Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

394 Az országgyűlés képviselőházának 2i egy címen élvezhessen dotációt, akkor ezt igenis ez a javaslat meg fogja oldani és az állás halmozás okát meg fogja szüntetni. (Esztergályos János: Ez a javaslat?) Igen. (Esztergályos János: Rossz viec!) T. Képviselőház! A harmadik szempont, amely ezzel kapcsolatos, az ifjúság elhelyezésének lehetősége. Ha az álláshalmozásoknak ebben a bizonyos mértékben való korlátozása takarékosságot jelent, ez egyengeti az ifjúság elhelyezési lehetőségének az útját, amit, azt hiszem, semmiféle oldalról kritika tárgyává tenni nem lehet. (Esztergályos János: Melyik szakasz teszi ezt lehetővé, mondja meg iaz előadó úr! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy azok az általános szempontok, s azok a célkitűzések, amelyeket felsoroltam, semmiféle oldalról kritika tárgyává nem tehetők, mert azok helyesek. Hiszen nagyon helyesen mondják az ellenzéki oldalról, hogy évek hosszú sora óta sürgetik, hogy az államháztartás egyensúlyát igyekezzünk a közigazgatási reform útján lehetővé tenni. Evek óta sürgetik a közigazgatási reformot, ugyebár, évek óta sürgetik az álláshalmozások tekintetében vah5_ belenyúlást, kívánják az ifjúság elhelyezését; ezeket a szempontokat tűzte ki célul ez a törvényjavaslat s ezeket lesz hivatva megoldani. A felett lehett közöttünk vita, hogy ezt a célt hogyan szolgálja és hogyan nem szolgálja ez a törvényjavaslat, de hogy célkitűzése helyes, az vita tárgya nem lehet közöttünk. Méltóztassék tehát meghallgatni azt, hogy ez a törvényjavaslat ezeket a helyes célkitűzéseket mennyiben és hogyan szolgálja. T. Képviselőház! En egyenesen in médias res tárgyalom, a kérdést. Az ellenzéki képviselő urak padjáról hallóin únos-úntalan a megjegyzéseket, hogy miért nem jövünk a szolgálati pragmatikával, miért nem jövünk a független fegyelmi bírósággal stb.í Ebben tökéletesen igazuk van, mert jó volna, ha mindez meg volna. (Meskó Zoltán: Miért nincs meg? Pénzbe sem kerül!) A szemrehányást ne ennek és ne a háború utáni kormányoknak tessék tenni; ha szemrehányást tesznek,^az a háború előtti kormány okát illeti. A háború utáni kormányoknak a romok eltakarításával volt dolguk, nem pedig a szolgálati pragmatika és fegyelmi bírósági rendszabályok megalkotásával. (Meskó Zoltán: Miért bántja Bethlent? - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Ha szemrehányást akarnak tehát tenni az urak, ezt meg lehet tenni a háborúé

1 őtti kormányokkal szemben, mert azok békeidőben, nyugodt időben megcsinálhatták volna a szolgálati pragmatikát és megcsinálhatták volna a fegyelmi bíróságokat is. A fölött vita közöttünk nincs, hogy az ideális állapot az volna, hogy legyen meg a köztisztviselőnek a maga szolgálati pragmatikája, amely megvédelmezi lefelé és felfelé minden irányban, és legyen egy független fegyelmi bíróság elé utalva a tisztviselő, amely bíróság függetlenül befolyásmenten ítél felette. Ha a közigazgatási reformot, amelyet a kormány beígért és amelyet meg akar csinálni, végre akarjuk hajtani, akkor ennek a reformnak a végrehajtására szolgáló eszközöket is szolgáltam kell. Hogy ez aztán helyesen és jól van-e szolgáltatva, e felett vitatkozhatunk. Éppen azért arra kérem t. képviselőtársaimat, méltóztassék megvárni, amig átmegyünk tételről-tételre az egyes rendelkezések felett, azok. ülése 1933 december 1-én, pénteken. nál a vitát nyugodtan, szenvedély nélkül lefolytatjuk és amelyik javaslat jobb, azt elfogadjuk. (Élénk ellenmondások és felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon; Az nem biztos! — Folytontartó nagy zaj ) Elnök; Csendet kérek, képviselő urak. (Egy hang a baloldalon: Ez nem nevetni való!) Kálnoki-Bedő Sándor előadó: A képviselő urak izgalmán nevetek. (Meskó Zoltán: Ennem izgulok! Rövid idő múlva úgy is mi jövünk! — Derültség. — Berki Gyula: Az a párszáz év, amig jönnek! — Derültség. — Meskó Zoltán: Hozzánk nem fog belépni, azt garantálom! — Élénk derültség. — Berki Gyula: Ne személyeskedjék! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Rátérve végre a javaslatnak az ismertetésére, a javaslat négy fejezetben oldja meg célkitűzéseit. {Zaj a jobboldalon. — Eassay Károly: Halljuk az előadót!) Legalább erről az oldalról engedjék meg az urak, hogy beszédemet folytani tudjam. {Derültség balfelől. — Farkas István: Semmit sem old meg a törvényjavaslat! — Reisinger Ferenc: Lefejezi az árvákat és az özvegyeket!) Az első fejezetben tulaj donképen az annyiszor hangoztatott közigazgatási reform van előkészítve. Elsősorban tehát arról gondoskodik az első fejezt, hogy ha a közigazgatási reformot végre akarjuk hajtani, akkor bizonyos szempontokból és bizonyos esetekben az eddiigi jogszabályokban foglalt úgynevezett végelbánási esetek feltételeit részéén módosítja. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ez a hóhér-szakasz!) Ez igazán nem komoly tárgyalás, t. képviselőtársaim. (Reisinger Ferenc: A javaslatihoz passzol — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Petrovác Gyula: Nehéz előadónak lenni ilyen javaslatnál! — Felkiáltások a jobboldalon: Nyugalom!) Káinoki-Benő Sándor előadó: Az első fejezet tehát elsősorban részben módosítja, részben kiegészíti az úgynevezett végelbánásnak a feltételeit. (Rassay Károly: Részben bizonytalanná teszi!) E felett vitakozhatunk t. képviselőtársaim, nézetem szerint nem teszi bizonytalanná, a képviselő úr nézete szerint bizonytalanná teszi. A fejezet másodijk rendelkezése a lakbérekre vonatkozó újabb rendszabályokat foglalja magában. A harmadik rendelkezés az úgynevezett álláshalmozásokra vonatkozó kérdést öleli feh A negyedik rendelkezés a trianoni nyugellátási igényekre vonatkozik. Végül az Ötödik rendelkezés a szolgálati t viszony megszűnésére és az ebből folyó igényekre vonatkozik. T. Ház! Ez a fejezet tehát az általános rendelkezéseket foglalja magában, amelyek minden állami tisztviselőre vonatkoznak, és miután az 1. § megmondja, hogy az 1912 :LXV. te. szabályozásának megfelelően kik tekintendők állami tisztviselőknek, e tekintetben nem is tesz változtatást a javaslat. Állami alkalmazottak tehát, nemcsak az állami tisztviselőik, hanem mindazok, akik nyugdíj szempontjából viszonosságban vannak az állami alkalmazottakkal. Ezeket a rendelkezéseket a II. fejezet 'kiterjeszti a bírákra és az ügyészekre bizonyos kivétellel. (Petorvácz Gyula: Függő bíró, függő ügyész!) A III. fejezet kiterjeszti ezeket a rendelkezéseket — kivételekkel — a fegyveres erő tagjaira nézve Végül a IV. fejezet foglalja