Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-225
Az országgyűlés képviselőházának 225. ülése 1933 december 5-én } kedden. 437 gyón, amelyhez sem Bethlen kormánya, sem ez a kormány nem mert hozzányúlni. Ha tehát szüksége van az államnak erre az Összegre, amelyet a nyugdíjasoktól és az Özvegyektől el akar vonni, elsősorban ezekhez a vagyonokhoz tessék nyúlni. Tízszeresen, százszorosan többet bír ott behajtani, mint amennyit az özvegyektől és árváktól elvon a nélkül, hogy azok, akiktől elvonná, nyomorúságba és éhségbe jutnának. De van mé^ egy harmadik terület is, ahol a . kormány, ha akarná, busásan, bőségesen kárpótolhatná magát a nélkül, hogy az özvegyek, árvák, általában a nyugdíjasok járandóságaihoz kellene nyúlnia. Tessék a kormánynak az előbbi kormány ellen vád alá helyezési javaslatot tenni és tessék az előbbi kormány tagjait egyenként anyagilag felelőssé tenni az egy évtizeden keresztül elherdált nemzeti vagyonért. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék sértő kifejezésektől tartózkodni. Esztergályos János: Vád alá helyezését kérem a Bethlen-kormánynak. Ez nem sértés. Elnök: Egyebet is mondott a képviselő úr, nemcsak azt. Esztergályos János: Van tehát — csak akarni kell — lehetőség arra, hogy ne rontsuk még jobban az amúgy is éhező özvegyek, árvák és nyugdíjasok szomorú életét. De méltóztassanak megengedni, teljes tisztelettel azt kérdezem: mi szüksége van ennek a Csonka-Magyarországnak 22 követségre és mi szüksége van 11 konzulátusra 1 ? Tessék revízió alá venni ezt a kérdést is és szűkreszabott nyomorúságunkhoz képest szűkebbre szabni a konzulátusi és követségi testületek létszámát. (Zaj a baloldalon.) Felesleges egy ilyen lerongyolódott országban ennek a lerongyolódott országnak lerongyolódott adózóitól, agyonéhezett népétől évente 9,981.000 pengőt kivasalni 22 követségre és 11 konzulátusra. Tessék ezen a téren takarékoskodni. Ehhez azután még méltóztassanak hozzágondolni azt a körülbelül 20 vagy 22 főből álló főispáni kart is, amely ebben a Csonkaországban van és akkor rögtön meg van adva a felelet arra, vájjon el kell-e venni az éhező özvegyektől a kenyérrevalót, kell-e^ szabad-e elvonni az özvegyektől és nyugdíjasoktól amúgyis silány jövedelmüket 1 ? Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy a képviselő^ úr kijelentései gyűlöletet szítanak más társadalmi osztályokkal szemben; ez pedig beleütközik a házszabályokba. Tessék tehát az ilyen természetű kijelentésektől tartózkodni. (Farkas István: Ebben nincs semmi. Ártatlan dolog! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Friedrich István közbeszól.) Esztergályos János: Friedrich mélyen t. képviselőtársam, nagyon kérem Önt, méltóztassék továbbra is csak nyugodtan hallgatni, mert én a gyűléseken a rendőrség részéről már hozzá vagyok szokva ilyen figyelmeztetésekhez. Elnök: Képviselő úr, ne tegye bírálat tárgyává az elnöki figyelmeztetést, sem pedig párhuzamot ne vonjon. Erre figyelmeztetem. Esztergályos János: Mélyen t. Képviselőház! Méltóztassanak^ megengedni, hogy most már szorosan magával a javaslattal foglalkozzam. (Helyeslés. — Friedrich István: A követségek .redukálása, az nem ellentét szitása a társadalmi osztályok között!) En magát a javaslatot és a javaslatnak egyes szakaszait súlyosan sérelmeseknek tartom úgy az aktív szolgálatot teljesítő köztisztviselőkre, mint a nyugdíjasokra. így pl. a 2. § 2. bekezdésének a) pontja a következőket mondja (olvassa); «Szabályszerű elbánás alá lehet vonni azt, aki betegsége miatt egyhuzamban, vagy harminc napot meg nem haladó megszakításokkal több mint hat hónap óta nem teljesített szolgálatot.» En nevén nevezem a gyermeket és megmondom, hogy embertelenség ilyen, szakasszal sújtani azt a szerencsétlen tisztviselőt, aki talán a munka terhe alatt betegedett meg, aki ott vált nyomorékká az íróasztal mellett, az irattárban, vagy máshol, aki a munkában betegedett meg. (Farkas István: Ez a rideg kapitalista álláspont!) Ez kíméletlen és lelketlen dolog- (Gáspárdy Elemér: Hat hónap?) Igen, hat hónap. Mélyen t. közbeszóló képviselőtársam talán nem volt még hat hónapig beteg és valószínűleg mindig megvolt a biztos fedezéke, úgy hogy nem kellett félnie az élet mindennapos szörnyű küzdelmétől & mindennapi kenyérért. (Gáspárdy • Elemér: Magam is tisztviselő voltam!) Nem érzi, nem tudja, mit jelent az emberileg, ha hosszúhosszú hónapok után felkel a betegágyból az a családapa, amikor egészsége félig-meddig már helyreállt, amikor közeleg már az a pillanat, hogy ismét elfoglalhatja munkahelyét és akkor az a szörnyű kínzó, lelket ölő, lelket mardosó érzés vesz erőt rajta, hogy a sors kíméletlen csapása következtében nemcsak egészsége veszett el hat hónapon keresztül, vagy azután is még, hanem elvesztette munkahelyét is, a hivatalát is, és ezzel az irtózatos nyomorúságnak szörnyű réme vibrál előtte. A képviselő úr ezt nem tudja % (Gáspárdy Elemér: Ne tessék nekem beszélni, én is tisztviselő voltam!) De nem volt beteg hat hónapig. (Gáspárdy Elemér: Ne sajnálja! — Derültség.) így meg tudom érteni azt a bizonyos meg nem értést, amelyet a képviselő úr itt mutat. Elnök: Kérem, képviselő úr, ne tessék személyeskedni! A képviselő úr tömeges helyeslő közbeszólásokra nem reflektált, egy ellenmondásra azonban, nagyon bőven ki méltóztatott terjeszkedni. Esztergályos János: De tovább megyek. A 2. § második bekezdésének b) pontja a következőket mondja (olvassa): «Szabályszerű elbánás alá kell vonni... azt, aki a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el.» (Farkas István: Egyéb fontos kellék, hogy nem jó egységespárti agitátor!) Az igen t. miniszterelnök úr szerint erre azért van szükség, hogy azokat a köztisztviselőket rendrszabályozzák meg,- bocsáthassák el az állam szolgálatából... (Farkas István:Akik nem jó Gömböspártiak!) Elnök: Ne méltóztassék közbeszólni, képviselő űr! Esztergályos János: ... akik 8 órakor, vagy 8 óra 30 perckor nem akadnak munkahelyükre, 'illetőleg hivatalukba menni. Minden őszinteség hiányával van ez az állítás, mert ezekben a szavakban, hogy «egyéb fontos kellékek hiánya miatt» (Farkas István: Ez a pártpolitika!) van az ugrópont, hier ist der Hund begraben, amint mondják Soroksáron, ez az a lehetőség, 64*
