Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

Az országgyűlés képviselőházának 215. azért is, mert, mint mondottam, egyoldalú kedvezményt biztosít a .kormányintézkedés a hitelintézeteknek, a pénzintézeteknek és a bankoknak, de ugyanezt a kedvezményt már nem biztosítja az egyéb hitelezőknek. Ha jól emlékszem, Fenyő Miksa t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban már rámutatott arra, hogy az áruhitelezőknek ugyanazt a kedvezményt kellene megadni,' — ha már egyáltalában kedvezményről beszélünk — mint aminő kedvezmények megilletik a bankokat és hitelintézeteket. Ha ezeket a kedvezményeket nem adják meg az áruhitelezőknek, ez a megtagadás kihat az egész gazdasági életre. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az iparos és a kereskedő nem tud további hitelt nyújtani, ha befagyott hitelét nem tudja megkapni. Márpedig ez megbénítja a gazdasági életet és tönkreteszi még azt a kevésszámú kereskedőt és iparost is, akiknek még valahogy rentábilis az üzletük, hacsak nem biztosítják nekik ezt a kevés előnyt, hogy ezek is ugyanolyan módon érvényesíthetik befagyott tőkekövetelésük biztosítását, mint ahogyan érvényesíthetik ezek az uzsorás pénzintézetek. Mert higyje meg a t. Képviselőház, hogy egy nagyobb gyárnak, egy nagyobb ipari vállalatnak a fennmaradása nemzetgazdasági szempontból van legalább is olyan érdek, mint egy ilyen vidéki uzsorás hitelintézetnek a fenntartása. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt, ha választani kellene, én inkább az ezer vagy kétezer munkást foglalkoztató gyár fenntartását biztosítanám, mint egy olyan intézetét, amely csak úgy tud fennállani, ha az adóstól 26—40— 50%-os kamatot szed. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért a következő határozati javaslatom így hangzik (olvassa): «Mondja ki a Képviselőház, hogy mindazok a kedvezmények, amelyek a 14.000/1933. M. E. számú rendelet szerint a hitelintézeteket megilletik, megilletik az áruhitelezőket is.» Végül, minthogy azt szeretném, hogy a Képviselőház többsége necsak megszavazzon egy törvényjaviaslatot, amellyel hallatlan áldozatot hoz ez a szerencséten, eladósodott ország s annak eladósodott adófizetői, hanem, hogy elszámolásra kényszerítsük és késztessük a pénzügyminiszter urat, szükségesnek tartom, hogy félévenként jelentéssel jöjjön ide a Képviselőház elé, hogy a mostani törvényjavaslatban kapott felhatalmazással hogyan élt és & 14-000. számú rendeletben foglalt rendelkezéseket hogyan hajtotta végre, mutassa be birtokos kategóriák szerint azt, melyik birtokos kategóriának .mennyit juttatott, mennyit használt fel abból a 100 millióból, illetőeg abból a 175 millióból, amely a törvényjavaslat szerint a miniszter úrnak rendelkezésére áll, mert 175 millió mégsem olyan csekély összeg, amelyet nyakló nélkül a miniszter úrnak rendelkezésére bocsáthat ez az ország, hiszen már láttunk példát ,a legutolsó tíz év történetében, hogyan herdálták el az ország javait ebben az országban. Ezért következő határozati javaslatom azt célozza, hogy (olvassa): «Utalsítsa ia Képviselőház la pénzügyminiszter urat, hogy félévenként terjeszszen részletezett kimutatást a Ház elé a 14.000/1933. M. E- számú rendelet végrehajtása során felhasznált pénzösszegekről.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az előadó úr beszédében, amikor a törvényjavaslat 3. §-át indokolta, amelyben bizonyos felhatalmazást kap a pénzügyminiszter úr bizonyos munkaalkalmak megteremtésére, ülése 1933 november 17-én, pénteken. 59 s amikor erről az oldalról képviselőtársaim részéről reklamálták, hogy hol vannak azok a munkaakalmak, azt mondotta, — ha jól értettem — hogy csodálkozik azon, hogy mi ezt kifogásoljuk, holott iszerinte akármilyen közmunkát valósít meg a kormány, mindazt nekünk csak helyeselnünk kellene. T. előadó úr és t. Képviselőház, méltóztassék tudomásulvenni, mi sokkal lelkiismeretesebben teljesítjük kötelességünket, semhogy bármilyen közmunkát helyeseljünk akkor, ha pénzpqcsékolásról van szó. Mi láttuk az elmúlt tíz esztendő alatt, hogyan pocsékolták el az ország pénzét, (Malasits Géza: Láthatatlan beruházásokra!) láttuk azt, hány 90 milliós zárszámadási felesleg jelentkezett ebben az országban, és azok teljesen improduktív beruházások voltak, teljesen eltűntek és az ilyen beruházások tették lehetővé azt, hogy ma az ország annyira el van adósodva, mint amennyire el van adósodva. Igenis, vegye tudomásul a t. előadó úr, és vegyék tudomásul a t. képviselő urak, hogy csak azért, hogy álszövetkezetekbe benyomjanak néhány száz milliót, néhány tíz milliót, vagy néhány milliót, mi sem helyeseljük a beruházást, mi nem helyeseljük az olyan beruházást sem, mint amilyen a lillafüredi volt, sem az olyant, amely úgy ment végbe, hogy háromannyiba került, mint amennyibe kerülnie kellett volna. Mi nem helyeselhetjük a borházakat, a Titán és a Stabil-féle építkezéseket, . és nem helyeseljük azokat az építkezéseket, amelyek emlékezetesek azokból a büntető perekből, amelyek a legutóbbi esztendőkben a törvényszéken lefolytakElnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, tessék befejezni. Györki Imre: Kérek félórai meghosszabbítást. Elnök: A képviselő úr félórai meghosszabbítást kér. Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. (Buchinger Manó: Tehetjük, többségben vagyunk! —• Derültség és felkiáltások jobb felől: Na, na!) Györki Imre: T. Képviselőház! Nem helyeseljük tehát az indoknélküli, a programmnélküli, a céltalan beruházásokat, ellenben igenis reklamáljuk azokat a beruházásokat, amelyek komoly munkaalkalmakat jelentenek és amely beruházásokból az ország polgárainak hasznuk és javuk van. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el). Amikor itt beruházásokról beszélünk, akkor megint csak vissza kell nyúlnunk nekünk erre a törvényjavaslatra és a törvényjavaslatban kért arra a felhatalmazásra, amely szerint 175 milliót kért a pénzügyminiszter a gazdaadósságok rendezésére. Amikor mi erről a helyről beruházásokat reklamáltunk és beruházásokat követeltünk, amikor mi munkaalkalmak megteremtését sürgettük és reklamáltuk a kormánynyal szemben, amikor mi valóra kívántuk váltani a miniszterelnöknek azt a programmszerű nyilatkozatát, hogy munkanélküli segély nincs. de munka lesz, és amikor azt reklamáltuk, hogy tessék megmutatni, hol van ez a munka, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Munkahét!) hol csökkent a munkanélküliek száma az ő kormányzása alatt: akkor azt a választ kaptuk. hogy ez pénzkérdés. (Propper Sándor: Üres munkahét, az volt!) ilyen eladósodás, ilyen pénzügyi viszonyok mellett, mint amilyen pénz10*