Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

^™ Az országgyűlés képviselőházának 223. nak vagy dotálnak, -senki kétféle címen javadalmazást nem húzhat, illetőleg, amennyiben húz, e javadalmazás összege nyugdíjasnál 300 pengőt, özvegynél 200 pengőt meg nem haladihat. (Rassay Károly: Amikor én indítványoztam, azt mondták, hogy ez bolseviki indítvány! Fejlődnek az elmék!) Ha így volna a dolog — nem tudom, így van-e, képviselőtársam (Rassay Károly: Így van! A naplóból megmutathatom!) én nem vagyok olyan tagadó szellem, mint képviselőtársam, megengedem, hogy így van — ez azt mutatja, hogy haladt a gondolkozás és ma ez a felfogás, és ez a felfogás a mai viszonyoknak tökéletesen meg is felel. Itt bizonyos olyan kivételeket, amelyek helytállók, (Esztergályos János: Miért keil egy képviselőnek harmincöt igazgatósági állást elfoglalnia?!) megállapít a törvény; például az olyan tisztviselőnél, aki teljes nyugdíjjal, tehát teljes szolgálati idővel ment nyugdíjba, vagy pedig, akit B-lista folytán nyugdíjaztak, 300 pengőnél valamivel továbbmegy, mert hiszen az alapelgondolás az, hogy ki-ki annyi dotációt kaphasson végeredményben, mint amekkora javadalmat akkor kapnám ha ma is szolgálna abban a státusban, amelyben nyugdíjazták. A teljes szolgálati idővel nyugdíjbament alkalmazottaknak, vagy azoknak, akik B-lista folytán kényszernyugdíjaztattak, azt a kedvezményt adj>a a javaslat, hogy 50%-os többletet engedélyez nekik. (Esztergályos János: Ez a kisemberekre szól!) A kisembereikre is. Az úgynevezett álláshalmozások keretébe vonja a törvény nemcsak az állást, hanem az olyan javadalmat nyújtó, engedélyhez kötött jogot is, mint például a trafik jog, stb; ezt is úgy tekinti, mintha fizetés volna, ezt is beszáj mit <az államkasszából húzott javadalmak közé és a 300, illetőleg 200 pengő 'megállapításánál számításba veendő. (Esztergályos János: De nem mindenkinél számít be!) Mindenkinél. (Esztergályos János: Nem mindenkinél! Majd én be fogom bizonyítani az előadó úrnak!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben maradni! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: A törvényjavaslat 4. §-a rendelkezik a lakáspénzek újból való szabályozásáról. Itt azt vagyok bátor a Képviselőház figyelmébe ajánlani, hogy lakbérnyugdíjat tulajdonképpen csak az 1912. évi LXV. te. állapított meg. Ez, az özvegyeknek még egyáltalában nem is állapított meg lakbérnyugdíjat, hanem az özvegyek lakbérnyugdíját későbbi jogszabályok állapították meg. Itt a lakbérnyugdíj, illetőleg helyesebben mondva, a nyugdíjasok lakáspénze a szolgálati idővel van arányba hozva, még pedig a szolgálat éveinek számával. Eddig megtörtént az, hogy aki nagyon kevés ideig szolgált, sokkal rosszabb helyzetbe jutott, ennek következtében a törvényjavaslat bizonyos kategorizálást állapít meg, — 15 év, 20 év, 25 év, 30 év — amely kategóriák szerint állapítja meg a lakbérnyugdíj összegét. Ez az egész szabályozás fináncszempontból netm. jelent sokat az államnak^ viszont az illetőkre nézve sincs nagy jelentősége. (Rassay Károly: Mikor lép életbe?) De keresztül kell vinni egy elvet, azt, hogy a személvi kiadások rovatát — ezt nemcsak az a törvény parancsolja, amelyet az előbb voltam bátor ismertetni — megfelelően le kell szállítani, tehát a nyugdíjak kérdésénél sem lehetett ettől eltérni. Tudniillik — amire az általános ismertetésnél nem tértem ki — az 1931. évi XXV. te. 4. Va a nyugdíjaknak újból való szabályozását parancsolja meg a miniszternek. Ennek elleülése 1933 december 1-én, pénteken. 