Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. szer megköszönöm azt a szakszerűséget, azt a különösen a pénzrendszerrel és a pénz értékének megóvására irányuló törekvésekkel szemben minden felszólaló úr résztérői megnyilvánult jóleső konzervativizmust, de köszönöm azokat az elismerő szavaikat is, amelyeket az előző vita során Marscnall igen t. barátom a Nemzeti Bankkal szemben alkalmazott. Azt hiszem, hogy a t. Ház túlnyomó többségével nem vagyok disszenzusban, amikor a Jegyibank gesztiójával és különösen ezen tényével teljes megértéssel sietett e probléma megoldásánál a kormány segítségére, csak elismeréssel és hálával vagyok. Nagyon kérem, hogy ezeknek megfontolásával a javaslatot az igen t. Ház magáévá tenni szíveskedjék. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni- Szólásjoga tehát többé senkinek nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, niéltó'/tHí-sanak feiáilani! (Megtörténik.) Többség. A Ház a törvényjavaslatot általánosságiban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint az 1—2. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt későhb fogóik a t. Háznak javaslatot tenni. Napirendünk szerint '. következik a köszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 622, 635. sz.) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Igen t. Képviselőház! (Esztergályos János: Jön a rayonjavaslat! A nyugdíjasok leszögezhetik a nyelvüket, mint a fakír! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: Na, védje, védje! — Malasits Géza: Nehéz ezt védeni és indokolni! — Rassay Károly: De muszáj — Esztergályos János: Azt hittük, hogy nem lesz előadó, aki ezt vállalja! — Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Méltóztassanak megengedni, hogy annak ellenére, hogy olyan nehéznek tartják az igen t. képviselő arak ennek a javaslatnak a megindokolását, azt mégis megpróbáljam. (Halljuk! Halljuk! — Malasits Géza: Heródesi munka ez!) A javaslat benyújtását különböző szempontok tették szükségessé. Elsősorban szükségessé tette az 1931:XXVI. te. 4. §-a, amely világos parancsot foglal magában a pénzügyminiszter részére, (Magyar Pál: Érdemes meghallgatni, mert szinte érthetetlen hogyan tudja majd megindokolni! — Zaj. — Elnök csenget.) amely egyenesen kötelességévé tette a pénzügyminiszternek, hogy a hitelélet és a gazdasági élet rendjének, továbbá az állami háztartás biztonságának megóvása és fenntartása érdekében jöjjön a Képviselőház elé törvényjavaslattal a nyugdíj terhek csökkentése oéljáülése 1933 december 1-én, pénteken. 393 ból. {Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a parancs volt az első motívuma a javaslat benyújtásának. (Rassay Károly: Mennyit eredményez pénzügyilegí!) Mindjárt rá fogok térni. (Rassay Károly: Ezzel szemben csináltak éppen most 175 millió pengő adósságot!) Ha az urak kíváncsiak arra, hogy miféle szempontok vezették a kormányt ennek a javaslatnak benyújtásánál, méltóztassanak lojalitással meghallgatni az indokolásomat, azzal a lojalitással, amellyel az urak felszólalását szoktuk mi erről az oldalról végighallgatni. A második szempont magának a kormánynak a programmja volt. A Jsormány nemzeti munkaterve ugyanis magában foglalja azt a célkitűzést... (Rassay Károly: Szolgálati pragmatikát ágért!) Arra is rátérek. (Rassay Károly: Igen, de a kormány nem tér rá! — Zal a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az urak nem lógnak tudni engem megzavarni, hiába igyekeznek, mert mondanivalómat el fogom mondani. (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang a baloldalon: Ne haragudjék!) En nem haragszom, de hiába igyekeznek megzavarni, mert nem fognak tudni megzavarni. A kormány ugyanis nemzeti munkatervében célkitűzéssé tette a közigazgatás egyszerűsítését. A közigazgatás egyszerűsítése, azt hiszem, nem kíván további indokolást, mert aki a közigazgatással és annak a menetével tisztában van, az világosan látja, hogy NagyMagyarország annakidején kevesebb tisztviselőt tartott el, mint a mai Csonka-Magyarország. A bürokrácia, amint méltóztatnak tudni, önmagát felfejlesztette, mert hiszen a bürokrácia termiészete komplikálttá tenné az életet, hogy a maga nélkülözhetetlenségét indokolttá tegye. Költségvetésünkben úgy állunk, hogy a személyi terhek költségvetésünkben a kiadási tételek 50%-át meghaladó mennyiségben jelentkeznek. Aki ezt helyesnek tartja, ám méltóztassék helyeselni. (Rassay Károly: Tíz év óta nem tartottuk helyesnek, az urak tartották annak! — Ügy von! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha tehát egyszer hozzáfogunk 3 kérdés rendezéséhez, .akkor méltóztassanak következetesek lenni és méltóztassanak most helyeselni. (Esztergályos János: Miért a legszegényebbeknél, az árváknál és özvegyknél? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urakJ (Esztergályos János: Miért azoknál, miért nem a síbereknél és az adopanamistáknál kezdik?) Esztergályos képviselő urat kérem, ne tessék folyton közbeszólni. (Zaj.) Méltóztassanak az előadó urat figyelemmel meghallgatni!^ (Esztergályos János ismét közbeszól.) Ismételten kérem Esztergályos János képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Malasits Géza: Nem áll a nemzeti talmudban, hogy a szegényeket kell megnyomorítani! — Esztergályos János: Másutt százszor annyit találhatna az állam!) Csendet kérek! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: T. Képviselőház! A harmadik szempont volt az a köztudatba eléggé beitatódott felfogás, hogy az álláshalmozások bizonyos mértékig korlátoztassanak. (Rassay Károly: Ezt is én hirdettem innen és leszavaztak az urak!) Ha az állás halmozások alatt azt méltóztatik érteni, _ hogy belenyúljunk a magánéletbe, akkor ez a javaslat a kérdés megoldására tényleg nem alkalmas, de ha az álláshalmozások alatt azt méltóztatik érteni, hogy, (ha valakinek több fizetése van, az az államkasszából viszont csak