Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-225

Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. 445 szempontból igenis már kell foglalkozni ezzel a javaslattal. Ezt tette tulajdonképpen Wolff Károly t. -barátom is beszédében, amelynek szempontjait azonban, úgy láttam, a miniszterelnök úr neun honorálta úgy, hogy álláspontunkról meg tudtuk volna győzni. Sajnálom* hogy ennek a javaslatnak r a benyújtója, illetőleg aláírója Imrédy Béla pénzügyminiszter úr, mert én Imrédy pénzügyminiszter úrnak tehetségét — a miniszter úr nincs jelen, róla elmondhatom, ugyanezt nem akarom elmondani arról, aki jelen van — pártok feletti értéknek nézem. (Hodossy Gedeon: Ügy van! Nagyon értékes!) Az ő pénzügyi intellektusa és egész gesztusa, amelyet láttunk tőle, arra mutat, hogy ebben a fiatal, törékeny emberben nagy energiájú és nagy koncepciójú pénzügyminiszter bukkant fel. Ezért nem szeretem, ha ennyire kormánypolitikával vagy pártpolitikával kapcsolatos javaslaton van a neve. De a miniszterelnök úr volt is olyan lovagias és volt olyan előkelő, hogy tegnap önként kijelentette, hogy: ez tulajdonképpen nem az én szakminiszteremnek a javaslata, hanem az enyém; — természetesen a kabineté is a javaslat a parlamentáris felfogás szerint, de hangsúlyozni akarta az ő politikai felelősségét, sőt mint mondotta, a javaslatnak igen sok része az ő egyenes óhajára került bele a javaslatba. (Petrovácz Gyula: Különösen a 2. §. — Egy hang a baloldalon: Es a 7. §. b) pontja!) Vagyis ezzel Gömbös miniszterelnök úr — talán nem mondok objektivitással ellenkező dolgot — elismerte, hogy ennek a javaslatnaik van kormányzatnolitikai jellege. Tehát politikai javaslat is. Ezzel bevallotta azt, hogy ez a nagyon ártatlan cím, amelyet ez a javaslat visel, hogy tudniillik: «a közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosításáról» szól, egyebet is tartalmaz. Csak nem mondhatjuk, hogy ebben nincs több, mint az ellátást szabályozó rendelkezések módosítása? Ha ebben a javaslatban csak a takarékossági szándék és elv érvényesülne, méltóztassanak hinni, nagyon sokunknak az volna a véleménye, hogy a javaslatot meg kell szavazni. Ha ebben csak a közigazgatás racionalizálásából következő rendelkezések vagy annak elébemenő rendelkezések volnának, a magam részéről akkor is szükségesnek látnám. Ha ez a javaslat tényleg az ifjúság nagyobbmérvű elhelyezését biztosítaná, vagy sok volna ebből a javaslatban, már akkor azt mondanám: ezt mind csak helyeselni lehet, mert én sem tudok elzárkózni előttem szólott t. képviselőtársamnak attól a gyakorlati megfigyelésétől, falun szerzett impressziójától, hogy ma a fixfizetés valami elérendő ábránd az emberek előtt, akik szabad foglalkozásban vagy pedig a maguk szakmájában dolgoznak és ebből élnek. Hogy a fixfizetéseket kell rendezni és így a nyugdíjakat is bizonyos határon felül és nem alul, — mert egy határnak alul a létminimum szempontjából, különösen a tehetetlen öregek, özvegyek és a többiek részére kell lenni — ezt mindenki koncedálja, de mondom, magát az elvet az ember nem utasíthatná vissza, ha bekövetkeznék az, amiről éppen egy kormánypárti képviselő barátom szólott és amire rámutatott, hogy a megélhetésnek az eszközei e fixfizetéses emberek számára is olcsóbbak kell, hogy legyenek. Imrédy pénzügyminiszter úr nagyszabású beszédében az én, a gazdatartozásokkal