Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. tül odajutottak ebbe a szövetkezetbe, hogy soha többé ne mutathassák azt az egészséges körforgást, amelyet egy egészséges állami élet szempontjából mutatniok kell. Nézze meg a mélyen t. miniszter úr azokat az eredményeket, amelynek pl. az Okh.-nál és az Ioksz.-nál mu­tatkoznak; (Ulain Ferenc: Hát az Okh.-nál nem ártana egy kicsit revideálni, az bizonyos!) nézze meg, hogy ezeken keresztül mennyi pénz jutott a Hangyához és a Futurához; nézze meg az igen t. miniszter úr, mennyi folyt ebből vissza, nézze meg, mennyi a behajtás; nézze meg az üzleteket, nézze meg a privilégiumokat, a protekciót és nézze meg azokat a kiváltságo­kat amelyeket ezek a legitim kereskedelem hátrányára élveznek. Lehetetlen dolog ez. Ezt az egészségtelen irányzatot érzi meg az egész ország, ezt érzi meg a gazda is, mert a kivált­ságos exportlehetőségek ezeknek a számára ju­tottak és ezeknek jutottak azok a kiváltságos elhelyezkedések városokban, falvakban, minde­nütt, ahol ezek az intézmények valóságos ál­lami jelleggel ruháztattak fel. A Pesti Napló 1930 július 27-iki számában közöl egyik nagy közgazdasági tényezőtől egy kimutatást és egy cikket, amelyben ez a köz­gazdasági tényező elmondja, hogy tönkre fo­gunk ebben menni, megjósolja előre, hogy azok a pénzek, amelyek így protekció útján ide folynak ezekhez az intézményekhez, soha többé vissza nem kerülnek. Azt írja továbbá ebben a cikkben — senki sem vonta érte felelősségre — hogy nincsen már üzlet Magyarországon, amelybe bele ne tolakodnék az állam, nincsen üzlet Magyarországon, ahol külön részt ne kérne a jövedelemből maga az állam, ahol az állam kiküldöttei ne terpeszkednének. (Vá­zsonyi János: így van!) Azóta a három esz­tendő óta, amióta ezt megjósolták a Pesti Nap­lóban a nagynyilvánosság előtt, folyton szo­morúbb és szomorúbb állapotok mutatkoznak. Ezt elismeri maga a Nemzeti Bank is ebben a jelentésében, amikor azt mondja (olvassa): «Devizagazdálkodásunk az elmúlt év folyamán is azon az alapelven épült, hogy a deviza- és valutabevételek, különösen az exportból szár­mazók, vagy beszolgáltatandók a Magyar Nem­zeti Banknak, vagy csak a bank hozzájárulásá­val használhatók fel.» Azt mondja továbbá, hogy ennek akadálya az az illegitim áralaku­lás, illetőleg illegitim kereskedelem, amely a valutákkal és devizákkal történik. Én nem tudom megérteni, t. Képviselőház, mi az, hogy ilyen illegális devizagazdálkodás­ról, mint létező valamiről beszélhet a Magyar Nemzeti Báni:. Egyáltalában lehet ez mint fo­galom 1 ? Lehet az, hogy itt Magyarországon van legális és illegális forgalom? En ezt nem tu­dom megérteni, mert én a törvényt úgy értelme­zem, hogy annak tilalma szigorúan alkalmazandó. Ha az ember azt nézi, hogy milyen volt a vidék hitelélete, azt látja, hogy az 1929. évben még 1241 millió pengő kölcsönt vett igénybe a vidék és ebből a mezőgazdaságra 60% jutott. Ez a nemzet többet nem tehet, t. Képviselőház;! Ez ta nemzet megtett mindent a mezőgazdaság dédelgetésére és megtette azt, hogy minden ki­termelt pénznek 60%-a a mezőgazdaságnak ju­tott. (Rassay Károly: Sőt még a külföldiek pénze is!) Akkor még külföldi pénz is volt. S most mi történik? A Nemzeti Bank konstatálja, hogy e mellett a pénzügyi gazdálkodás mellett csökken a földár, emelkedik a közteher és a földbirtok értékesítése lehetetlenné válik. Ezt hivatalosan maga a Jegybank is elismeri és észleli. En tudom, hogy contre eoeur jelennek ülése 1933 december 1-én, pénteken. 