Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-223
Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1933. évi december hó 1-én, pénteken, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatfc. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924 : V. t.-c. kiegészítéséről és módosításáról rendelkező pénzügyminiszteri törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Hozzászóltak : Farkas Tibor, Gál Jenő és Imrédy Béla pénzügyminiszter. — A közszolgálati alkalmazottaknak és a honvédség tagjainak, valamint mindezek hozzátartozóinak ellátását szabályozó rendelkezések módosításáról szóló pénzügyminiszteri törvényjavaslat tárgyalása. Hozzászóltak : Káin oki Bedő Sándor előadó és Farkas István, a kisebbségi vélemény előadója. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Hozzászólt : Fábián Béla. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van : Imrédy Béla. (Az ülés kezdődik délután 5 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést (megnyitóim. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Dinieh Ödön jegyző úr, ia javaslatok mellett felszólalóikat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslat ellen felszólalókat pedig Petrovits György jegyző úr. Napirendünk szerint (következik a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról iszóló 1924. évi V. t.-c. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 644, 645. sz.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Ház! A tegnapi ülés folyamán Ulain Ferenc t- képviselőtársam a javaslat ellen felszólalván, mint főargumentumot hozta fel azt, hogy kilenc évvel ezelőtt szavaztuk meg azt a törvényt, amely a Nemzeti Bank alapszabályairól rendelkezik és ez az intézkedés, amelyet most terveznek tulajdonképpen, ennek a törvénynek a megváltoztatását jelenti. Én nem tudom a magamévá tenni ezt a szempontot, sőt továbbmegyek: én nagyon szívesen szavaznék meg egy olyan törvényjavaslatot, amely a Nemzeti Bank alapszabályainak lényeges változtatását jelenti. Annakidején, amikor ezt a törvényt a magyar nemzetgyűlés elfogadta, a magyar nemzetgyűlésnek tulajdonképpen nem volt szabad keze és nem is fogadhatott volna el más törvényt, más szabályozást, mint amelyet tényleg elfogadott. Igen jól tudjuk azt, hogy a Közép-Európa rekonstrukciójának problémájával foglalkozó genfi pénzügyi bizottság, illetőleg annak két szakértője volt tulajdonképpen a spiritus rectora mindezen tervezeteknek, amelyeiket a mienkhez többékevésbé hasonlóan a középeurópai államokban elfogadtak, és pedig Niemayer és Strakosch. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ XVIII. Azt hiszem, ezek a szakértők, akiík az angol bankkal szoros kapcsolatban voltak, nem gondoltaik és nem is gondolhatták, hogy a következő évek alatt olyan változások fognak beállani az egész központi bankrendszer szisztémájában, amely gyökeres változások azután más szabályozásokat is tesznek szükségessé. Azt hiszem, ezek a szakemberek nem számolhattak azzal, hogy mi fog történni Franciaországban 1924-től 1928-ig^ a francia frankkal, és nem számolhattak reálisan " azzal, hogy jöhet olyan helyzet, amikor a pénzügyileg legerősebb államok, mint Anglia, vagy mint most újabban Amerika, kénytelenek lesznek elhagyni az aranystandardot. Éppen azért azt hiszem, hogy ezekben a bankstatumokban vannak olyan rendelkezések, amelyek csak szerény óhajt képviselnek, mert ezeket a rendelkezéseket tulajdonképpen ma még pénzügyileg sokkal erősebb államokban sem tudják végrehajtani. Ne menjünk tovább, vegyük azt, hogy ez az alapszabály a bank első kötelességének azt állapítja meg, hogy a bank minden rendelkezésére álló eszközzel köteles gondoskodni arról, hogy a pengőnek kifelé nyilvánuló értéke az aranyvalutával vagy stabil valutával rendelkező államok váltóárfolyamaival szemben fenntartassék. Ez a probléma régebben is felmerült, amikor még az Osztrák-Magyar Bank a legtöbbször, és azt hiszem, általában közmegelégedésre intézte a pénzügyek magasabb irányítását. Nagyon érdekes, hogy éppen Popovics Sándor említi meg «A pénz sorsa a háborúban» című könyvének 25-ik lapján, még pedig a bankszabada^m megújítása előtt: A kormány a legszigorúbban bizalmasan közölte a bank vezetőségével, hogy az ingadozásnak legmesszebbmenő megengedett mértéke tekintetében a koronának az aranyparitással szemben 1—1.5%-ot a londoni, párisi és berlini váltóárfolyamok mindenkori átlagával szemben engedélyezni fog és ebből az árfolyamváltozásból, ebből a felárból további konzekvenciákat levonni nem fog. Ezek a további konzekven55