kapcsolatban mondott beszédemre . gúnyosan azt mondotta, — de hiszen helyes a szellemesség, ha néha gúnyos is és ha éle is van, nem olyan dolog, 'hogy az ember el ne tűrhetné, — hogy reméli, hogy majd Turi Béla képviselő úr az árindexről, a tőke- és a kamatcsökkentésről elmondott véleményét, teóriáját alkalmazni fogja a, nyugdíjjavaslatnál, vagyis, hogy a nyugdíjjavaslat tárgyalásakor a nyugdíjak leszállítása mellett lesz, azt elfogadja. Kérem, ha.a miniszter úr cserébe elfogadja az én álláspontomat a tartozásokra és egyéb árakra minden viszonylatban, amelyben egy köztisztviselő az élettel szemben áll, akkor igenis elfogadnám a leszállított illetményt vagy nyugdíjat. De azzal nem kezdeném, hogy csak a köztisztviselők fizetését vagy nyugdíját szállítsuk le. Amíg a többi vonatkozásban mindenütt megmaradnak a régi fogalmak szerinti árak vagy kötelezettségek, addig ezt az ajánlatot nem tudom elfogadni. A miniszterelnök úr is mondotta, — és ez is az őszinteségnek a jele és ez már sem a bizottsági szövegben, sem pedig a végleges szövegben nincsen benne, — hogy ez a, javaslat a tisztviselők szelekcióját fogja kiváltani. Azt mondotta, hogy a tisztviselők nem mind eminensek. Ezt mi úgy is tudjuk. Azt is mondotta, hogy a szorgalmuk sem egyforma, és így tovább, tehát a szelekciót el kell végezni. De kérdem, hol van az megírva, hogy a szelekciót éppen a kormányhatalomnak és egypár exponensének kell elvégezni'? Erre megvan a fegyelmi út. Lehet magában a köztisztviselői karban szervezni egy önálló, független szervet, de nem le'het beleilleszteni ezt a szelekciót és odaadni a szelektálás jogát és hatalmát annak, r aki éppen a, hatalmon van. Mert bocsánatot kérek, a miniszterelnök úr azt mondotta: azok fognak ott maradni, akiknek hatalmas protektorai vannak. Hát most nincsenek hatalmas protektorok? Az embereknek ez a típusa nem veszett ki, sőt ellenkezőleg, minél kevésbé konszolidált egy ország, annál inkább érvényesülnek ezek a magasabb protektorok. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Kassay Károly: Ügy van! Minél kevesebb a szabadság és független s égj) Ha, tehát szelektálni akarnak a tisztviselők között, ha ez szükséges, akkor keressék meg ennek más módját és szervét és akkor egyet fogunk érteni. (Kassay Károly: Olyan nagyon szelektált ez a kormány a magas állásoknál?) Hallott valaki arról, hogy a tisztviselők közül valaki amerikázna és passzív ellenállást tanúsítana a kormány rendeleteivel szemben'? En idestova harminc esztendeje élek a politikai életben, nem láttam még ilyen tisztviselőket, akik bevinnének a hivatalba politikát vagy akik amerikázinának. De ha amerikázik a tisztviselő, akkor a, miniszternek módjában van fegyelmi úton érvényesíteni a maga akaratát és az ilyen tisztviselőt kiemelni. Az ilyen azonban valóságos fehér holló le'het, akiért törvényt hozni és mindenkinek feje fölé odafüggeszteni a, Damoklész-kardot, nem helyes. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon! — Kassay Károly: Csak ott amerikázik a tisztviselő, ahol tehetetlen a miniszter! — Friedrich István: Mi lesz az amerikázó képviselőkkel? Azokkal nem lesz semmi?) Sokai fontosabb dolgokról, más dolgokról is van-szó a javaslatban, mint a takarékosság, mint a szelekció, mint az ifjúság elhelyezésének kérdése. Ezek a fontos dolgok azok, amelyekre még rá kell mutatnom. Megvallom, iga65*