Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. 451 ségvetés minden egyes rovatán és töröljön abból minden felesleges vagy fényűzést szolgáló intézményt. (Vázsonyi János: Az üzemeket!) Hogy mást ne mondjak, van sok olyan intézmény, amelyek nem szolgálnak kifejezetten gazdasági célokat és amelyek nélkül mi, kis csonka ország, talán mégis csak meglehetnénk. Hiszen csak utalok arra, hogy felesleges nálunk az öt altruista pénzintézet; ezeket egybe lehetne vonni, egy igazgatóság a á lehetne helyezni és akkor mennyit megtakaríthatnánk. Itt vannak azután az óriási deficites üzemek. Ezeknek racionalizálása, összevonása révén szintén nagyjelentőségű összegeket lehetne megtakarítani. (Jánossy Gábor: Ezzel a magángazdaság, az ipar és a kereskedelem előbbre menne!) Vgy van. Másrészről szerettein volna, ha ezzel a nyugdíj javaslattal egyidejűleg vagy még ezt megelőzőleg felülvizsgálta volna a mélyen t. kormány a nyugdíjakat, azonkívül pedig a tényleges alkalmazottak illetményeit is. Mert ha ezeket górcső alá vonjuk, azt látjuk, hogy nem érvényesül az egyenlő elbánás elve, hanem némelyeknek még most is horribilis fizetéseik és horribilis nyugdíjaik vannak. (Ügy van! Vgy van! balfelöl.) Elégséges utalnom a főváros egyik üzemi alvezérére, aki ezelőtt 5 esztendővel 33.600 pengővel ment nyugdíjba és. még ezt a nagy összeget is kifogásolta és talán csekélységem közreműködésén múlt az, hogy az általa követelt 16.000 pengő pluszt meg nem kapta. (Rassay Károly: Mert szerződést kötöttek az úrral! Ez volt a, baj!) Nos hát, egyszakaszos törvénnyel, (Rassay Károly: En benne vagyok!) úgy, amint a nyugdíjasoktól el lehet venni az illetményt, azoknak a szerződéseknek érvényességét is hatályon kívül lehet helyezni, (Rassay Károly: Helyes! Evekkel ezelőtt követeltem az Ibusz.-ügyben hasonlóképpen, nem történt meg!) mint ahogyan ezt tették Németországban is, sőt Ausztriában is. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hogyan lehet, hogy egy csonka országnak ezer sebből vérző és immár erősen deficites fővárosa 33.600 pengőt képes adni egy másodrendű üzemi alvezérnek, (Mozgás.) amit nem tud megtenni a nagy kincstartó gazdag Franciaország, nem tud megtenni azért, mert nyugalomba vonuló köztársasági elnökének, tehát az állam első hivatalnokának, nyugdíjul körülbelül ugyanezt az összeget adja. Ezek éles ellentétek, igen t. Képviselőház, amelyek joggal kihívják az egész társadalomnak, de a szenvedő nyugdíjasoknak méltatlankodását is, sőt mérgező anyagként hatnak a

regész társadalomra. En természetemnél fogva (Meskó Zoltán: Ellenzéki vagyok! — Derültség.) nem tudok a visszásságok mellett szó nélkül elmenni. Most itt, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál ismételten csak hangsúlyozni kívánom, hogy még a, most csekély javadalmazásának egy részétől megfosztott nyugdíjas társadalom is sokkal könnyebben fogja tudni elviselni az illetménycsökkentéseket, ha azt érzi, hogy ebben az országban az egyenlő elbánás elve a mérvadó. (Jánossy Gábor: Ügy van! Sorsközösség! — Rassay Károly: De mit tehetünk mi ennek előmozdítására, képviselő úr? Evek óta követeljük! Hát most mit csináljunk?) De tovább megyek, t. Képviselőház. (Jánossy Gábor: Mindaddig követeljük, míg meg nem csinálják! — Rassay Károly: Akkor meg azt mondják, 'hogy viccelünk! — Jánossy Gábor: Nem, az nem arra vonatkozott! — Rassay Károly: Nem? Másra? Akkor jól van!) De nemcsak a