Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

Az országgyűlés képviselőházának 223, A második ok, amiért tartózkodást kell tanúsítanom, az, hogy a jegybankpolitika és a jegybankstatisztika, amelyről itt annyi szó esett, tulajdonképpen az én legotthonosabb területem, Hat éven keresztül éltem ebben a világban, nemcsak idehaza, hanem a külföldön is és azt hiszem, hogy ez az a terület, ahol talán a legjobban kiismerem magamat annak ellenére, hogy másfél év óta már ki vagyok kapcsolódva belőle. De éppen ennél az oknál fogva tartózkodnom kell, mert attól tartok, hogy elragadna a régi hév és az érdeklődés és talán túlságosan is belemennék olyan részletekbe, amelyeket az előbb mondott indokokból kifolyólag nem volna helyes itt érintenem. (Sándor Pál: De misteriozus az egész! — Farkas István: A sztratoszférákban jár!) T. Ház! Sok olyan témáról esett itt szó a Jegybank alapszabálymódosításáról szóló javaslattal kapcsolatban, amelyek nem tartoznak a tárgyhoz, és még csak nem is közvetve, hanem igazán a legtávolabbi vonatkozásban sem állnak a tárggyal. Mégis egy-két ilyen kérdésre leszek bátor felelni, mielőtt a tulajdonképpeni témára áttérnék. A felszólalt igen t. képviselő urak közül ketten is, Sándor Pál igen t. képviselőtársain és ina Gál Jenő igen t. képviselőtársam az úgynevezett illetékhátralékok terhére kibocsátott kincstári jegyeknek kérdésiét tették szóvá. Az 1931 : XXVI. tcikk 6. §-át vagyok bátor felolvasni, /amely azt mondja (olvassu): «Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az államnak illetékhátralékokból származó és részben jelzálogilag is (biztosított követelései erejéig időről időre a szükséghez képest kamatozó pénztárjegyeket, vagy kincstári váltókat adhasson ki s az ilyen pénztárjegyeket, vagy váltókat mindenkor legfeljebb az illetékhátralékok erejéig forgalomba tarthassa.» Ezek következtében, akármikép értelmezem, arról van szó, hogy a forgalombanlévő ilyen pénztárjegyek, vagy kincstárjegyek összege nem haladhatja meg az illetékhátralékok összegét; amennyiben ez a korlát be van tartva, az ügy a legteljesebb és a legszigorúbb alkotmányosság szabályai szerint is teljesen rendben van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ami pedig Gál Jenő igen t. képviselőtársam megjegyzését illeti, csak azt ajánlanám neki, hogy méltóztassék egy angol ügyfelének, akinek illetéktartozása van, az angol kincstárral szemben ajánlani azt, hogy angol állampapírokkal fizesse ki a tartozását. Ez a két dolog egymással össze nem egyeztethető, végre is fizetési kötelezettséget törvényes fizetési eszközökben kell teljesíteni és nem lehet függővé tenni egy illetéktartozás lefizetését attól, hogy az állam az államadósságainak bizonyos kategóriái tekintetében mit tesz vagy nem tesz. (Gál Jenő: Ez is egy álláspont! — Felkiáltások jobbfelől: Helyes! — Gál Jenő: Hogy helyes-e 1 Fizetni akar törvényes pénzben!) Sándor Pál t. képviselőtársam szóvátette azután bizonyos garanciák kérdését. Amenynyire én tudom, 1931 októberében, vagy talán még később foglalkozott ezzel a kérdéssel a 33-as bizottság. Ami azóta történt, az semmi egyéb, mint a fennállott garanciáknak, amenynyiben lejártakor érvényesíthetők, vagy ^beválthatók nem voltak, újabb meghosszabbítása. (Sándor Pál: Ujabbak nem voltak!) En nem vállaltam semmiféle garanciát. Legyen szabad most már áttérnem a javaslattal szemben felhozott főbb ellenvetésekre. ülése 1933 december 1-én, pénteken. 