397 nére csak a lakbérnyugdíjra terjed ki ez a szabályozás. Felvethetné a t. Képviselőház a kérdést: miért nem terjed ki a töblbire is? Azért nem, mert a pénzügyminiszter úr — nézetem szerint nagyon bölcsen — a még mindig háborgó gazdasági viszonyokat nem tartja alkalmasnak arra, hogy a nyugellátások egyéb Összegeit átfogó szabályozás tárgyává tegye, annál kevésbbé, mert a különböző kategóriák között a differencia ma már annyira elenyészett, hogy alig számbavehető, úgyhogy a régi hármas és négyes, ugyanarra a kategóriára vonatkozó nyugdíj tételek ma tulajdonképpen megszűntnek tekinthetők. A törvényjavaslat 5. Va részben kiegészíti, részben módosítja az úgynevezett trianoni nyugdíj szabályozását. (Rassay Károly: Mikor lép életbe a lakbérleszállítás, februárban vagy májusban? — Imrédy Béla pénzügyminiszter: Februárban] — Zaj.) Majd rátérek! A trianoni békeszerződéssel Magyarországtól elcsatolt területekről bejött tisztviselőkre vonatkozólag a régi törvény, az 1925. évi XXVII. te. akképpen rendelkezett, hogy akik 1921 július 26-ika után legkésőbb két évvel jöttek be az országba, tehát 1923. július 26-áig, azok megkapják nyugdíjukat, azok pedig, akik később jöttek be, elvesztik. Ebben a tekintetben különös méltánylást érdemlő esetekben a minisztertanács volt jogosítva a nyugdíjat, esetleg kegy díj at megadni. A törvénynek ez a rendelkezése módosíttatik akképpen, hogy nem a minisztertanács, hanem az államfő kegyelmi úton gyakorolhatja ezt a jogot a pénzügyminiszter előterjesztésére. még pedig akképpen, hogy a nyugdjat vagy egész összegében, vagy pedig megfelelő hányadában adja meg, úgy, ahogy a méltányossági szempontok ezt parancsolják. (Rassay Károly: Protekció volt eddig, protekció lesz ezután!) Megengedem, hogy protekció volt és megengedem azt is, hogy sokkal egyenletesebben kellett volna ezt a jogot gyakorolni, mint ahogy gyakorolták, mert hiszen azok a szerencsétlen tisztviselők, akik megszállott területen teljesítették kötelességüket, akik ott maradtak azért, mert mint magyar embereknek ott kellett maradniuk és ott mint magyar emberek teljesítették kötelességüket, sokkal inferiorisabb helyzetben vannak, mint azok, akik az első szóra otthagyták a posztot, átszaladtak ide, reaktiváltatták magukat és ma vígan élvezik nyugdíjukat. Ezeknek a szerencsétleneknek irányában — remélem — a pénzügyminiszter úrnak meglesz a jóindulata és ezeknek a helyzetén segíteni fog. Hiányt pótol végül a törvényjavaslat 6. Va, amely megállapítja, hogy mikor szűnik meg egy szolgálat. Eddig ez az értesítés ceremóniáihoz volt kötve és ha ezeket nem tudták betartani, akárhányszor éveken keresztül folyt tovább a tényleges szolgálat, holott a tényleges szolgálat anyagi feltételei hiányoztak. A törvényjavaslat most ebben a tekintetben rendet teremt. (Esztergályos János: Amilyen rend az!) Ez korrekt dolog, ezt még szocialista szempontból sem lehet bírálat tárgyává tenni, annyira helyes dolog. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Azután még egy hiányt pótol ez a szakasz. Az elévülés kérdése tudniillik eddig nem volt szabályozva. (Farkas István: Visszamenő hatállyal!) Azt töröltük! Törvénytárunkban e tekintetben egyesegyedül a fővárosi törvény rendezte az elévülés kérdését. Ez azonban három évben kapta meg a szolgálati igény elévülésének határidejét. A kormányzat ezzel szemben elég helyesen igen 57*