Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
438 Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én, kedden. amelyet a miniszterelnök úr magának a törvényhozás útján meg akar szerezni: kisöpörni a minisztériumokból mindazokat, akik az ő politikai végcélja érdekében megbízhatatlanoknak mutatkoznak. Elnök: Képviselő úr, ilyen gyanúsításoktól tessék tartózkodni. (Kabók Lajos: Alig lehet beszélni!) Képviselő úr, ne tessék az elnök kijelentéseit kritizálni. Esztergályos János: T. Képviselőház! Kérdezem, hogy mi az «egyéb fontos kellékek hiányai» Mi lehet vájjon az 1 ? Hiszen azokkal a tisztviselőkkel szemoen, akik ott vannak már hosszú évek óta, száz és száz esetben módjukban lett volna az igen t. miniszter uraknak vagy a fegyelmi bizottságnak eljárni, ha nincsenek felruházva azokkal az egyéb fontos kellékekkel. Ne tessék egy komolynak tartandó törvényjavaslatba ilyen burkolt akasztófát belevenni. Méltóztassanak nyíltan utasítani azokat a fegyelmi bizottságokat, amelyek minden minisztériumban megvannak, hogy nézzenek körül, kik azok, akik munkájukat nem végzik el úgy, ahogy azt el kell végezni; kik azok, akik renitenskednek, akik szabotálnak vagy akik reggel 8 órakor, vagy 8 óra 30 perckor nem akarnak a hivatalba bemenni, de ne tessék itt a javaslatba kétszínű mondatokat belevenni. Ne méltóztassanak a kormány kezébe •olyan hatalmat adni, amely esetleg az o diktatórikus hajlamait alkalmas szolgaim, (tarkas István: Ügy van! Csak ez a cél. semmi mas!J Hogy a javaslat egész szelleme diktatórikus, azt bizonyítja a 2. §-nak harmadik pontja, amely a következőket mondja (olvassa): «••• a szabályszerű elbánás alá vonást a hatályban levő jogszabályok szerint arra illetékes hatóság rendeli el. Ez ellen a határozat ellen további eljárásnak — ideértve a közigazgatási vagy mas bírósági eljárást is — nincsen helye.» Titkos minősítés van tehát, mélyen t. uraim, a hivatalokban. Az a köztisztviselő ezek után teljesen ki van szolgáltatva a rosszindulatnak, védtelenül áll, mert ki van mondva, hogy nem élhet panasszal e határozat ellen, amelyet az ő rovására hoztak titkos minősítés alapján. Hát nem gondolják, mélyen t. uraim- hogy ez végtelenül igazságtalan intézkedés? Nem méltóztatnak gondolni, hogy még az apagyilkosnak is jogot adnak arra, hogy az I., II. és III. fokú ítélet ellen is még egyszer fellebbezhessen? Az apagyilkos három esetben fellebbezhet, de az a köztisztviselő, aki az ő legjobb meggyőződése szerint hűséggel és becsülettel szolgálja az államot s aki ellen egy napon olyan ítéletet hoznak, amely állásától, kenyerétől fosztja mesr s nyomorba dönti, nem fellebezhet. Diktatórikus és embertelen ez a szakasz. - A 2. §. 5. pontja kimondja, hogy az eljárás lefolytatására a miniszter három tagból álló bizottságot alakít, továbbá az észrevételek felülvizsgálása és javaslattétel céljából öt tagból álló bizottságot alakít. Az egyik esetben tehát összeül három, a másik esetben pedig öt úr, aki — hogy úgy mondjam —élet és halál urai anélkül, hogv a vádlottnak, a köztisztviselőnek, akinek érdekéről és talán életéről van szó, akit elbocsátanak az állam szolgálatából, a megbízottja, a védőié ott lenne abban a három- vagy öttagú bizottságban. Ne^ méltóztassanak elfogadni a miniszterelnök úr részéről elhangzott azt az állítást, bogy fegyelmezni kell a köztisztviselőket. Mélyen t. uraim, önök