Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. azért is, mert, mint mondottam, egyoldalú ked­vezményt biztosít a .kormányintézkedés a hitel­intézeteknek, a pénzintézeteknek és a bankok­nak, de ugyanezt a kedvezményt már nem biz­tosítja az egyéb hitelezőknek. Ha jól emlékszem, Fenyő Miksa t. képviselőtársam a pénzügyi bi­zottságban már rámutatott arra, hogy az áru­hitelezőknek ugyanazt a kedvezményt kellene megadni,' — ha már egyáltalában kedvezmény­ről beszélünk — mint aminő kedvezmények meg­illetik a bankokat és hitelintézeteket. Ha ezeket a kedvezményeket nem adják meg az áruhitele­zőknek, ez a megtagadás kihat az egész gazda­sági életre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon.) Az iparos és a kereskedő nem tud to­vábbi hitelt nyújtani, ha befagyott hitelét nem tudja megkapni. Márpedig ez megbénítja a gaz­dasági életet és tönkreteszi még azt a kevés­számú kereskedőt és iparost is, akiknek még va­lahogy rentábilis az üzletük, hacsak nem bizto­sítják nekik ezt a kevés előnyt, hogy ezek is ugyanolyan módon érvényesíthetik befagyott tőkekövetelésük biztosítását, mint ahogyan ér­vényesíthetik ezek az uzsorás pénzintézetek. Mert higyje meg a t. Képviselőház, hogy egy nagyobb gyárnak, egy nagyobb ipari vállalat­nak a fennmaradása nemzetgazdasági szempont­ból van legalább is olyan érdek, mint egy ilyen vidéki uzsorás hitelintézetnek a fenntartása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt, ha választani kellene, én inkább az ezer vagy két­ezer munkást foglalkoztató gyár fenntartását biztosítanám, mint egy olyan intézetét, amely csak úgy tud fennállani, ha az adóstól 26—40— 50%-os kamatot szed. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért a következő határozati javaslatom így hangzik (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy mindazok a kedvezmények, amelyek a 14.000/1933. M. E. számú rendelet szerint a hitel­intézeteket megilletik, megilletik az áruhitelező­ket is.» Végül, minthogy azt szeretném, hogy a Képviselőház többsége necsak megszavazzon egy törvényjaviaslatot, amellyel hallatlan ál­dozatot hoz ez a szerencséten, eladósodott or­szág s annak eladósodott adófizetői, hanem, hogy elszámolásra kényszerítsük és késztes­sük a pénzügyminiszter urat, szükségesnek tartom, hogy félévenként jelentéssel jöjjön ide a Képviselőház elé, hogy a mostani tör­vényjavaslatban kapott felhatalmazással hogyan élt és & 14-000. számú rendeletben fog­lalt rendelkezéseket hogyan hajtotta végre, mutassa be birtokos kategóriák szerint azt, melyik birtokos kategóriának .mennyit jutta­tott, mennyit használt fel abból a 100 millió­ból, illetőeg abból a 175 millióból, amely a tör­vényjavaslat szerint a miniszter úrnak rendel­kezésére áll, mert 175 millió mégsem olyan csekély összeg, amelyet nyakló nélkül a mi­niszter úrnak rendelkezésére bocsáthat ez az ország, hiszen már láttunk példát ,a legutolsó tíz év történetében, hogyan herdálták el az or­szág javait ebben az országban. Ezért követ­kező határozati javaslatom azt célozza, hogy (olvassa): «Utalsítsa ia Képviselőház la pénz­ügyminiszter urat, hogy félévenként terjesz­szen részletezett kimutatást a Ház elé a 14.000/1933. M. E- számú rendelet végrehajtása során felhasznált pénzösszegekről.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr beszédében, amikor a tör­vényjavaslat 3. §-át indokolta, amelyben bizo­nyos felhatalmazást kap a pénzügyminiszter úr bizonyos munkaalkalmak megteremtésére, ülése 1933 november 17-én, pénteken. 59 s amikor erről az oldalról képviselőtársaim ré­széről reklamálták, hogy hol vannak azok a munkaakalmak, azt mondotta, — ha jól értet­tem — hogy csodálkozik azon, hogy mi ezt kifogásoljuk, holott iszerinte akármilyen köz­munkát valósít meg a kormány, mindazt ne­künk csak helyeselnünk kellene. T. előadó úr és t. Képviselőház, méltóztassék tudomásul­venni, mi sokkal lelkiismeretesebben teljesít­jük kötelességünket, semhogy bármilyen köz­munkát helyeseljünk akkor, ha pénzpqcséko­lásról van szó. Mi láttuk az elmúlt tíz esz­tendő alatt, hogyan pocsékolták el az ország pénzét, (Malasits Géza: Láthatatlan beruhá­zásokra!) láttuk azt, hány 90 milliós zárszá­madási felesleg jelentkezett ebben az ország­ban, és azok teljesen improduktív beruházá­sok voltak, teljesen eltűntek és az ilyen beru­házások tették lehetővé azt, hogy ma az or­szág annyira el van adósodva, mint amennyire el van adósodva. Igenis, vegye tudomásul a t. előadó úr, és vegyék tudomásul a t. képviselő urak, hogy csak azért, hogy álszövetkezetekbe benyomja­nak néhány száz milliót, néhány tíz milliót, vagy néhány milliót, mi sem helyeseljük a be­ruházást, mi nem helyeseljük az olyan beru­házást sem, mint amilyen a lillafüredi volt, sem az olyant, amely úgy ment végbe, hogy háromannyiba került, mint amennyibe kerül­nie kellett volna. Mi nem helyeselhetjük a bor­házakat, a Titán és a Stabil-féle építkezéseket, . és nem helyeseljük azokat az építkezéseket, amelyek emlékezetesek azokból a büntető pe­rekből, amelyek a legutóbbi esztendőkben a törvényszéken lefolytak­Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék befejezni. Györki Imre: Kérek félórai meghosszabbí­tást. Elnök: A képviselő úr félórai meghosszab­bítást kér. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Buchinger Manó: Tehetjük, többségben vagyunk! —• De­rültség és felkiáltások jobb felől: Na, na!) Györki Imre: T. Képviselőház! Nem helye­seljük tehát az indoknélküli, a programmnél­küli, a céltalan beruházásokat, ellenben igenis reklamáljuk azokat a beruházásokat, amelyek komoly munkaalkalmakat jelentenek és amely beruházásokból az ország polgárainak hasznuk és javuk van. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el). Amikor itt beruházásokról beszélünk, akkor megint csak vissza kell nyúlnunk nekünk erre a törvényjavaslatra és a törvényjavaslatban kért arra a felhatalmazásra, amely szerint 175 milliót kért a pénzügyminiszter a gazdaadóssá­gok rendezésére. Amikor mi erről a helyről be­ruházásokat reklamáltunk és beruházásokat kö­veteltünk, amikor mi munkaalkalmak megte­remtését sürgettük és reklamáltuk a kormány­nyal szemben, amikor mi valóra kívántuk vál­tani a miniszterelnöknek azt a programmszerű nyilatkozatát, hogy munkanélküli segély nincs. de munka lesz, és amikor azt reklamáltuk, hogy tessék megmutatni, hol van ez a munka, (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Munkahét!) hol csökkent a munkanélküliek száma az ő kor­mányzása alatt: akkor azt a választ kaptuk. hogy ez pénzkérdés. (Propper Sándor: Üres munkahét, az volt!) ilyen eladósodás, ilyen pénzügyi viszonyok mellett, mint amilyen pénz­10*

Next

/
Thumbnails
Contents