Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
Az országgyűlés képviselőházának 223. tül odajutottak ebbe a szövetkezetbe, hogy soha többé ne mutathassák azt az egészséges körforgást, amelyet egy egészséges állami élet szempontjából mutatniok kell. Nézze meg a mélyen t. miniszter úr azokat az eredményeket, amelynek pl. az Okh.-nál és az Ioksz.-nál mutatkoznak; (Ulain Ferenc: Hát az Okh.-nál nem ártana egy kicsit revideálni, az bizonyos!) nézze meg, hogy ezeken keresztül mennyi pénz jutott a Hangyához és a Futurához; nézze meg az igen t. miniszter úr, mennyi folyt ebből vissza, nézze meg, mennyi a behajtás; nézze meg az üzleteket, nézze meg a privilégiumokat, a protekciót és nézze meg azokat a kiváltságokat amelyeket ezek a legitim kereskedelem hátrányára élveznek. Lehetetlen dolog ez. Ezt az egészségtelen irányzatot érzi meg az egész ország, ezt érzi meg a gazda is, mert a kiváltságos exportlehetőségek ezeknek a számára jutottak és ezeknek jutottak azok a kiváltságos elhelyezkedések városokban, falvakban, mindenütt, ahol ezek az intézmények valóságos állami jelleggel ruháztattak fel. A Pesti Napló 1930 július 27-iki számában közöl egyik nagy közgazdasági tényezőtől egy kimutatást és egy cikket, amelyben ez a közgazdasági tényező elmondja, hogy tönkre fogunk ebben menni, megjósolja előre, hogy azok a pénzek, amelyek így protekció útján ide folynak ezekhez az intézményekhez, soha többé vissza nem kerülnek. Azt írja továbbá ebben a cikkben — senki sem vonta érte felelősségre — hogy nincsen már üzlet Magyarországon, amelybe bele ne tolakodnék az állam, nincsen üzlet Magyarországon, ahol külön részt ne kérne a jövedelemből maga az állam, ahol az állam kiküldöttei ne terpeszkednének. (Vázsonyi János: így van!) Azóta a három esztendő óta, amióta ezt megjósolták a Pesti Naplóban a nagynyilvánosság előtt, folyton szomorúbb és szomorúbb állapotok mutatkoznak. Ezt elismeri maga a Nemzeti Bank is ebben a jelentésében, amikor azt mondja (olvassa): «Devizagazdálkodásunk az elmúlt év folyamán is azon az alapelven épült, hogy a deviza- és valutabevételek, különösen az exportból származók, vagy beszolgáltatandók a Magyar Nemzeti Banknak, vagy csak a bank hozzájárulásával használhatók fel.» Azt mondja továbbá, hogy ennek akadálya az az illegitim áralakulás, illetőleg illegitim kereskedelem, amely a valutákkal és devizákkal történik. Én nem tudom megérteni, t. Képviselőház, mi az, hogy ilyen illegális devizagazdálkodásról, mint létező valamiről beszélhet a Magyar Nemzeti Báni:. Egyáltalában lehet ez mint fogalom 1 ? Lehet az, hogy itt Magyarországon van legális és illegális forgalom? En ezt nem tudom megérteni, mert én a törvényt úgy értelmezem, hogy annak tilalma szigorúan alkalmazandó. Ha az ember azt nézi, hogy milyen volt a vidék hitelélete, azt látja, hogy az 1929. évben még 1241 millió pengő kölcsönt vett igénybe a vidék és ebből a mezőgazdaságra 60% jutott. Ez a nemzet többet nem tehet, t. Képviselőház;! Ez ta nemzet megtett mindent a mezőgazdaság dédelgetésére és megtette azt, hogy minden kitermelt pénznek 60%-a a mezőgazdaságnak jutott. (Rassay Károly: Sőt még a külföldiek pénze is!) Akkor még külföldi pénz is volt. S most mi történik? A Nemzeti Bank konstatálja, hogy e mellett a pénzügyi gazdálkodás mellett csökken a földár, emelkedik a közteher és a földbirtok értékesítése lehetetlenné válik. Ezt hivatalosan maga a Jegybank is elismeri és észleli. En tudom, hogy contre eoeur jelennek ülése 1933 december 1-én, pénteken. 