közül valószínűleg sokan járnak, mint ahogy én is járok, a minisztériumba. Az urak láthatják, hogy amikor egy kis incifinci köztisztviselő, talán egy irattári vagy valamilyen más kis kezelő szembetalálkozik egy hatodik vagy annál magasabb fizetési osztályban lévő méltóságos úrral, nincs az a bakazugsführer, aki jobban tudna szalutálni, mint ahogy ez a kis tisztviselő hétrét görnyedve szalutál főnökének, felettesének. Miért nem teszik lehetővé, hogy ez a fegyelmezett és alázatos köztisztviselő, akinek a kenyeréről, a jövőjéről, úgyszólván az életéről van szó, beküldhesse védő gyanánt a maga megbízottját abba a hármas vagy ötös bizottságba? Igazságtalannak, méltánytalannak és kegyetlennek tartom ezt. A 2. § 5. pontja kimondja, hogy az öttagú bizottság javaslatának meghallgatása után a miniszter végérvényesen határoz s a határozat ellen jogorvoslatnak — ideértve a közigazgatási vagy más bírósági eljárást is — nincsen helye. Ugyanaz, mint amiről az imént beszéltem. Ugyanennek a szakasznak 12. pontja azt mondja, hogy az országgyűlési képviselővé választott közalkalmazott képviselővé történt megválasztása igazolásának napját követő hónap első napjától kezdve kell a nyugdíjat folyósítani. Kérdem, nem volna-e helyes megfontolás tárgyává tenni a kormány részéről azt, midőn az apró kis nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak kenyeréből tör le egy darabot, hogy azoknál az igen t. köztisztviselő uraknál, akiket képviselővé választottak, vagy még ebben a ciklusban képviselővé fognak választani, a nyugdíjat beszüntessék. Azt hiszem, hogy ebből szintén egészen tekintélyes kis^ összeget lehetne összehozni az állam kaszszája részére. A 4. § 1. pontja a lakáspénz kérdésével foglalkozik. Nem tudom, vájjon észrevették-e az urak azt az igazságtalan és kíméletlen, abszolúte nem szociális intézlliiedést. amely a lakáspénz kérdésénél különbséget tesz a polgári nyugdíjasok és a katonai nyugdíjasok, a polgári özvegyek és a katonai özvegyek között. A 4. § 1. pontja kimondja, hogy a hatályban lévő jogszabályok szerint lakáspénzre igényjogosult nyugdíjasnak vagy özvegynek járó lakáspénzt annak a lakáspénzosztálynak megfeleljen kell megállapítani, amely lakáspénzosztályba az a város vagy község tartozik, ahol az alkalmazott utolsó állomáshelye volt. Ezzel szemben a 8. §. amely a katonai nyugdíjasok és özvegyek ügyeivel foglalkozik, 3pontjában azt mondja, hogy a honvédség, a határőrség, folyamőrség és csendőrség rangosztályba sorozott oly havidíjasának nyugállományba helyezése esetén, aki a IV., V. va°r VI lakásr-énzos/tályba tartozó állomáshelyen teljesített utoljára tényleges szolgálatot, illetőleg a tényleges szolgálatban bekövetkezett elbalálozása esetén az özvegy részére járó lakáspénzt aszerint a lakáspénzosztály szer'nt kell megállapítani amely lakáspénzosztályba tartozik az a helység, amelyben a nyugállományú egyén a nyugállományba helyezéstől számított egy éven belül véglegesen tényleg letelepedett. Méltóztatnak észrevenni a különbséget, hogy míg a polgári nyugdíjasoknál és a VI. fizetési oszályig félreérthetetlenül kimondja a javaslat, hogy az özvegynél és a nyugdíjasnál azt a lakbért kell megállapítani, amely lakbérosztályba tartozik az a község, vagy az a város, ahol a tisztviselő legutóbb tényleges szolgálatot teljesített, addig a katonai nyugdíjasoknál a IV. fizetési