nyugdíjasoknak és a tényleKÉPVISELŐHÁZII NAPLÓ XVITI. ges tisztviselőknek körében vannak szemettezuio nagy juveueimeií, nanem a niagángazuasági életDen is. (Jtiaujufá! naUjutí' out/etoi.) Az eiooo Tui'i .Delà t. képviselőtársam, hivaiKozva egy papai oullára, juiejtette az ő nézeteit a magánjog szempontjából. En nem kovetnetem a képviselő ur iejtegetéseit ezen a téren, de el nem mellőzhetem megemlíteni azt, hogy gazdasági téren is azok a horriDilis jövedelmek, amelyeket a karteiivezjiek, a bankigazgatók és a fővárosnál az üizenivezérek élveznek, nem állanak aranyban semmi tekintetben sem az ország lehetőségeivel és a gazdasági élet adottságaival, (nassay Károly: De miért osak a jövedelmeket? Miért ne arányosítsuk a vagyonokat is?!) Vagyonok, t. képviselőtársam, ebben az országban legfeljebb a nagyipar körében vannak, (Rassay J^ároly: A földbirtok kőiében is vannak! Mi a véleménye ezekről?) de nagyon-nagyon nehéz ezeket a nagy vagyonokat feltalálni. (Rassay Károly: A földbirtoknál ne arányosítsunk? — Szabóky Jenő: A tehermentesnél talán!) Nem tudja igen t. képviselőtársam, hogy rettenetes adók és adósságok terhelik? (Bródy Ernő: A városi polgárságnál, a szegény kereskedőknél mi van az adókkal? — Gr. Somssich Antal: A földbirtokot nem tagadhatja le senki, az ott van, megtalálják! — Zaj.) % Elnök: Csendet kérek! Gáspárdy Elemér: A hasonlat különben sem jó, t. képviselőtársam. (Rassay Károly: Miért?) Azért, mert a magánbirtok egy egyén tulajdona, azzal a tulajdonos szabadon rendelkezhetik egy kapitalista államban ós lehet annyi jövedelme, amennyit elő tud abból teremteni. Egészen más azonban a helyzet egy vállalati vagy részvénytársasági igazgatónál, aki a közönség részvényei segítségével gyűjtötte össze vagyonát; hiszen vannak részvénytársaságok, ahol a részvényesek osztalékot egyáltalában nem kapnak, ellenben a vezérigazgató urak horribilis fizetéseket, nagy remuneráeiókat és tantiémeket élveznek. (Rassay Károly: Azt a részvényeseknek kell elintézniük!) Ügy van, ezt a részvényeseknek kell elintézniök, de éppen azért ez alkalommal is szorgalmazom a mélyen t. kormánynál, hogy hozza meg már végre a részvén y jogi törvényt, amelyben a részvényesek többségének biztosítja, azt, hogy az igazgatók fizetését és jövedelmét megállapítsa, nem úgy, mint most van, hogy az igazgatók egymás között állapítják meg. (Rassay Károly: Hogyan mondja: hogy most a többségnek nincs biztosítva ezek megállapítása?) A (részvényesek! többségének nincs biztosítva, mert az igazgatók önmaguk állapítják meg. (Rassay Károly: Hogyan lehet ezt mondani! A képviselő úr, úgy látszik, a kisebbségi jogok hatályosabb védelméről akar beszélni! Akkor arról beszéljen!) Ügy van, a kisebbségi jogokat szeretném kiterjeszteni. Én nem vagyok barátja annak, hogy a kormány a gazdasági élet bármely ágába beavatkozzék, de igenis szükségesnek tartanám, hoey jó törvények hozásával, nagyszerű közigazgatással segítse elő a gazdasági é'et menetét. Azt hiszem, így szolgálja legjobban a gazdasági életet, nem pedig úgy, ha tőkéjét egyes magángazdasfííokba vagy vállalatokba befekteti, ami rendszerint mindig csak veszteséggel jar. Az állam itt is rendkívül nagy megtakarításokat érhetne el. ha az úgynevezett támogatásokat, szubvenciókat, szövetkezeteknek adott segélyeket a legszűkebb mértékre szorítana, (Rassay Károly: Az helyes!) Eddig ugyanis azt tapasztaltuk, — akár a fővárosi gazdálkoíi6