389 meg azok a bíztatások, hogy majd-majd ezekkel az intézkedésekkel segítenek. Erre azt mondja a mélyen t. miniszter úr: én most százmillióért, 'hogy ezt odaadhassam, megszegem a Jegybank eddigi tradícióit, megszegem az autonómiának azt a felsőbbségét, amelyet eddig élvezett. Higyje el nekem a mélyen t. miniszter úr, hogy ebben rendszer van, mert legyen szabad felhívnom a t. Képviselőház figyelmét arra, hogy minden, aminek autonómiája van, itt leépítésre kerül; legyen az törvényhatóság, legyen az Ügyvédi Kamara, vagy legyen az bármilyen szervezet, autonómiája leépítésre kerül, így kerül leépítésre maga a Jegybank is. A Jegybank a maga szuverén pénzügyi intézkedésében megtámadva kell, hogy lássa magát azzal, hogy az érofedezetnek és a devizafedezetnek lényegét áttörik és azt mondják, hogy ezt meg kell tenni, ezt az áldozatot meg kell hozni. Ezek éppen olyan dolgok, mint amikor a protekciós kölcsönökért és a lukrativ költségvetésért ezekről a padokról állandóan támadtuk a kormányt. Emlékezzünk vissza, hogy amikor ideálltak ennyi meg ennyi pénzügyi felesleggel, amikor ideálltak, hogy ennyi meg ennyi külföldi hitel van és ott'veszem fel, ahol akaróim, válogathatok, ezekben az időkben valóságos pénzügyi dáridó volt ebben az országban és az alatt parázslott a tönkrejutás tüze, ott a hamu alatt már égett minden és ha ma akárhová megyünk, — nem. a gazdákhoz, mert azokhoz a szívünk odahúz és mindenki velük érez, a gazdát meg kell menteni — hanem tessék csak a város külső perifériáira elmenni, (Magyar Pál: A Belvárosban tessék megnézni a becsukott üzleteket! — Vázsonyi János: Kívül, belül, mindenütt!) megnézni, hogy az emberek milyen nyomornak és szenvedésnek vannak kitéve. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egymásután jönnek az öngyilkosságok, minden szabadfoglalkozásból. Ma egy gyáros, holnap egy ügyvéd. Mind azt mondja, hogy: nem bírja a közterheket. Mind azt mondja, hogy ez a nagyszerű megértés és egység, amelybe lelíkileg toborozni kívánnak, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez szép kis egység!) ez a temető egysége. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) A temető halálharangja szól abból, amikor az ember olvassa például tegnap is, hogy miképpen ment el az életből egy gyáros, aki valamikor kórházat építtetett és a végén nem maradt semmije, (Farkasfalvi Farkas Géza: Csinadratta bum-bum-bum! V-zászló! Hogy nem szégyenlik magukat! — Rassay Károly: Es az induló! — Farkasfalvi Farkas Géza: Azt nem ismerem! — Rassay Károly: Nem nagyon ismerik, de van! Olvastam, hogy van ilyen induló. — Szeder Ferenc: Először rádióban hozták! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy sikerült, mint a nemzeti egység!) T. Képviselőtársam, (Farkasfalvi Farkas Géza felé:) ön a legilletékesebb erre a bírálatra, mert mi csak mesziről néztük, de ön szenvedője volt ezeknek az állapotoknak és önérzetére vaJL hogy látta, hogy nemzetének megmentése érdekében nem alkudhatik meg s így választotta ezt az oldalt, hogy szabadon elmondhassa bírálatát. (Ügy van! Ügy van! half elöl) Higyje el, hogy ezt sokan látják és sokan észlelik. (Rassay Károly: Es kevesen követik!) Fájdalom, kevesen követik. Egészen bizonyos, hogy ezeket az intézkedéseket is törvény alakjában meg fogják szavazni, hiába mondunk akármit. Hiába mondom én, hogy drága a jegyintézet struktúrája. 56*
