Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

452 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. dásról volt szó, akár az állami gazdálkodásról, — hogy ezek a tőkék rendszerint vagy elvesztek, vagy nagymértékben lecsökkentek. Nem szükséges hivatkoznom a Vásárpénztárra, ahol állítólag húszmillió pengő veszett el, vagyis sokkal nagyobb, sokszorosan nagyobb összeg, mint amit most nyerünk a nyugdíjasok ellátásának csökkentésével. Három év alatt sem fog bejönni itt az az összeg, amely ott egyetlen vállalatnál elment. Ezek után mé tóztassék nekem megengedni, hogy röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, amely a javaslatban a szelekcióra vonatkozik, vagyis hogy a kormánynak joga legyen bizonyos esetekben bizottságokon keresztül egyes tisztviselőket elbocsátani. Őszintén bevallom, hogy a magam részéről ezt a megoldást, amely a törvényjavaslatban van, nem tartom ideális megoldásnak. Én is jobban szeretnék a tisztviselőtársadalom részére becsületes szolgálati pragmatikát, nagyszerű fegyelmi bizottságot... (Rassay Károly: Csináljuk meg!) T. képviselőtársam, ezt csinálják a mé yen t. kormányok már talán évtizedek óta, (Rassay Károly: De nem csinálják!) de ez olyan dolog, amely úgysem fog sohasem megvalósulni. De amit ön óhajt képviselőtársam, azt én is óhajtom, de tudatában vagyok annak, hogy nem fog megvalósulni. (Rassay Károly: Jöjjön ide óhajtani. Ez az óhajok padja! — Zaj. — Bródy Ernő: Ott cse ekedni kell, itt csak óhajthatunk!) Én is csak óhajthatok. Ismétlem, ezt nem tartom ideális megoldásnak. Az a körülmény azonban, hogy a törvényjavaslat bizottsági tárgyalása a kalmával felvétetett az, hogy ennek a bizottságnak tagja lesz egy közigazgatási bíró, már nagyobb biztosítékot nyújt abban a tekintetben, hogy ez a bizottság nemi lesz a mindenkori kormányok hű szolgája. Egyébként is igaza volt a miniszterelnök úrnak, hogy Magyarország elvégre alkotmányos állam és ha alkotmányos kormány foglalja el itt a helyét, annak joga van a tisztviselőtársadalommal és a tisztviselőkarral minden tekintetben rendelkezni. Hozzátehetem azonban, hogy ezt a magyar alkotmányt nekünk mindenkivel, még a kormánnyal szemben is tűzön vizén meg kell védenünk, (Ügy van! Ügy van!) mert ez biztosítja a mi létünket, ez az ezeréves alkotmány ad erőt és ha ezt hűen betartjuk, ezen keresztül nem féltem ezt az országot attól, hogy elpusztul. Szólani akarok még arról a kérdésről, amelyet hétesztendei képviselőségem alatt ál'andóan szőnyegen tartottam, azokról az igazságtalanságokról, amelyek az álláshalmozásokból folynak és amelyeket a jelen törvényjavaslat meg akar akadályozni. Nézetem szerint azonban a törvényjavaslatnak vonatkozó szakasza az álláshalmozások kérdését nem oldja meg teljes mértékben. Mert lehetetlenné teszi ugyan azt, hogy valaki 300 pengőn felüli nyugdíjat is é'vezhessen bizonyos állás mellett, de az álláshalmozást illetőleg — fejezzük ki így magunkat — a jövedelemszaporítást nem akadályozza meg. Mert az a nyugdíjas tisztviselő, mondjuk egy fővárosi polgármester, ahogy ez szokásban van, nyugdíjba megy, 10—12 000 pengős nyugdíjjal, kiadja magáról a bizonyítványt, hogy ő már beteg, szolga'atképtelen, kéri a nyugdíjaztatását és akkor olyan üzemnek az élére áll — a multakban ez így történt, — (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ügy hát!) ahol