Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

392 Az országgyűlés képviselőházának 2í Iában véve a vidéki lakosságnál is — alkalmam volt nemrégen is látni — igen nagy öszszegű, ezer és ezer frankokra menő bankjegykészletek vannak. (Meskó Zoltán: Már megijedtem, hogy nálunk látta! — Rakovszky Tibor: En örültem neki!) Franciaországban van így! Egy további ellenvetés volt az, hogy vájjon szabad-e a Jegybankot egyáltalában ilyen tranzakcióra igénybe venni. (Magyar Pál: Közvetlenül!) Ezt az ellenvetést azután némelyek kvalifikálták. Magyar Pál igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy közvetlenül nem szabad, Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy a Jegybankot a mai helyzetében, amikor amúgy is abnormitásokat mutat a Jegybank státusa, nem szabad igénybevenni. Legyen szabad legelőször ezzel az utóbbi ellenvetéssel szembenézaieim. Kétségtelen az, hogy egy abnormis gazdasági helyzetben vagyunk és ez az abnormis gazdasági helyzet a mi bankrendszerünkben is kifejezésre kell, hogy jusson, tehát a Jegybank státusában is valamiképpen leverődik. Abból azonban, hogy ez bekövetkezett, magában a jegybankban még egyáltalában semmiféle abnormitásra nem keil következtetni, mert ma a Jegybank váltó tárcájának aránytalan felduzzadása a forgalomban lévő bank jegymennyiséghez képest három okra vezethető vissza. Az egyik ok, amelyet talán egynéhány évre való visszapillantással kell megmagyaráznom, abban leli magyarázatát, hogy amikor 1930/31-ben megindult a Jegybank érckészletének a csökkenése, ami viszont a fizetési mérleg megromlására és a külföldi tőkebeáramlás apadására volt visszavezethető, akkor ez a Jegybanknál olykép játszódott le, hogy bankjegyek prezentjáltattak a Jegybanknál, amelyek ellenében a Jegybank devizát bocsátott rendelkezésre, tehát ugyanakkor beállott egy deflációs momentum és a régi aranyvaluta-teória szerint ez a defláció és a következő árcsökkenés vonta volna maga után automatikusan a gyógymódot: a kivitel megnövekedését és a behozatal csökkenését és ezen keresztül a fizetési mérleg helyreállítását. Ez nem következhetett >be, mert a háborúutáni viszonyok között az aranyvaluta szabad játéka nem érvényesült. Beállott tehát egy deflációs momentum, amely deflációnak állandóan a gazdaságot összezsugorító hatása lett volna, ha a Jegybank ezt nean ellensúlyozta volna egy megfelelő szabadabb és liberálisabb eszkompte politikával. Ennek a következtéiben a Jegybank váltótároája emelkedett, ugyanakkor, amikor visszaesett az érckészlete. De, ha ezt nem tette volsna, akkor viszont egy olyan fojtogató bankjegyszűke keletkezett volna itt, amelynek a gazdasági hatásai sokkal kedvezőtlenebbül lettek volna érezhetők. A második momentum, amely^ a Jegybank váltótárcájának növekedését előidézte, az volt, hogy a Jegybank 1931-ben saját hitelét vetette latba azért, hogy az ország devizahelyzetét megmentse és ennek következtében a külföldi jegybankoknak egy kooperáló csoportjától százhúszmillió pengő körüli összegű hitelt vett igénybe, amelyet kiegészített a Reichsbanktól egy 27 millió pengős még korábban felvett külön hitel, úgy, hogy körülbelül 147 millió pengő volt a Nemzeti Banknak a külföldi jegybankoktól felvett hitele, amely hiteligénybevétel váltók letétbe helyezése ellenében történt meg. Ezek nem szerepeltek a Jegybank kimutatásában eddig és csak most, az újabb konszolidáF. ülése 1933 december 1-én, pénteken. ciós hiiteltranzakció folytán bukkantak elő legnagyobb részben. Volt azonkívül még egy harmadik ok is, amely állandóan szerepet játszott és ez az, hogy a Jegybank még a mai transzfertmoratóriumos helyzetben is külföldi fizetési kassza gyanánt működik, amennyiben a külföld javára pengőben teljesítendő és teljesíthető fizetések nála gyűjtetnek össze. Ez tehát ismét azt jelenti, hogy a forgalomból a bankjegy kikerül, aminek deflatív hatását a jegybank azáltal ellensúlyozza, hogy az így hozzá 'beszolgáltatott bankjegyek erejéig saját számlájára megint váltókat eszkomptál. Ez a három tényező az, amely a Jegybank váltótárcája abnormisnak látszó felduzzadását előidézte. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy maga ez a körülmény nem indokolja meg azt, hogy speciális megítélésben részesüljön a mai helyzet abból a szempontból, hogy vájjon a Jegybankot erre a tranzakcióra szabad volt-e felhasználni, vagy nem? Az én meggyőződésem szerint a Jegybank igen okos preventív megfontolásból indult ki, mert mi történt volna, ha a gazdaadósságok kérdését nem tudjuk meg' felelően rendezni? Ha a hitelélet rendes szabályait hagyjuk érvényesülni, ebből a likvidációknak, az árveréseknek végeláthatatlan folyamata állott volna be olyan értékrombolással, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) amely előbbutóbb fatális< következményekkel járhatott volna az állampénzügyi helyzetben és az egész hitelszervezetbein és olyan lyukakat vájt volna ki mindkét oldalon, hogy ezeket megint csak a Jegybank hitelének sokkal nagyobb és aggodalmas igénybevételével lehetett volna valamiképpen betapasztani, úgyhogy sokkal célszerűbb volt a jegy bankhitelt preventive ezeknek a céloknak a [Szolgálatába beállítani. Hogy miért történt ez ebben a formában és miért nem közvetett formában, erre vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy azt hiszem, sokkal egyenesebb, sokkal becsületesebb volt ez az eljárás, különösen pedig -semmiféle hátrányát nem látom ennek a megoldásnak, amikor az állam részére való kölcsönzés útján az államnak a Jegybanknál lévő megterhelése még mindig alul marad azon a kereten, amely akkor volt, amikor a szanálási akció után a Jegybank a maga működését megkezdette. (Erdélyi Aladár: Más remények voltak akkor!) Most még egy kérdésre vagyok bátor utalni, amelyet Sándor Pál igen t. képviselőtársam tett szóvá, aki a Jegybank függetlenségét féltette és' azt a tételt állította fel, hogy itt a Jegybankkal szemben erőszakos eljárás történt, a Jegybankot fait accompli elé állították, ennek következtében a Jegybank függetlensége elve; szett és a Jegybank a kormány játékszer évé vált. Erre egy szóval vagyok bátor felelni, még pedig azzal, hogy az egész terv felállításában a Nemzeti Bank vezetőségével való legteljesebb egyetértésben és legalaposabb megbeszélés után jártam el. Egyéb részletet említenem talán nem kell. Sándor Pál igen t. képviselőtársam abból a körülményből, hogy a Jegybank vezetőségéből ez ellen a hallatlan dolog ellen senki sem szólalt fel nem vonta le azt az igazán természetes következtetést, hogy valószínűleg azért nem szólaltak fel, mert egyetértésiben voltak a kormánnyal ebben a kérdésben. Igen t. Képviselőház! En a magam részéről végeztem ezzel a felszólalásommal, mert — mint mondottam, — kénytelen voltam a hosszadalmasságtól tartózkodni. Még egy-