Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-224

Az országgyűlés képviselőházának 22 U. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A másik dolog, amit ezzel az esettel kapcsolatban el kell mondanom, az, hogy ha a miniszter úrral vagy akármelyik képviselőtársunkkal történik meg az,, hogy egy revolvert rásütnek, még ha csütörtököt mondott is az a revolver, az illetőt ártalmatlanná tették volna és lecsukták volna, ezt az illetőt azonban szabadonibocsátották. Hát Jiol az ügyész, aki ilyen betyárok ellen az eljárást megindítja? (Mozgás a jobboldalon.) Vagy már ez is szabad? Mi á választási küzdelmek során hallottunk (már kioktatott .emberektől nagyon sokat, de a magunk részéről mégis azt gondoljuk, hogy amikor egy ember életéről van szó, ha egy képviselőre revolvert fognak, akkor ezután mégsem következhetik az, hogy vállveregetést kapjon az illető. (Létay Ernő: Meg kell torolni!) Akkor miért nines letartóztatva ez az emíber? Képzelje el t. képviselőtársam, hogy ez mással történik meg. (Létay Ernő : Akkor is meg kell torolni!) A harmadik dolog, amit meg kell állapítanom, személyes tapasztalásom. Én is voltam Andaházi képviselő úr kerületében. Lehet, hogy ő a főispánnal nincs jóban. (Andaházi-Kasnya Béla: Becsületes ember nem lehet vele jó viszonyban! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat rendreutasítom. (Andaházi-Kasnya Béla: Köszönöm.) Hegymegi Kiss Pál: En voltam AndaháziKasnya Béla képviselőtársam egy beszámolóján Mindszenten és a mellette levő községben, ahol ugyancsak láttam ezt a felfogadott társaságot, amely ugyanazt a jelvényt viselte, mint a képviselő urak. Láttam, hogy autón szállították őket ezekbe a községekbe, hogy a községek békéjét megzavarják. Magam mentem például oda Mindszenten a csendőrökhöz, s magam láttam, hogy amikor ezeket a zajongókat a helyi rendezőség rendreintette, a csendőrség a rendezőség ellen akart eljárni. Ugyanakkor a kormány félhivatalos lapjaiban előre lehetett olvasni hamis hírlapi tudósításokat, amelyek nem váltak be, mert mi higgadtságra intettük a népet és megvédelmeztük ezeket a felfogadott embereket, akik rendzavarást csináltak, ellenben a sajtóba belekerültek ezek a jelentések. Sőt tovább megyek. Tudok arról, hogy kormánypárti újságírók előre jelezték, hogy ki vagyunk küldve, hogy feljegyezzük az itt bekövetkező botrányt. Végtelenül sajnálom, de egy más esetből kifolyólag meg kellett állapítanom a következőket. A mindszenti kubikusságnak nagyon sok baja volt egy szövetkezettel kapcsolatban, közte és az Okh. között vita volt, amelybe Andaházi-Kasnya képviselőtársam is beleavatkozott, szót emelt a kubikusság érdekében. En igyekeztem a dolgot dűlőre vinni abból a szempontból, hogy kölcsönös megegyezés legyen. Ott már láttam a főispán úr magatartását ezekben a kérdésekben. Láttam ezeknél a tüntetéseknél — nekem ez a megállapításom — hogy ha a főispán ur ezek ellen a tüntetések ellen tiltakozik, azokat nem kívánja, akkor ezek a tüntetések nem is történtek volna meg képviselőtársam kerületében. Mindezeket súlyosan kifogásolnom kell és mivel erre nekünk máskor módunk nincsen — az interpelláció időpontja időnkint^ mindig változik és mindig kevesebb lesz — én ezeket az eseteket felemlítettem azért, hogy felkérjem a belügyminiszter urat, nyilatkozzék, vájjon helyes volt-e ez az eljárás, amelyet egyfelől a szolgabíró ott tanúsított, amikor egy pár ember közbekiáltására ahelyett, hogy felszólíiilése 1933 december U-én, hétfőn. 431 totta volna a gyűlést rendezőket, hogy rendet csináljanak, feloszlatta a gyűlést, másrészt pedig a csendőrség elnézte, hogy egy képviselővel szemben így járjanak el, hogy revolvert sütögessenek rá. Várjuk azután az igazságügyminiszter úr nyilatkozatát arranézve, hogy egy ilyen ember hogy lehet szabadlábon, hogy vájjon nem a társadalomra ártalmas ember-e az ilyen ember. Ezekre azért kérem a választ, mert nem hiszem, hogy a t. többségi pártnak és a kormánynak az volna, a szándéka és a célzata, hogy ilyen fegyverekkel, ilyen spadassinokkal akarják az ellenzék egyes tagjait vidéken a legnagyobb veszedelembe sodorni. (Éljenzés balfelól.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Milotay István! Milotay István: T. Képviselőház! Azt hiszem, senki sincs a Ház tagjai között, akinek érdeklődését és rokonszenvét meg ne ragadta volna a Ház két tagjának, gróf Bethlen Istvánnak és Eckhardt Tibornak (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon, a középen és a baloldalon.) tevékenysége, amelyet odakünn Angliában a magyar revízió nagy ügyének szolgálatában kifejtenek. (Andaházi-Kasnya Béla: Becsületes, szép munka volt.) Azt hiszem, hogy ugyanakkor nincs senki a Képviselőház tagjai között, — tartozzék bármelyik párthoz — akinek figyelmét és hálás rokonszenvét meg ne ragadta volna az az érdeklődés, amely az ő tevékenységüket odakünn az angol közvélemény, az angol közélet igen előkelő tényezői részéről kíséri. (Úgy van! Ügy van! — Fábián Béla: Itthon smegkontreminalják őket az egyetemi zavargásokkal!) Az a rokonszenv, amely az ő munkájukat Angliában az angol közvélemény részéről kíséri, nem új jelenség az angol nemzet történetében és nem új szimptóma velünk, magyar nemzettel szemlben. Nem akarom itt feleleveníteni azoknak a történelmi és politikai kapcsolatoknak emlékét, melyek dokumentálják azt a szimpátiát és azt az érdeklődést, amely az angol nemzet részéről a mi ügyünk iránt a magyar nemzetnek éppen legsúlyosabb megpróbáltatásai között velünk szemben már oly sokszor jelentkezett. Méltóztassanak megengedni, hogy emlékeztessenek arra a szerepre, arra a szolgálatra, amelyet .annak idején a Rákóczi-féle szatbadságharc alatt a köztünk és a császár között folyó béketárgyalások idején az angol diplomácia s ennek londoni képviselője a magyar ügy, a magyar igazság mellett kifejtett. Méltóztassanak megengedni, hogy felidézzem annak a fogadtatásnak emlékét, annak az igazán viharként jelentkező rokonszenvnek és lelkesedésnek emlékét, amely annakidején a szabadságharc után Kossuth Lajos és társainak az EgyesültAllamokiban végzett agitációját kísérte az angol-szász nép részéről. Es hadd elevenítsem fel, t. Képviselőház, a szimpátiának azt a megnyilvánulását, azt a magatartást, amelyet ugyancsak Kossuth Lajosnak politikai tevékenysége nyomán 1859-ben az angol közvélemény, az angol közélet a magyar kérdés, a magyar szabadság ügye iránt tanúsított. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Akkor — amint a Háznak minden egyes tagja bizonyára tudja — arról volt szó, Kossuth Lajos azért jelent meg Angliában, azért járt ott városról-városra, hatalmas népgyűléseken emelve fel szavát az elnyomott magyar szabadság ügye mellett, mon62*