erőre, fiatalságra, gyors kézre van szüksége. (Rassay Károly: Ebben igaza van! Azt mondja, hogy ért a villamosközlekedéshez, pedig sohasem foglalkozott vele!) Ügy van. Egyszerre nagy tudós lesz az illető köztisztviselő, vagy vasutat vezet, vagy gázt fejleszt, vagy kőporüzem élére áil, vagy koporsókat gyárt, szóval mindenhez ért az az ember, aki kiadta magáról, hogy beteg vagy elgyengült és egyszerre rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amelyek hiánya miatt kérte a nyugdíjaztatását. Mondom, ilyen fővárosi polgármester nyugdíjba megy, kiadván magáról az elöregedési vagy betegségi bizonyítványt. (Felkiáltások a .jobboldalon; Ki adja ki?) Ö maga. (Jánossy Gábor: Az orvos nyilvánítja munkaképtelennek, vagy betegnek!) Kapna, mondjuk, 10.000 pengő nyugdíjat. Arról egyszerűen természetesen lemond, amikor 50—60.000 pengős lizetést kap helyette. A nagyfizetésű emberek áiláshaimozását tehát ez a törvényjavaslat kielégítő módon nem o.dja meg. A magam íészéről nem fogadhatom el az igen t. szocialista pártnak azt az indítványát sem, (Petrovácz Gyula: Azt hittem, a javaslatot!) — azt már mondtam, hogy elfogadom — amely úgy szándékszik megoldani az álláshalmozások kérdését, hogy senki kétféle címen fizetésben ne részesüljön, mert egyféle címen is lehet olyan nagy fizetése valakinek, hogy tulajdonképpen kimeríti az álláshalmozás, illetőleg- a jövedelemszaporítás kritériumát, mert egyetlen ember fixfizetésként is megkapja a maga jövedelmét, a mellett pedig igazgatósági tag, vagy felügyelő bizottsági tag vagy elnök, vagy a fiókvállalatnál totum faktum és mindezekért jövedelem jár neki. Mindez nem helyes, nem igazságos dolog. A magam részéről úgy vélem, hogy ezekj nek a visszáságoknak legjobban elejét venné az a rendelkezés, hogy senkinek sem lehet több fizetése, rnint egy mindenkori magyar miniszter jiótléknálíküli fizetése, (Mozgás.) ami a levonásokat nem véve, körülbelül havi 2000 pengőt tesz ki. (Jánossy Gábor; Abból még meg lehet élnü) Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden hivatalnok kivétel nélkül megkapja ezt a havi 2000 pengőt, hanem ez lenne a maximum 'és ennek arányában részesüljön mindenki munkája és érdeme szerinti javadalmazásban. (Jánossy Gábor: Sok fiatal diplomás juthatna ezen a réven kenyérhez!) Mert ha megszüntetjük az általam kereső bürokráciának nevezett hivatalnoksereget, ez nagy előnyt jelent. Sajnos, van ilyen kereső bürokrácia, holott a magyar tisztviselőnek majdnem szegénységi fogadalmat kell tennie. (Jánossy Gábor: Nem majdnem, hanem valóban!) Ilyen kereső bürokráciának tehát nincs helye sem a fővárosnál, sem az államnál, sem a vármegyénél. Ezeket feltétlenül ki kell küszöbölni, lehetetlenné kell tenni annál is inkább, mert óriási megtakarításokat érhetünk el a költségvetés terén, ha pedig megtakarításokat érünk el, akkor nem jön ismét a kormány ilyen nyugdíjtörvényjavaslattal, amely száz és száz ember békéjét dúlja fel, amely könnyeket okoz egyes házakban, különösen az özve

: gyeknél és árváknál és nagyon megnehezíti a családok megélhetését. Nálunk nem lehet hivatkozni sem Franciaországra, sem Angliára, s az ottani állapotokra. Nekünk a magunk különleges helyzetet kßll figyelembe vennünk. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el) Nálunk egy nyugdíjas özvegy, egy-egy nyugdíjias tisztviselő családokat tart el, nem