3Ö1 Az első ellenvetés, amelynek különösen Magyar Pál igen t. képviselőtársam adott kifejezést, az volt, hogy precedens van itt egy helytelen prakszisra — a többi felszószalásoknál is kifejezésre jutott ez — és hogy ennek következtében elindultunk egy olyan úton, amely nem tudjuk, hová vezet, s amelynek következményeit egyelőre áttekinteni nem lehet. Igen t. uraim, én nem látok ebben semmiféle precedenst, mert még egy olyan probléma, mint a gazdaadósság problémája, nincs, ez sajnos, igazán centrális nemzeti problémává fejlődött ki és ennek következtében azok az eszközök, amelyeket ezen probléma megoldására kell alkalmaznunk, nem alkothatnak precedenst más vonatkozásokban. Egyébként pedig formailag is eleget tesz ennek az érvelésemnek maga a javaslat, illetve a melléklet szövege, ahol kifejezetten megvan említve, hogy kivételesen és átmenetileg szolgáltathatja ezt a hitelt a Jegybank. (Rassay Károly: Egyszer! Csak egyetlen egyszer!) A második ellenvetés, amely ezzel kapcsolatos volt, az, hogy inflációs veszély állhat elő ennek következtében. Erre bátor voltam már a múltkori beszédemben is utalni, hogy miért nem tartom ezt a veszélyt fennállónak. Köviden ismertetve, azt mondtam, hogy egyrészt egy limitált és a mai viszonyaink közt is mérsékeltnek tekinthető összeg erejéig történik az igénybevétel, másodszor szukcesszive kisebb összegekben és harmadszor a hitelszervezeten keresztül, tehát az egészséges cirkulálás és a visszafolyás biztosítva van. Ezt az érvet különben Hegedűs Kálmán igen t. képviselőtársaim igen helyesen kifejtette beszédében. Ezzel kapcsolatban szóbakerülhet az, hogy mi az az infláció. Igen sok teória volt arra, hogy mi az, ami az infláció kritériumát tulajdonképpen megállapítja. Az én meggyőződésem szerint, amellyel természetesen lehet vitába szállni, mert ez inkább teoretikus, vagy mondjuk, tudományos meggyőződés, infláció az, ha több bankjegy van forgalomban, mint amenynyit a forgalom igénye megkíván és ennek következtében hamis vásárlóerő keletkezik és ez a vásárlóerő kifejezésre is jut. Mert lehet, hogy a vásárló erő nem lép fel, latensen marad és ebben az állapotában marad mindaddig, míg a jegy forgalom megint visszamegy, amikor az infláció egyáltalában nem jut kifejezésre. Egyébként pedig, ami a jegyforgalom nagyságát magát illeti, azt is olyan különböző tényezők állapítják meg, hogy abból, hogy nálunk mekkora a jegy forgalom és egyes . más államokban mekkora, helyes összehasonlító következtetést levonni nem lehet. (Ulain Ferenc: Természetes!) Ez függ a gazdasági élet,ütemétől, függ az árszínvonaltól, függ a készpénzkímélő forgalom fejlettségi fokától, sőt függ a földrajzi helyzettől is, mert például a hosszúra nyúlt Ausztriában aránylag feltétlenül több bankjegyre van szükség, mint a. sajnos, kerek alakú Csonka-Magyarországon. (Zaj a baloldalon.) Igen is, mert a banktechnika és a szállításban mutatkozó időmomentum szerepel itt. Főleg pedig függ a bank jegymennyiség, a munkamegosztás fejlettségének a fokától, mert minél több naturálgazdálkodásban élő magángazdasági egyed van annál kisebb a bankjegyszükséglet. Végül természetszerűleg függ attól is, hogy a megtakarítások miben verődnek le, mert például Franciaországban a megtakarításokat még mindig vagy ércpénzben vagy pedig újabban bankjegyben eszközlik és álta-