Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. 441 alapnak a költségvetésénél már minden le van szállítva és a végén arra, amiért az a bizonyos költségvetés készült, nem jut semmi vagy osak igen minimális összeg; mert hiszen az a helyzet, hogy a költségvetésnek kiadási tételeiből, mondjuk pl. <az államépítészeti hivatal vagy az útadó-alap kiadási tételeiből — amelyek pedig azéit vannaik felvéve, hogy azokból az utakat fenntartsuk — az utakra nem marad más egy kis rakás kőnél, emellett azonban a stallumok és az ezekre szükséges kiadások megvannak. Azért szólalok fel, mert van 'bátorságom ahhoz, hogy kifejezést adjak annak a nézetnek — és a közvélemény ebben a kérdésben azt hiszem, sok tekintetben mellém áll, különösen áll ez a termelőosztályra — hogy a nagy veszteség és az a tény, hogy a mezőgazdaság előállítási áron alul kénytelen cikkeit potomáron elprédálni, nem sújthatja egyedül a társadalomnak csak egy osztályát. Hát az ország társadalmában ez csak egy osztálynak a kárát jelenti, nincs ennek viza vi ja? Ebből a kárból nem részesül senki más? Vájjon azok, akik az egyes termékeket előállítási áron alul megveszik, nem jutnak-e előnyös _ helyzetbe azáltal, hogy például a tejnek literjét 6 fillérért, vagy . a krumpli mázsáját 1 pengőért tudják megvenni? Ez csak a gazdának a kára és nem előnye annak, aki azt fogyasztja és abból táplálkozik? Kétségtelen, hogy az országban két nagy sziget van, az egyik Budapest városa, ahol azt lehet mondani, kétszer-háromszor olyan drága áron lehet megélni; a másik sziget a falu, ahol ma tényleg potom pénzhői lehet az életstandardot fenntartani, amire annakidején senki nem is gondolt. En úgy vélem, hogy en is, ha azt akarjuk, hogy az adókat leszállítsák, a közterheket csökkentsék, akármit is mondunk és akármilyen utakra is próbálunk menni, a végeredmény az, hogy amíg a köztisztviselői kérdést nem tudjuk megoldani, amíg a tényleges tisztviselők és nyugdíjasok illetményeit le nem szállítjuk, álmunkban sem gondolhatunk arra, hogy az adók csökkenjenek. Mert hiszen ha egy országban, ahol az évi budgetiben a személyi járandóságok a nyugdíjakkal együtt 406 millió pengőre rúgnak, ahol a költségvetésnek 52%-át teszik ki, ott nem lehet az ellenzéki oldalon az egyik napon azt mondani, hogy ehhez a kérdéshez pedig nem engedünk hozzányúlni, másnap pedig felszólalni és azt mondani, hogy nyomorog az ország, tessék a közterheket, az adókat leszállítani. Nem lehet az adókat csak úgy a levegőbe leszállítani, csakis arányban a költségvetés kiadási és bevételi oldalaival. (Ügy van! jobbfelől.) Oda akarok konkludálni és ezért a kormányt teszem felelőssé, hogy ha már ilyen elesettségben vagyunk, hogy a mezőgazdasági cikkeknek nincsen ára, tessék itt olcsó életet biztosítani. Itt van az a kérdés, amire, úgy lászik, a tisztviselő urak sem gondolnak és nem gondolnak a tisztviselői érdekeltségek sem, mert sehol sem kérik a kartellcikkek, a közszükségleti cikkek árának leszállítását, pedig az én felfogásom szerint ezen a módon igenis lehetséges volna a tisztviselői fizetések és nyugdíjak rendezése. De amikor a villanynak az ára, a szénnek, a ruházati cikkeknek az ára ugyanannyi, mint régebben volt, amikor a gyermekneveltetési költségek, iskoláztatási