Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-215
50 Az országgyűlés képviselőházának 215. ülése 1933 november 17-én, pénteken. kibocsátott 14.000/1933. számú kormányrendelet végrehajtásával a legszorosabban kapcsolatosak, a 3. §-ban pedig a most folyó költségvetési évben tervbe vett közmunkák fedezésére kér a kormány felhatalmazást. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Akármilyenek azok a közmunkák, szerény véleményem szerint legkevésbbé a szociáldemokrata párt képviselő tagjai, akik a munkásság képviselőinek szeretik magukat feltüntetni, vehetik a kormánytól rossz néven, hogy ilyen módon gondoskodik a nehéz helyzetbe jutott munkanélküli tömegekről. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Zsindely Ferenc előadó: E rendelkezések közül kétségkívül azok szorulnak részletesebb megvilágításra, amelyeket az 1. és 2. "í-ok tartalmaznak, mert ezek magának a 14.000/1933. számú kormányrendeletnek legalább altalaj nosságban való ismertetését is szükségessé teszik. Ennek a rendeletnek, amely a sajtóban, az érdekképviseletek körében, de az egész közvéleményben is hosszas és beható tárgyalásban részesült, részletekben való előadásától, azt hiszem, tartózkodhatom, általánosságban azonban mégis kénytelen vagyok összefoglalni főbb irányelveit és rendelkezéseit azért, mert egyébként a törvényjavaslat 1. és 2. §-ában foglalt felhatalmazás teljesen nem volna érthető. (Farkas István: Egyáltalában nem érthető.) Hogy úgy mondjam, ebben a felfogásnak is bizonyos szerepe van, képviselő úr. Ez a világgazdasági válság, amely, sajnos, a folyó évben is egyre fokozódott és amelynek zűrzavarából az eddig tisztán magángazdasági termelési rendnek mintha kényszerű megváltozása bontakoznék ki, elsősorban a mezőgazdasági termelést érintette annyira, hogy annak jövedelmezősége erősen kérdésessé vált. A mezőgazdasági termelés jövedelmezősége úgyszólván teljesen megszűnt és kétségtelen, hogy azokat az adósságterheket, amelyeket a mezőgazdaság a régi kedvezőbb gazdasági viszonyok között joggal vállalt abban a reményben, hogy azokat meg is tudja fizetni, most a kedvezőtlenre változott gazdasági viszonyok között megfizetni képtelen. Nemcsak a gazdasági érdekeltségek, hanem más foglalkozási ágak is, joggal mondhatom tehát, hogy az egész magyar közvélemény kívánta a mezőgazdaság megsegítését, kívánt a 'gazdaadósságok rendezése tárgyában bizonyos intézkedést, mert általánossá vált felfogás, hogy Magyarországon, az országnak főkép mezőgazdasági konstrukciója folytán a mezőgazdaság megsegítése az egész gazdasági élet megsegítését jelenti és hogy a mezőgazdaság megsegítésének kell lennie az első lépésnek az ország gazdasági regenerációja felé. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ennek az általános közfelfogásnak megfelelőleg az előző kormány is, de ez a kormány is már régebben bocsátott ki rendeletet a gazdaadósok helyzetének javítására. Ebből a szempontból bocsátotta ki legutóbb a 14.000/1933. számú rendeletet is. Az a gondolat, amely a. gazdaadósságok rendezése tekintetében a legkézenfekvőbbnek és a legkívánatosabbnak látszik, hogy t. i. a rövidlejáratú adósságokat hosszúlej ára túakká változtassák át (Jánossy Gábor: Ezt kellett volna csinálni!), mindenesetre igen kívánatos lett volna, ehhez azonban szükséges lett volna olyan r tőke, amely ezt a (hosszabb elhelyezkedést vállalja és ezt meg is bírja. Ilyen tőke azonban rendelkezésre nem állt, ennek terhét pedig tisztára a Nemzeti Bankra hárítani nem lehetett, minthogy ez a Nemzeti Banknak immobilizációját jelentette volna és ilymódon veszélyeztette volna azoknak a valutáris feladatoknak megoldását, amelyekre a jegybank hivatott. Ezt a gondolatot tehát a kormány kénytelen volt elejteni. A kormány tehát a 14.000/1933. számú kormányrendelet -megszerkesztésénél kénytelen volt olyan rendszert létesíteni, amely a gazdaadósságok rendezésének az adott viszonyok között és a jelen időpontban is megvalósítható legtökéletesebb megoldását jelenti, amennyiben a gazdaadósoknak egyrészt hosszabb kíméleti időt biztosít, másrészt ezenfelül megalapozza és meg is indítja a végleges rendezést azokban az esetekben, ahol ennek : a végleges rendezésnek az alapfeltételei ezidőszerint már megvannak. (Esztergályos János: A bankigazgatók már mondják: pénz áll a házhoz!) Ügy látszik, a bankigazgatói körök véleményét a képviselő úr nálam jobban ismeri. (Mozgás.) En erről nem vagyok tájékozva. (Farkas István: A törvényt nem ismeri!) Elnök: A törvényt és a házszabályokat, képviselő úr. (Derültség.) Zsindely Ferenc előadó: Egyrészt tehát az összes gazdaadósoknak nyugalmi helyzetet kíván biztosítani a kormány két esztendőre, másrészt pedig ezen a moratoriális kedvezményen túlmenőleg a végleges rendezést is meg kívánja indítani azokban az esetekben, ahol annak lehetősége megvan. Ez a cél a rendelet számára öt feladat megoldását tette szükségessé, amelyeket a pénzügyi bizottság jelentésébe röviden belevett,^ amelyeknek azonban részletesebb 'megvilágítása talán nem lesz egészen felesleges. Az első feladat: a gazdaadósságok körében pontosan körülhatárolni azt az anyagot. amelyet az előbb ismertetett szempontok alapján különleges elbánásban indokolt részesíteni. E tekintetben két körülményt kellett a kormánynak figyelemmel kísérnie. Az első figyelembe veendő szempont az, hogy a kedvezményes elbánásban részesítendő adósságok olyan időpontból származzanak, amikor a gazdasági viszonyok lényegesen kedvezőbbek voltak a mostaniaknál és ezért került be a rendeletbe 1932 április elseje, mint határidő. (Meskó Zoltán: Kedvező?) Attól kezdve nagyjában a viszonyok a mostani kedvezőtlen képet mutatják. A másik szempont pedig az, hogy a rendelkezésre álló eszközök szűkös volta miatt azok részesüljenek elsősorban ezekben a kedvezményekben, akik a legjobban rá vannak szorulva- Ez tette szükségessé a rendeletben a gazdaadós fogalmának azt a körülírását, amely oda bekerült. r Természetes dolog, hogy minden ilyen elhatárolásnál a határ mellett jobbról és balról a méltányosság szempontjából kifogások tehetők, de ez minden elhatárolásnak szükségszerű velejárója. A rendelet másik feladata volt, hogy nyugalmi helyzetet teremtsen a gazdaadósságoknak ilyen módon körülhatárolt tömege részére. E célból két esztendőre az adós által teljesítendő fizetések mértékét lényegesen mérsékelte. A harmadik feladat volt valamely, az egyéni elbírálást lehetővé tevő olyan eljárás megalapozása, amely a végleges kibontakozást 1 egyességi úton törekedik elérni. A gyakorlati
