Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
440 Az országgyűlés képviselőházának 22 5. ülése 1933 december 5-én, kedden. a nyugdíjalapba a pénzt és most .annyit sem kap, hogy emeeri módon megélhessen. Utasítsa vissza a t. Ház ezt a törvényjavaslatot alkotmányjogi szempontból is, mert aggályos ez a javaslat, mert az eddigi bírói függetlenséget legalább a látszat lenge fátyolával védték, most azonban egész nyíltan és fátyol nélkül láthatja mindenki, hogy a kormány egészen nyíltan a maga akarata és céljai elérésének szolgálatába kényszeríti a bírói testületet. Utasítsa vissza a t. Ház a törvényjavaslatot, mert ez a javaslat nem szünteti meg a köztisztviselői, a képviselői összeférhetlenséget. Utasítsa vissza, mert neon teszi lehetetlenné az álláshalmozást, utasítsa vissza ezt a javasla; tot, mert a kényszernyugdíjazással, lehetővé teszi, hogy a tisztviselőt fegyelmi ok nélkül nyugdíjazzák és ezzel őket a mindenkori kormányok engedelmes politikai eszközévé teszi, megfosztja őket állampolgári jogaiktól és függetlenségükön hatalmas rést üt. Utasítsa vissza a t. Ház ezt a törvényjavaslatot, mert leszállítja a lakáspénzeket, de ugyanakkor nem teszi jóvá azt az igazságtalanságot, amely a különböző nyugdíjaskategóriák közt a nyugdíjazás időpontja tekintetében fennáll. Utasítsa vissza végül, a t. Ház a javaslatot, mert megbénítja az állami közigazgatás múmiájának megbízhatóságát, mert minden köztisztviselő feje fölött ott lesz az állástalanság Damokleskardja. Mindezek alapján s mert az időm is letelt, méltóztassék megengedni, hogy egy javaslatot, terjesszek be (olvassa): «Javaslom, mondassék ki, hogy a 15 évnél kevesebb szolgálat alapján nyugdíj ázottak illetményéből jövőre az eddig levont 40% ne vonassék le; a régi és új nyugdíjasok között való különbség a jövőre szűnjék meg- A százpengős járandóság mint létminimum állapíttassék meg és mentesíttessék minden levonástól. Ez esetben a családi pótlék is maradjon csonkítatlanul. Állapíttassék meg, hogy a lakbérpótlék havi 50 pengőnél kevesebb nem lehet. Mondassék ki, hogy a külföldön élő nyugdíjasok nyugdíjkiutalása mindaddig szünetel, amíg a nyugdíjas külföldön él. Ez alól kivételt a kormány egyetlen tagja sem tehet. Mondassék ki, hogy az az özvegy is kapjon nyugdíjat, aki nyugdíjashoz megy férjhez. Mondassék ki, hogy tisztviselőket csak a független bíróság helyezhet nyugdíjba^ szolgálatképtelenség esetén.» (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Miután imdndezek a kívánságok ebben a javaslatban nincsenek benne, a javaslatot az általános^ tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Vay Miklós báró! Br. Vay Miklós: T. Ház! Az előttem szólott t. kép viselőtársam sok indokot és javaslatot terjesztett a Ház elé. Méltóztassék megengedni, hogy az ő beszédéhez, annak terjedelménél fogva ne szóljak hozzá és a javaslat elfogadása felett való döntést a Ház plénumára bízzam- A túloldalról már előre kifogás tárgyává méltóztattak tenni, hogy a mi oldalunkon igen gyéren szólunk hpzzá ehhez a javaslathoz és mintegy alig-alig jelentkezünk ehhez a vitához. