Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-215

• Az országgyűlés képviselőházának 215. megoldás szempontjából ebben a tekintetben is lehetőleg körül kellett határolni azokat az eseteket, amelyeknél az egyes s égi úton történő rendezés a leginkább indokolt és a legvalószínűbben létesíthető és ezeket a rendelet igyekezett is az egyes paragrafusokban ilyen módon meghatározni. Méltányossági és szociális szempontból a megvalósulása valószínűségét növelni törekedett a rendelet az egészen kisbirtokokra vonatkozóan azzal a rendelkezésével, hogy a kataszteri jövedelem harmincszorosán felül lévő adósságok felerészének az állam által való átvállalását tette lehetővé és ugyanezt a oélt szolgálja az a további rendelkezés, hogy olyan gazdaadósok részére, akiknek ezután is magasabb a megterhelésük a kataszteri jövedelem negyvenszeresénél, egy patriarchálisabb színezetű egyességi eljárás útján legyen rendezhető az adósság tömege. A negyedik feladat a gazdaadósságok ekként körülhatárolt tömegébe bizonyos életet vinni és azok likvidacióját legalább is megindítani. Ennek a célnak érdekében történik egyrészt, a kataszteri tiszta jövedelem harmincszorosát jelentő határig, az egyszázalékos tőketörlesztés kötelezettségének elrendelése és ugyanezt a célt szolgálja egy bizonyos premizálási rendszer, annak az adósnak a javára, aki a rendelet megszabta kötelezettségén túlmenően teljesít fizetést. Az ötödik feladat volt ai gazdaadósságok rendezését olyan irányba terelni, hogy a birtokok kényszereladása lehetőleg kis számmal következzék be. Szükség van erre a fontos szociális szempontokon kívül, amelyeknek részletezése, azt hiszem, felesleges, iámnál a gazdasági oknál fogva is, hogy az eladó birtokokra a mai gazdasági viszonyok mellett nem igen van felvevő kéz. Gondoskodni kellett tehát arról is, hogy azokban az elkerülhetetlen esetekben, amikor a likvidációt mellőzni semmiképpen sem lehet, az állami elővásárlási jog hatályossá válhassék és érvényesülni tudjon. Erre a célra 10 millió pengő van előirányozva, mint azt «a pénzügyi bizottság jelentésében részleteztük is. Ezt az összeget inkább keveselni lehet, mint sokalni, mert ezen az úton fontos birtokpolitikai célok valósíthatók meg. Ezekben voltam bátor röviden összefoglalni a 14.000/1933. számú kormányrendelet főbb rendelkezéseit. A rendelet számos, a gazdaadósokat igen közelről érdeklő, de a törvényjavaslattal csak lazább összefüggésben álló rendelkezéseinek ismertetését mellőzhetőnek tartom, rá kell azonban mutatnom a rendelet 29. §-ára, amely a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat 1. és 2. §-ában foglalt intézkedéseket mintegy előre bejelenti, amikor kimondja, hogy a kamathozzájárulási alapnak a szükségnek megfelelő kiegészítéséről, úgyszintén a tőketörlesztési és teherrendezési alap létesítéséről a pénzügyminiszter törvényhozási felhatalmazással hitelmüvelet útján intézkedik. A rendelet intézkedései ugyanis bizonyos kiadásokat tesznek szükségessé. Azok az igen jelentős kedvezmények ugyanis, amelyeket a rendelet a gazdaadósoknak biztosít, a mai viszonyok között amúgyis túlságosan igénybevett hitelszervezetre olyan megterhelést jelentenének, amelyet az egymagában, komoly megrázkódtatás nélkül nem viselhetne el. Gondoskodni kellett tehát valamely olyan megoldásról, amely a hitelszervezet veszteségének egy részét megtéríti. A kamathozzájárulási alap, úgyszintén a tőketörlesztési és teherrendezési alapok költúlése 1933 november lf-én, pénteken. 82 ségvetésének alakulását a pénzügyi bizottság jelentésében részletesen ismertettük, úgyhogy most • ezeknek a számadatoknak ismételt felsorolását nem tartom szükségesnek. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a kormánynak az a törekvése, amellyel a magyar hitelszervezetet nagyobb rázkódtatásoktól meg akarja óvni, elsősorban közérdeket szolgál és nem a bankok külön érdekeit, semmiesetre sem pedig a nagybankok külön érdekeit. A gazdaadósságokkal kapcsolatban ugyanis elsősorban nem a budapesti nagybankok vannak érdekelve, hanem azok a vidéki kis intézetek, amelyeket a vidéki társadalom, nagyrészt a. gazdatársadalom létesített. A magyar gazdasági élet berendezkedettsége folytán ezekre a vidéki kis intézetekre feltétlenül szükség van. ezeket a megrázkódtatástól és az összeomlástól főleg éppen a gazdatársadalom érdekében meg kell óvni. Kétségtelen ugyanis, hogy elsősorban ezek a vidéki kis intézetek roppannának össze, La nem történnék gondoskodás a terhek bizonyos megosztásáról. Éppen ezért azt a megoldást, amely ezeket a terheket méltányosan igyekszik megosztaini a betevők, a hitelszervezet és az állam között, helyesnek kell tartanom. A törvényjavaslat 1. és 2. §-ában kért felhatalmazás megadása tulajdonképpen a. 14.000. 1933. számú kormányrendeletnek a sorsát jelenti. Ha a kért felhatalmazást a Ház nem adja meg, ebben az esetben a rendelet nem hajtható végre. Kétségtelen, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett a mezőgazdák megsegítése ennek a rendeletnek eredményeképpen véglegesnek nem tekinthető. Kétségtelen azonban az is, hogy nagy lépés a gazdavédelem útján, mégpedig nem csupán a kétesztendős kímélet! idő biztosításával, . hanem a gazdaadósságok végleges rendezésének legalább részben való megalapozásával. A kérdés tehát az, vájjon helyesnek és kívánatosnak találjuk-e a gazdatartozások rendezésének a rendeletben tervbevett módját, mert ebben az esetben a kért felhatalmazást okszerűen meg kell adni. Nem lehet vitás, hogy nem csupán a súlyos helyzetben lévő mezőgazdaság, hanem az ország minden foglalkozási ága és termelőrétege, amely általában meggyőződött már róla, hogy a mezőgazdaság érdekei egyben az egész országnak elsőrendű érdekei is, feltétlenül kívánatosnak tartja mindezeket a kedvezményeket, amelyeket a rendelet a kamat lényeges mérséklésévei és egyéb vonatkozásban a gazdáknak biztosít. A javaslat 3. §-ában kért felhatalmazás ismertetéséhez nincs szükség sok indokra. A kormány a most folyó 1933/34. költségvetési évben a gazdasági életet közmunkák létesítésével kereseti lehetőségekhez és munkaalkalomhoz kívánja juttatni. Ezeknek a közmunkáknak fedezetéről természetesen gondoskodni kell. Erre a célra kér a 3. §-ban 15 millió pengő kölcsön felvételére felhatalmazást a pénzügyminiszter úr. r Ezt a kölcsönt r a külfölddel szemben fennálló egyes tartozásoknak pengő értékben a Nemzeti Bankhoz befizetett összegéből kívánja a pénzügyminiszter úr felvenni, hasonlóan az 1933. évi II. törvénycikkben kapott felhatalmazás alapján ugyancsak közmunkák költségeire felvett kölcsönhöz. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között a munkaalkalmak teremtésének szüksége bővebb indokolást nem igényel. Kérem tehát a t. Képviselőházat, hogy a törvényjavaslatot úgy 9*