Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

398 Az országgyűlés képviselőházának 22, hosszúnak találta ezt az időt és ebben a 6. §-ban az elévülés idejét egy évben állapit ja meg. Igenis vo.t az eredeti szakaszban bizonyos visszaható erő, ez azonban eliminálódott. A pénzügyminiszter úr bölcsen belátta rögtön, hogy ez esetleg jogokat sért, így tehát a törvényjavaslat bizottsági szövegéből a visszaható erő már eliminálva van. Igen t. Képviselőház! Az I. fejezettel végeztem. Következik a II. fejezet, amely a birákról és ügyészekről szól. A birákra és ügyészekre nézve mindezek a rendelkezések akképpen szólnak — mint a 7. § mondja, — hogy a 2. § 1. bekezdésének b) pontjában, 2. bekezdésének b) pontjában és 4., 5., 6. és 7. bekezdésében foglalt rendelkezéseket nem lehet a bírákra alkalmazni, azonban mégis a bírót is az úgynevezett szolgálatképtelenség esetén épp úgy végelbánás alá lehet vonni, mint ahogy a 2. § 2. b) pontja alapján az egyéb tisztviselőket. A bírákra nézve azonban a törvényjavaslat fenntartja a bírák független fegyelmi bíróságát és e fegyelmi bíróság ítélete alapján lehet a bírót szolgálatképtelenség a apján végelbánás alá vonni. Erre nézve érveket hallottam, különösen ellenzéki oldalról a bizottsági tárgyalás rendjén. Azt vetették fel, hogyan képze.jük el azt, hogy egy kúriai bíróval szemben szolgálatképtelenség alapján indítsák meg az eljárást. Én ezt is el tudom képzelni. El tudom képzelni, hogy egy bíró is imbecilissé válik. Azt is el tudom képzelni, hogy részegessé válik a bíró és goromba pokróc-magatartást tanúsít. Ezeken a címeken igenis meg kell és meg lehet indítani az eljárást a bíróval szemben. (Rassay Károly: Fegyelmit kell indítani! Eddig is fegyelmi járt ezért!) Ezután is az lesz. Tehát ne méltóztassanak olyat támadni, amit nem lehet támadni. Fegyelmi eljárás alapján meg lehet indítani ezért az eljárást. Azt mondották az urak, hogy el sem lehet képzelni, hogy egy bíró képtelenné váljék hivatala betöltésére szakképzettség hiánya címén, vagy pedig más címen. Hát igenis, válhatik képtelenné. A III. fejezet azokat a különleges rendelkezéseket foglalja magába, amelyek a dolog természeténél fogva a fegyveres erő tagjaira vonatkoznak. Nem tölthetem azzal az időt, hogy ezeket felsoroljam, mert hiszen az általános rendelkezések reájuk is éppen úgy vonatkoznak, mint az egyéb tisztviselőkre. A 2. § azért nem vonatkozik reájuk, mert őket sokkal szigorúbb szempontok szerint fogják végelbánás alá vonni, ellenben a lakbér nyugdíjra stb.-re vonatkozólag vannak különleges rendelkezések, amelyeket majd a részletes vitánál fogok ismertetni. leren t. Kén viselőház! Ezekben voltam bátor egészen röviden, — mert hiszen láttam, hogy a türelem nem nagy — (Halljuk! Halljuk!) ismertetni a törvényjavaslatot. (Rassay Károly: Kíváncsi volnék az indokra, hogy miért, csináltak újra két kategóriát: a nyugdüas katonáknál!) A részletes vitánál majd rátérek mindenre. (Esztergályos János: Miért van különbség civil és katonai nyugdíjas között?) Elnök: Csendéi kérek, képviselő urak! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Obiciált kérdésekre az előadói székből most nem vagyok hajlandó válaszolni. A részletes vitánál maid lesz erre alkalom; akkor nagyon szívesen állok minden vonatkozásban, minden tekintetben az urak rendelkezésére. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek a . ülése 1933 december 1-én, pénteken. javaslatban érvényesültek. Elismerem, ennek a javaslatnak képviselete is nehéz, különösen ha vele szemben ilyen agresszív magatartást tanúsítanak, mint amilyent az urak méltóztattak tanúsítani. (Rassay Károly: Meggyőződésből!) Teljes meggyőződéssel és teljes odaadással képviseltem ezt a javaslatot, mert meggyőződésem szerint mindaz, ami ebben a javaslatban van, jogot nem foszt és azokat a lehetőségeket, melyeket meg lehetett adni, felöleli magában a javaslat. Azok nélkül a rendelkezések nélkül, amelyek különösen a végelbánásra vonatkoznak és amelyek, ismétlem, a javaslat _ ugrópontját képezik, nem lehet végrehajtani, azt a közigazgatási reformot, amelyet végre kell hajtani nemcsak takarékossági szempontból, hanem magának a bürokráciának kinövései miatt is, ha ehhez nem adunk a pénzügyminiszternek eszközt a kezébe. Mert a szükséges létszámcsökkentést fegyelmi ítéletekkel, fegyelmi eljárásokkal majd csak 15 esztendő múlva fogjuk végrehajtani, ©nélkül pedig egyetlen miniszter sem lesz hajlandó egy ilyen reform végrehajtására vállalkozni. Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, méltóztassanak az előadottak megfontolásával a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadni. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Farkas István képviselő urat, mint a kisebbségi vélemény előadóját illeti a szó. Farkas István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Györki Imre, Kabók Lajos, Szeder Ferenc, Büchler József és Propper Sándor képviselőtársaimmal együtt kisebbségi véleményt terjesztettünk be, amelyet a következőkben kívánok megindokolni. Bennünket ennek a kisebbségi véleménynek beterjesztésénél azok a mélyreható szociális szempontok vezettek, amelyeket nézetünk szerint mindennemű törvényalkotásnál szem előtt kellene tartani. Az előadó úr megállapítása szerint itt is és a bizottságban is, arról van szó, hogy ez a törvényjavaslat az államháztartás szempontjából került ide. (Rassay Károly: De nem mondották meg, hogy mit eredményez!) Majd én megmondom. Mert a pénzügyminiszter úr megmondotta a pénzügyi bizottságban- (Rassay Károly: Három és félmilliót!) Sóikkal kevesebbet. (Imrédy Béla pénzügyminiszter: A lakbérrel együtt, többet!) Ha ezt a törvényjavaslatot, mint olyan törvényjavaslatot bíráljuk, amely olyan célokat szolgál, amilyeneket az előadó úr ma felemlített, amelyeket azonban a bizottsági tárgyalásoknál nem domborítottak így ki, hogy itt tulajdonképpen arról is volna szó, hogy a tisztviselők létszámát apasszák, hogy végrehajtsák azt a régi tervet, amelyet az ellenzék részéről is hangoztattak, ez nézetem szerint csak azért van ilyen élesen kidomborítva, mert más indokát ennek a javaslatnak itt a nyilvánosság előtt adni nem lehet. Ki fog^ tűnni, hogy ennek a javaslatnak pénzügyi része az államháztartás szempontjából abszolúte semmit sem jelent. Mert nekünk most ezen a szemüvegen keresztül kell néznünk az egész problémát. Ha egyrészt azt látjuk, hogy a tisztviselők létszámát. redukálják, a tisztviselők fizetését leszállítják, és ezzel kapcsolatban az államhatalom, a mindenkori központi kormányzat, oly borzalmas jogot kap, mint amilyent kap ennek a törvénynek alapján és ha másrészt azt kell néznünk, hogy a nyugdíjasoktól levonnak, hogy megnyomó-