Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
Az országgyűlés képviselőházának 215. mondjon ilyen bolondokat! — Szeder Ferenc: Csak künn mondják, hogy leszállították a kamatlábat!) Elnök: Szeder'képviselő urat kérem, maradjon csendben! Györki Imre: Es hogy még épületesebbé tegyem, t. képviselőtársaim, ezt az esetet, azt is el kell mondanom, hogy 8000 tétel volt ebben a bankban, amely kifogás alá esett. A 8000 tétel közül alig néhány esetet vizsgáltak ki, arra^ vonatkozólag pedig, hogy miért nem vizsgálták ki a többi esetet, a következő indokolást találjuk az ügyészségi megszüntető határozatban (olvassa): «Ilyen körülmények között nem látszott célszerűnek, hogy akkor, amikor a felek uzsora miatt nem is panaszkodtak». — tudniillik nem mind a 8000 panaszkodott — «sikerrel kecsegtető vádemeléshez előreláthatólag alapot úgy sem szolgáltató hosszas nyomozással az adósok nyugalmát felzavarják.» (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbalodalon. — Farkas István: Mennyit adott ez a bank választási célokra a kormánynak 1 ? —Zaj.) Elnök: Képviselő urak, maradjanak csendben. (Malasits Géza: 25%-os kamatot szednek!) Malasits képviselő urat már figyelmeztettem, hogy ne zavarja a szónokot. Györki képviselő úr kisebbségi előadó, joga van beszélni. Tiszteljék a kisebbség jogait ils. (Esztergályos János: Vérlázító ez a 'helyzet!) Csendet kérek.! Györki Imre: Amikor megkaptam ezt ä megszüntető határozatot és elsőízben elolvastam, valósággal zavarba jöttem és nem akartam hinni a szemeimnek, hogy nemi elírási hiba van-e itt, amikor azt mondja az ügyészségi határozat, hogy «hosszas nyomozással az adósok nyugalmát nem akarta felzavarni». Megdöbbentem, mert pillanatokig tűnődtem, hogy vájjon én tévesztem-e össze az adóst a hitelezővel, de abból, ami itt van, azt kell következtetnem, 'bogy az, ügyészség tévesztette össze. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy az adósok nyugalmát megzavarná az, ha az ügyészség erélyes kézzel kézbevenné ezt az ügyet és kifizettetné azokkal a bankokkal azokat a horribilis jutalékokat és egyéb költségeket, amelyeket azok jogtalanul felszedtek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), mert ezzel csökkentené ezeknek a gazdáknak a terheit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ellenben azt kell látnom, hogy ez az eljárás nem az adósok nyugalmát 'zavarná meg, hanem a t. hitelezők, a bankok és bankvezérek nyugalmát zavarná, (Farkas István: Az egységespárt vezetőségének a nyugalmát!) ezeknek a nyugalmát pediig. úgy látszik, ebben az országban sem a kormány, sem pedig a kormánytól függő hatóságok nemi akarják zavarni. (Esztergályos János: Tudják, hogy miért! — Zaj. — Elnök csengeti) Azért, amikor azt látjuk az egyik oldalon, hogy így fosztogatják és fosztogatták ki a magyar mezőgazdasági népességet» hogy az egyik helyen) az adós ágybéli képességei szerint számították fel a kamatot, a másik helyen pedig 26, 30, 40 és 50%-os kamat mellett is azt mondja még az ügyészség, hogy nemi állapítható meg uzsora, mert a Pénzintézeti Központ ilyen szakvéleményt adott, akkor minek jövünk mi ilyen intézkedéssel, minek jön a kormány olyan intézkedéssel, mint amilyennel jön, hiszen az továbbra is csak látszatintézkedés lesz, ha a kormány nem mer belenyúlni a bank-dzsungelbe és ezeket a bankrablókat, ezeket a bankgangsztereket nem fékezi meg. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 17-én, pénteken. 57 jék a parlamenti illembe és a házszabályokba ütköző kifejezésektől. (Propper Sándor; Az igazgató urak tartózkodjanak az ilyenektől! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat rendreutasítom. Györki Imre: Ezek a dolgok 1929/1930-ban történtek, amikor a pénzünk már stabil voit, kiegyensúlyozott, úgyhogy semmi sem menti ezeket. Ezért időszerű lenne az a javaslat, amelyet tettünk, amely a kisebbségi véleményben is benne foglaltatik és amely szerint azt kérjük, hogy (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Olvassa): «A törvényjavaslat tartalmazzon rendelkezést arról, hogy 1927. évtől kezdődően vizsgáltassanak felül a hitelintézetek vagy magánosok által adott kölcsön után felvett kamatok, jutalékok vagy bármi néven nevezett ellenszolgáltatás, (bekebelezési becslési költség, folyósítási jutalék, veszteség-tartalékalap költsége) vájjon az adósok által fizetett ellenszolgáltatás költsége nem haladja-e meg azt a szokásos mértéket, amelyet a hitelintézetek szedni jogosultak voltak. Ezen adatok megállapításánál legyen módja az adósnak arra, hogy ellenőrző könyvszakértőket jelölhessen meg és az összeg megállapítása szempontjából bírói jogsegélyt vehessen igénybe.» Azt hiszem, hogy azok után, amiket előterjesztettem, a Ház tagjai közül azok, akik elfogulatlanok és akik nincsenek pártterror alatt (Buchinger Manó: Olyan nincs!) olyan irányban, hogy jobb meggyőződésük ellenére is meg kell szavazniuk ezt a javaslatot, a gazdák érdekében ezt az előterjesztett kisebbségi véleményünket elfogadják. T. Képviselőház! Most, amikor azt látjuk, hogy a kormány a gazdaadósok tekintélyes részénél rendet teremtett, úgyhogy a bankzsungelbe belenyúlt, mégis azt látjuk, hogy a bankok terheit átveszi az állam, az adósok helyett most az állami lép fel, mint adós (Esztergályos János: A kéz kezet mos elve alapján!) és az állam áll szembe azokkal a bankokkal, amelyeknek továbbra is meg fogja fizetni a kormány azokat a kamatösszegeket, amelyeket a törvény és az időközben kiadott újabb rendeletek alapján megállapított. Mit fog ez jelenteni? Ez azt jelenti, hogy továbbra is eladósodik ez a szerencsétlen ország, jelenti azt, hogy a gazdákon nem segítünk, de ebben a költségvetési évben ennek a szerencsétlen országnak terhei nagyobb összeggel fognak megnövekedni, mint amilyen nagy összeget jelentett a népszövetségi kölcsön és így ha figyelembe vesszük a költségvetési deficitet, az üzemek deficitjét és figyelembe vesszük az itt rendelik ezésre álló összegeket, amelyeket a pénzügyminiszter úr fel akar használni, akkor már ebben az 1933/34. évben is jobban eladósodunk, mint amekkora eladósodást jelentett az országnak a népszövetségi kölcsön felvétele. Akkor, amikor ezt tesszük, ott vagyunk megint, hogy két év múlva megint törheti az akkori kormányzat és az akkori parlament a fejét, vájjon a tényleges megoldást hogyan alkossa meg % Mert ez csak két évig prolongálja a kérdés megoldását, és nem jelent végleges megoldást, minthogy végleges megoldást ezen az alapon egyáltalán nem is lehet elképzelni. Tehát csak tüneti gyógykezelésnek kell tekintenünk és mondanunk ezt az egész intézkedést. A kuruzsláshoz hasaiílít ez az egész intézkedés, amely a pénzügyminiszter úr javaslatában bennfoglaltatik, ahelyett, hogy 10
