Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. 453 ugy, mint a boldogabb Franciaországban, ahol a íiuk, leányok könnyen elhelyezkedhetnek. Itt abból a nyugdíjból él a 26 éves fiú és leány is es ha kidől a vén nyugdíjas, vagy az özvegy, akkor ezek mehetnek a Dunának, mert nem tudnak sehol semmiféle kereseti lehetőségre szert tenni. Ën

% t Ház, amiikor elfogadom ezt a javaslatot, átérzem a magyar sorsot, átérzem, hogy nekünk, akik a trianoni békediktátum súlyos bilincseiben nyögünk, keserves a helyzetünk. Tudom azonban, hogy ebből a keserves helyzetből ki fogunk egyszer szabadulni. De csak akkor, ha egymást minden balsorsunkban eiősen támogatjuk, ha keressük a megértést, ha keressük az egyenlő elbánás elvét, ha törekszünk a régi tisztességre, a régi becsületre, a régi takarékosságra. (Ügy van! jobb felől.) A javaslatot elfogadom. (Élénk éljenzés jobbfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héii Imre jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: Mélyen tisztelt Képvise^ház! Előttem szóló igen t. képviselőtársam elég kedélyesen intézte el ezt a nagyfontosságú javaslatot. (Gáspárdy Elemér: Ezt ne tessék mondani!) Beszédével nem akarok az egész vonalon foglalkozni, de egyben teljesen egyetértek vele, még pedig abban, hogy az egyenlő e'bánás elve alapján áll, ezt kívánja, sürgeti, szorgalmazza az igen t. kormánynál. Csodálkozom azonban azon, hogy igen t. képviselőtársam nem veszi észre, hogy talán mindenütt inkább megtaláljuk az egyenlő elbánás elve alkalmazásának lehetőségét, mint ebben a törvényjavaslatban. Igen t. Ház! Akik tegnap az ülés kezdetén itt voltak, tapasztalhatták, hogy az általam tisztelt túloldal vezérszónoka után felállott a miniszterelnök úr és ő védte meg az előttünk fekvő törvényjavaslatot, utána azonban nem iratkozott fel szónok. Ma, mielőtt beszédemet megkezdtem, felmentem az elnöki emelvényre és ott azt láttam, hogy az igen t. túloldalnak s így tehát egyben az egész Háznak egyetlen tagja sem iratkozott fel a javaslat mellett, míg az ellenzék részéről több, mint húszan iratkoztak eddig fel ellene. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy az igen t. túloldalnak, az egységespártnak túlnyomó többsége bensőleg nem helyesli ezt a javaslatot. (Gáspárdy Elemér: Én sem helyeslem, de szükségszerű! — Rassay Károly: Ezt nem indokolták meg.) Mit jelent ez még? Azt jelenti, hogy ez aapon az igen t. kormánv a háta mögött levő többség kívánságát nem honorálja. (Rassay Károly: Nincs kívánsága!) Azt jelenti, hogy az igen t. túloldal, a kormány pártja, ezt a javaslatot vagy nem akarja, vagy nem meri, vagy nem tudja leszavazni. Ennek konzekvenciája pedig micsoda? Az, hogy a kormány saját pártjában diktatórikusán intézkedik és szerintem ez az egész törvényjavaslat nem más, mint a kormány diktatórikus felhatalmazása, amellyel a kormány — hiába is tiltakozik ellene. — élni akar és élni is fog. Lesz még idő, amikor itt a Házban ezekről a kérdésekről bőven beszélni fogunk. Az előadó úr is, valamint az egységespárt vezérszónoka, Berki Gyula képviselőtársam, rendkívül nehéz helyzetben voltak. Berki Gyula képviselőtársam az ő álláspontját tiszteletreméltóan indokolta meg és őszintén megvallva, mint vele ebben a kérdésben teljesen f más állásponton levő, tisztelem az ő nyíltságát, az ő őszinteségét, hogy e mellé a