költségek egy fillérrel sem változtak, mi sem természetesebb, hogy a kormány nem tudhatja magát elhatározni arra, hogy belevágjon ebbe a kérdésbe. Remélem, hogy ez a javaslat kezdet csak és következni fog az, hogy valóban mindenki részére egy bizonyos életstandardot biztosítanak és a kartellkerdes megoldása elől tovább most már nem térhetnek ki. Sok számtalan igazságtalanság van a tisztviselői kérdésben, amikről én vidéken hallóik. Panaszkodnak nekem a lakbérkérdésben és azt kérdik, hogy miért vannak kategorizálva a tisztviselők lakbérei. Ha az a vidéki tisztviselő házat akar építeni, akkor neki pl. a cementet Budapestről kell hoznia és a ház megépítéséhez sokkal kevesebb pénze van, mint a városi tisztviselőnek. Ez a kérdés állandó izgató témája a vidéknek és már a javaslat benyújtása előtt mozgalom • indult meg, amelyet, úgy látszik, a vidéki tisztviselők indítottak meg, hogy egy nevezőre hozzák az ország összes lakbéreit, azt gondolva, hogy ez a kis családi házak építésének gondolatát fogja szolgálni. Ez a javaslat jó abból a szempontból is, hogy végre a nyugdíjaztatás kérdése tényleg a kormány kezébe kerül. Én magam sok köztisztviselővel beszéltem,^ akik nyugdíjba mentek. A dolog természeténél fogva a tisztviselők mindig akkor mentek nyugdíjba, amikor ez reájuk nézve a legelőnyösebb volt, soha sem nézték az állam érdekét abból a szempontból, ( hogy akkor menjenek nyugdíjba, amikor ők rosszabbul jöhetnek ki. Igenis, ez a javaslat megtakarításokat hozhat ezen a téren, mert az állam nem fogja megengedni, hogy mindenki akkor mehessen nyugdíjba, amikor akar, hanem igenis, szabályozni fogja ezt a kérdést abbóla szempontból, hogy akkor mehessenek nyugdíjba, amikor ez az igazságnak és az állambudgetnek is legjobban megfelel. Ugyancsak egy ilyen anomália, amit megemlíteni kívánok, az, hogy azt a rendszert folytatják itt réges-régen, hogy ha valakinek volt összeköttetése — katonatisztnek vagy más tisztviselőnek, nyugdíjaztatás előtt — szépen áthelyeztette magát Budapestre, egyes egyedül abból az indokból, hogy Pesten mehet nyugdíjba és így kapja a nagyobb lakbért. •Ezekre is figyelennmel kell lennie a kormánynak, mert méltóztassék megfigyelni, a mai nehéz helyzetben minden fillérnek, aimit az állampénztárból elköltenek, ellenszámlája van és, sajnos, azt kell mondanom, hogy 80%-han végrehajtásokkal és zálogolásokkal, mert ma a vidéki lakosság a termelési költségeken alul kénytelen árucikkeit a piacra dobni, nemi tud az adózási követelményeknek megfelelni. Ezt azért hozom ide, mert igenis, szerintem a tisztviselőkérdés kartellkerdes, hiszen a kartellek mindig a magántisztviselői fizetések leszállítása ellen fognak felszólalni, mert jó fogyasztóik, biztos fogyasztóik a tisztviselők. Arra a megjegyzésre, hogy a tisztviselői fizetések leszállításával végeredményben kevesebb forgalom lesz, azzal válaszolok, hogyha az adófillére'ket nem hajtják be. az énpúgy forgalomba fog kerülni, mint eddig. (Eber Antal: Ügy van!) Sőt, tovább megyek, merem állítani, hogy a túladóztatás kútforrása a munkanélküliségnek, mert -hiszen (ÍZ cl munkaadó, aki dolgoztat, még többet tud dolgoztatni, a mezőgazdasági birtokkal rendelkező birtokos még w több munkaalkalmat tud adni és azok a pengők és
