Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-224
430 Az országgyűlés képviselőházának 2 amint az 1907. évi L. törvénycikk indokolása is kifejezésre juttatja. Mondja ki a Képviselőház, hogy addig is, amig a külön Máv.-nyugdíj törvén v meghozható lesz, a Máv.-nyug díjak legaléibb is az e címen ezidőszerint szükséges évi összeg felhasználásával egységesen állapíttassanak meg.» Mélyen, t. Ház! A vasutasoknak volt külön nyugdíjintézetük, volt külön vagyonuk, ezt a magyar vasutasság hozta össze. Ebben a határozati javaslatban kifejezést nyer az, hogy ezen vagyon kezeléséből s ezen nyugdíjvagyonból származó, valamint a nagyobb nyugdíjjárulékokból kifolyólag a vasutasokat megillető jövedelmek biztosíttassanak. Hivatkoznak arra az életveszélyes szolgálatra, amely életveszélyes szolgálat a vasúti szolgálatnál tényleg majdnem minden vonatkozásban jelentkezik, hivatkoznak arra, hogy nekik a múltban autonómiájuk volt nyugdíjintézetük és nyugdíjvagyonukat illetőleg, amely autonómiát elvették tőlük s hivatkoznak arra, hogy jogaik eddig bírói védelemben részesíthettek s most jogaik bírói védelme nincs meg. Ezek mind fontos kérdések, úgyhogy én a magam részéről nagyon szeretném, ha ez a nyugdíj tör vény javaslat nem vonatkoznék a vasutasságra s a vasutasságnak a maga külön sérelmeit, külön bajait végrevalahára egyszer türelemmel és szeretettel rendezné el a kormány és hozná ide azt a törvényt, amelyet a vasutasság is kíván. Bocsánatot kérek a t. Háztól, hogy én ezeket a kérdéseket nem az evolúciónak megfelelőleg, hanem tőlem talán nem is várható konzervativizmussal tárgyaltam és a javaslatokban azoknak az eszményeknek érvényesülését kerestem, amelyeket énnagyon sajnálnám, ha veszendőbe mennének és nagyon kívánom, hogy különösen a mi állami életünkben az alkotmányos jelleg, amely legalább színleg ez idő szerint megvan, a jövőben is biztosíttassék. Nagyon szeretném, hogy ha mi a magyar köztisztviselői kar helyzetét rendezzük, ez csakis egységesen, kellő^ áttekintéssel, ne toldozássalfoldozással, ne részletekben r történjék. Es ha a magyar tisztviselői kartól áldozatot kívánunk, mert áldozatot kell követelnünk, akkor ez az áldozat legyen igazságosan elosztott áldozat: feljebb többet, lejjebb kevesebbet. (Helyeslés bálfelöl.) Az a tisztviselői kar lássa, hogy az áldozatnak, amelyet hoz, tényleg van értelme, mert ezt az áldozatot a köz javára hozza, nem azért, hogy egy párturalmi rendszer fenntartassák, hanem azért, mert mi ezt a magyar államot meg akarjuk menteni és ezért szívesen áldozunk, áldozunk mindnyájan, kisebbek, nagyobbak egyaránt, áldozunk, de az áldozatnak értelmét is lássuk. (Kun Béla: Lássuk a szolgálati pragmatikát!) A írni pártunk a magyar tisztviselői karnak legnagyobb részétől nem kapott támogatást. Mi támadást kaptunk, mert mi harci fronton állunk vele szemben, minthogy .az uralkodó párturalmi rendszer azt a földmívelő magyar népet, amelynek nincs annyi jussa, mint nekünk, hogy az ország sorsát diktálja, nem akarja beereszteni ide az alkotmány sáncaiba és erre eszközül a választások sarán — sajnos — a tisztviselői kart használta fel. (Ügy van! Ügj/ van! balfelől.) De ez bennünket nem befolyásol az igazságosságban. (Helyeslés balfelől.) Mi a magyar tisztviselőt szeretjük és mi ezt a javaslatot felhasználjuk larra, hogy megkezd-* jünk egy olyan akciót ebben az országban, amely a magyar tisztviselői karnak kivívja és biztosítja a szolgálati pragmatikát, (Helyeslés 4. ülése 1933 december U-én, hét jön. balfelől.) amely nélkül ennek a magyar nemzeti államnak további fennmaradása van veszélyeztetve. Nekünk az elgondolásunk más. Lehet, hogy itt körülöttünk nagyon ddktatúráznak az evolúció jegyében. Mi ebben az országban az alkotmány érvényesülését akarjuk és ezt itt (megmondottam a miniszterelnök úrnak és megmondom mégegyszer is, hogy a magyar alkotmányt senki által eltiportatni nem fogjuk engedni. Ez a parlament teljesíteni fogja a maga kötelességét, legalább is azon az oldalon, ahol mi ülünk, meg fogjuk védeni a parlamentáris gondolatot. A javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és éljenzés balfelől.) Elnök: Szólásra következikí Frey Vilmos jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Tisz- ' telettel kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet legközelebbi ülésünkön mondjam el. Elnök: Méltóztatnak a beszéd elhalasztását megengedni? (Igen!) A Ház megadja a halasztást. E határozat következtében a vitát megszakítom s előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, kedden délután 5 órakor tartsa, s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki szólásra feljegyezve? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Bocsánatot kérek, hogy ismételten felszólalok, de mai ülésünkön két képviselőtársam olyan bejelentést tett, amely felett hangtalanul mégsem mehetünk el. < Az egyik bejelentés az volt, hogy egy képviselőre kétszer rásütötték a, fegyvert, de az csütörtököt mondott és képviselőtársunk csak így maradt életben s ugyanakkor, amikor a támadó a revolvert képviselőtársunkra sütötte, a csendőr a képviselő mellének szegezte a szuronyt. (Andaházi-Kasnya Béla: Ahelyett, hogy elvették volna a revolvert. — Kun Béla: Bethlent abcugolták, Gömböst meg éljenezték!) Ez már mégsem megy, t. Képviselőház, akárhogyan mosolyog is a belügyminiszter úr. (vitéz Keresztes-Fischer Ferene belügyminiszter: Mert nem hiszem el! — Dinich Ödön: Pedig ez így volt 100%-ig!) Ha a t. miniszter úr nem hiszi el, akkor mondja meg ennek az úrnak férfiasan, hogy hazudott s ő majd tudni fogja a kötelességét; de ha a miniszter úr azt mondja, hogy nem hiszi el, amikor bejelenti az illető képviselő mentelmi jogának megsértését, akkor a miniszter úrnak más tudomásának kell lenni. Álljon tehát elő ezekkel az adatokkal, mert én viszont úgy tudom, hogy az a képviselőtársam, aki ezeket a dolgokat előadta, van olyan becsületes ember, mint a miniszter úr és nem szokott hazudni. (Mayer János: Nem vonta kétségbe senkisem! — Dinich Ödön: A miniszter úr azt mondta, hogy nem hiszi el! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt, hogy a csendőrök önnek szegezték a, szuronyt, nem hiszem el! — Andaházi-Kasnya Béla: Láttam, állítom! — vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: A jelentés, amelyet kaptam, szintén nem így szól! — Dinich Ödön: A jelentés hazugság, mint minden hivatalos jelentés az, amit a miniszter úrnak küldenek! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt kikérem magamnak! — Dinich Ödön: Fenntartom! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek.