javaslat mellé kiállt. Igaz, hogy a szónoki elokvenciának minden készségét igénybe kellett vennie, hogy be tudja burkolni a trianoni lepelbe ezt a törvényjavaslatot, amelyet ő szükségesnek és hasznosnak tart, amelyet azonban mi ezen az oldalon károsnak és célra nem vezetőnek tartunk. Berki képviselőtársam beszédéből ki kell emelnem egy helyes és találó, mondhatnám, •frappáns megjegyzést. Azt mondotta t. képviselőtársam, hogy ennél a javaslatnál hallgatni bűn. S mit látok, ha ebbe az elgondolásba helyezem bele magam? Azt látom, hogy a túloldalon igen sokan vannak a bűnözők. "Remélem, hogy a bűnözők számát méltóztatnak csökkenteni, és meg méltóztatnak indokolni velünk szemben, hogy miért tartják ezt a javaslatot helyesnek, célravezetőnek, fontosnak, vagy akár az állam büdzséje szempontjából eredményesnek. Igen t. Ház! A magam részéről az előttünk fekvő törvényjavaslatot még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Nem fogadom el azért, mert ez a feltűnően antiszociális törvényjavaslat a kormány ígérete ellenére nemcsak egy érdemes társadalmi rétegnek, a nyugdíjasoknak helyzetén nem segít, hanem azon még súlyosan ront is. Nemcsak azért r nem fogadom el, mert a tényleges közszolgálati r alkalmazottakat belesodorja a bizonytalanságba, a kétségbeesésbe jövőjük miatt, hanem azért sem, mert ez a törvényjavaslat a mellett, hogy alkalmas arra, hogy egyeseket a biztos megélhetésüktől, állásuktól fosszon meg, ezen továbbmenve — a miniszterelnök tegnapi nyilatkozata szerint — azt is célozza, hogy az elbocsátandó közszolgálati alkalmazottakat meg is bélyegzi és ezáltal az elhelyezkedés lehetőségétől' is elzárja. Ismétlem, hogy nincs a magyar törvénytárban még egy ilyen veszélyes, szívtelen es kegyetlen törvény, mint amilyen ez a törvényjavaslat. Az előadó úr beszéde meglehetős zavart keltett. Az előadó úr azonban itt inkább tett szordinót az ajkára, mint a pénzügyi bizottságban- mert a pénzügyi bizottságban szószerint a következőket mondotta el, feljegyeztem (olvassa): «El kell valahogy bánni a közszolgálati alkalmazottakkal.» Azt hittem, hogy ez lapsus linguae, azonban a miniszterelnök úr még ennél is kegyetlenebbül nyilatkozott, mei't azt mondta, hogy a felesleges közszolgálati alkalmazottakat pedig el fogja bocsátani. Igen tisztelt Ház! Kérdezem, hogy vájjon ez a kormány, amely programmjába vette, hogy a munkanélküliek számát csökkenti, eléri-e célját ezzel a törvényjavaslattal? Vé eményem szerint nem, mert hiszen ugyancsak a miniszterelnök úr nyilatkozott abban atekintetben, hogy nem tudom, hány százalékát a tisztviselőknek el fogja bocsátani. Nem is azt mondotta, hogy kénytelen lesz, hanem, hogy el fogia bocsátani, ezt így röviden megállapította. Tehát a fog'akozásnélküliek szamát a kormányprogramul ellenére emelni fogja. Az előadó úr pedig azt mondta, hogy szükséges, parancsoló szükség, hogy a nyugdíj terheket csökkentsük. Az előadó úr azt is mondotta, hogy kötelességévé tették a pénzügyminiszternek! hogy a hitelélet és a gazdasági élet rendjének, továbbá az államháztartás biztonsagának megóvása és fenntartása érdekében Döfjön a képviselőház elé törvényjavaslattal a nyugdíjterhek csökkentése céljából. Ez a parancs volt az első motívuma a. javaslat benyújtásának. Magam is voltam előadó; eddig ugy tudtam, hogy az előadó, az illető szakminiszter 66*