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag szerénv véleményt mondjak. Az egész ország társadalma — és áll ez a képviselőkre is — sok esetben nemcsak személyes, hanem családi nexusban m van azzal a kérdéssel, hogy a tisztviselők hátrányára, esetleg egy törvényjavaslatot szavazzon meg és ezért csupa magasabb etikai szempontból vett tapintatból azt várja, hogy elsősorban olyanok szóljanak hozzá ehhez a törvényjavaslathoz, akik közvetlenül, különösen pedig anyagilag nincsenek ebben a kérdésben érdekelve. En tehát, midőn bátorságot veszek magamnak arra, hogy ehhez a javaslathoz hozzászóljak, méltóztassék megengedni, hogy a termelők szempontjából, mint mezőgazdasági lakos szóljak hozza és ugyanakkor elörebocsássam, hogy én a tisztviselői karral szemben a legnagyobb tisztelettel viseltetem és a tisztviselőket az állam nélkülözhetetlen oszlopának, gerincének és olyan bástyájának tartom, hogy származzanak bármilyen bajok, vagy veszedelmek, a tisztviselői karra mindig számíthatunk. Méltóztassanak visszaemlékezni, hogy amikor a kommün alatt minden fontosabb pozíciót a kommunisták, a vörösök foglaltak el, a tisztviselői karnak köszönhető, hogy azokat az intézkedéseket, amelyeket rapid hajtottak volna végre, ha kétszínű tisztviselői kar van, meg lehetett akadályozni. Az a tisztviselői kar megállta ' a helyét és ennek a jó értelemben vett ellenállásnak köszönhetjük, hogy sikerült az országot átmenteni egy jobb jövő számára. ( Kabók Lajos: Es most megint oldalba rúgják őket!) Elnök: Csendet kérek. Br. Vay Miklós: De méltóztassanak meggondolni, hogy amikor Ausztriával nehéz és ' súlyos harcokat vívtunk, a tisztviselői karnak, a közigazgatásnak volt gerince ahhoz, hogy saját fizetéséről lemondott, nyomorgott és ott állott fizetés nélkül. Amikor az ellenállás korszaka volt, a tisztviselői kar volt az, amely Magyarországnak szilárd bázist adott Ausztriával szemben is. Azért voltam bátor ezeket előterjeszteni, mert igenis súlyos kritikát akarok gyakorolni abból a szempontból, hogy vájjon lehet-e, kell-e, szükséges-e hozzányúlni a tisztviselői kérdéshez. Az a gesztus, amelyet a kormány tett ezzel a törvényjavaslattal, amellyel belenyúl a tisztviselői és a nyudíjas kérdésbe, éppen a magasabb, nemzeti szempontból vett erőnek a bizonyítéka. Mutatja, hogy amidőn ebben a pártban, abban a pártban és mindenütt a tisztviselőkről van szó, van ereje és elszántsága a kormánynak ahhoz, hogy megkezdje a közterhek leszállítására irányuló lépéseket — mint ennél a javaslatnál is — és megtegye azt, hogy igenis belenyúl a nyugdíjasok, a hadiözvegyek és általában a közalkalmazottak fizetésének kérdésébe. En nemcsak az állami költségvetéssel foglalkoztam, hanem foglalkoztam a megyei költségvetéssel is Szabolcs vármegyében. Tagja vagyok egy ottani takarékossági bizottságnak és megállapíthatom, hogy bár mindent megpróbálunk, hogy pl. a megye adóit és közterheit, a vármegyei pótadót leszállítsuk, állandóan abba a nehézségbe ütközünk, hogy nem lehet a közalkalmazottak, a nyugdíjasok kérdéséhez hozzányúlni, mert errevonatkozólag ilyen, meg ilyen statútum van. Mi kvázi^hiába vagyunk abban a takarékossági bizottságban, mert mindent meg kell szavaznunk A leépítések és az azokra irányuló intézkedések, amelyek a kormány részéről eddig állandóan és folyton történnek és azt a célt szorgalmazzák, hogy a költségvetéseket leszállítsák, ma — sajnos — úgy állanak, hogy pl. egy útadó-