389 meg azok a bíztatások, hogy majd-majd ezek­kel az intézkedésekkel segítenek. Erre azt mondja a mélyen t. miniszter úr: én most száz­millióért, 'hogy ezt odaadhassam, megszegem a Jegybank eddigi tradícióit, megszegem az auto­nómiának azt a felsőbbségét, amelyet eddig él­vezett. Higyje el nekem a mélyen t. miniszter úr, hogy ebben rendszer van, mert legyen sza­bad felhívnom a t. Képviselőház figyelmét arra, hogy minden, aminek autonómiája van, itt leépítésre kerül; legyen az törvényhatóság, legyen az Ügyvédi Kamara, vagy legyen az bármilyen szervezet, autonómiája leépítésre ke­rül, így kerül leépítésre maga a Jegybank is. A Jegybank a maga szuverén pénzügyi in­tézkedésében megtámadva kell, hogy lássa ma­gát azzal, hogy az érofedezetnek és a deviza­fedezetnek lényegét áttörik és azt mondják, hogy ezt meg kell tenni, ezt az áldozatot meg kell hozni. Ezek éppen olyan dolgok, mint amikor a protekciós kölcsönökért és a lukrativ költségvetésért ezekről a padokról állandóan támadtuk a kormányt. Emlékezzünk vissza, hogy amikor ideálltak ennyi meg ennyi pénz­ügyi felesleggel, amikor ideálltak, hogy ennyi meg ennyi külföldi hitel van és ott'veszem fel, ahol akaróim, válogathatok, ezekben az időkben valóságos pénzügyi dáridó volt ebben az or­szágban és az alatt parázslott a tönkrejutás tüze, ott a hamu alatt már égett minden és ha ma akárhová megyünk, — nem. a gazdákhoz, mert azokhoz a szívünk odahúz és mindenki velük érez, a gazdát meg kell menteni — ha­nem tessék csak a város külső perifériáira el­menni, (Magyar Pál: A Belvárosban tessék megnézni a becsukott üzleteket! — Vázsonyi János: Kívül, belül, mindenütt!) megnézni, hogy az emberek milyen nyomornak és szenve­désnek vannak kitéve. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Egymásután jönnek az öngyilkosságok, minden szabadfoglalkozásból. Ma egy gyáros, holnap egy ügyvéd. Mind azt mondja, hogy: nem bírja a közterheket. Mind azt mondja, hogy ez a nagyszerű megértés és egység, amelybe lelíkileg toborozni kívánnak, (Farkas­falvi Farkas Géza: Ez szép kis egység!) ez a temető egysége. (Ügy van! Ügy van! half elöl.) A temető halálharangja szól abból, amikor az ember olvassa például tegnap is, hogy mi­képpen ment el az életből egy gyáros, aki va­lamikor kórházat építtetett és a végén nem maradt semmije, (Farkasfalvi Farkas Géza: Csinadratta bum-bum-bum! V-zászló! Hogy nem szégyenlik magukat! — Rassay Károly: Es az induló! — Farkasfalvi Farkas Géza: Azt nem ismerem! — Rassay Károly: Nem na­gyon ismerik, de van! Olvastam, hogy van ilyen induló. — Szeder Ferenc: Először rádió­ban hozták! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy sikerült, mint a nemzeti egység!) T. Képviselőtársam, (Farkasfalvi Farkas Géza felé:) ön a legilletékesebb erre a bírá­latra, mert mi csak mesziről néztük, de ön szenvedője volt ezeknek az állapotoknak és önérzetére vaJL hogy látta, hogy nemze­tének megmentése érdekében nem alkudha­tik meg s így választotta ezt az oldalt, hogy szabadon elmondhassa bírálatát. (Ügy van! Ügy van! half elöl) Higyje el, hogy ezt sokan látják és sokan észlelik. (Rassay Károly: Es kevesen követik!) Fájdalom, kevesen követik. Egészen bizonyos, hogy ezeket az intézke­déseket is törvény alakjában meg fogják sza­vazni, hiába mondunk akármit. Hiába mon­dom én, hogy drága a jegyintézet struktúrája. 56*

Next

/
Thumbnails
Contents