (Friedrich István: Bud Dárius volt! — Farkas István: Budárius! — Derültség. — Friedrich István: Az is jól csinált adósságot, minden pénzügyminiszter úr eddig jól csinált adósságot, de ez a pénzügyminiszter úr a legtöbbet fogja csinálni, vigyázzanak rá, amit mondok! Egy év alatt 300 milliót csinált; hol leszünk a jövő évben ilyenkor? — Elnök csenget. — Friedrich István: Csak tessék csöngetni elnök úr. azzal majd megállítjuk az adósságcsinálást! — Esztergályos János: Bud legalább megígérte, hogy lesz kalbász, a jelenlegi miniszter úr még azt sem ígéri!) Es hogy milyen álmodozók vannak a kormány tagjai közt, csak arra kell utalnom, hogy nem is olyan régen, talán két héttel ezelőtt a földmívelésügyi miniszter úr hasábos nyilatkozatokban jelentette be, hogy megindítja a Tisza—Duna-csatorna munkálatait és ezzel százmilliós közmunkát fog juttatni. (Farkas István: Száz év múlva odaérünk! — Friedrich István: Es Budapestből tengeri kikötőváros lesz! Tengeri kikötőváros lesz. uraim, vigyázzanak! — Derültség.) Elnök: Közbeszólásokkal nem lehet az adósságot rendezni. Kérem tehát Friedrich képviselő^ urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól. (Friedrich István: Tengeri kikötőváros Budapesten! — Farkas István: Olyan nagy a nyomor, hogy úszunk benne!) Györki Imre: Nem gondolja a kormány és a •Dénzügyminiszter úr, hogy a még megmaradt egészen csekély értékű miniszteri tekintély teljes lejáratását jelenti ilyen blöffszerű nyilatkozat közzéadása. (AndaháziKasnya Béla: Demagógia!) Amikor önök a napi élethez szükséges pénz előteremtésére a bankokhoz mennek kunyerálni, amikor önök kincstári váltókkal dolgoznak és ebből fizetik ki a tisztviselőket, akkor ne áltassák ezt az országot és ne akarjanak port hinteni és ne akarják becsapni a dolgozó társadalmat ebben az országban. (Ügy van! a szélsőbaíoldalon.) Ne blöfföljenek: az országban, ne ígérjenek munkaalkalmat, amikor egy vasuk sincs, hanem komoly, megvalósításra alkalmas programmal jöjjenek és próbáljanak segíteni ezen az országon. (Andaházi-Kasnya Béla: A miniszterelnök úr azonban kijelentette, hogy ha ez a pénz megvolna, másra költené, tehát nem igaz, hogy erre van pénz! Szóval megcá"^lia a saját miniszterét! — Farkas István: El költené pártcélokra!) Ha önöknek rendelkezésükre áll ez a most itt felvétel alá kerülő 175 millió, ne pocsékolják el ezt arra a célra,