Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-223

380 Az országgyűlés képviselőházának 22. ciák nagyon szigorúak lettek volna és lehettek volna. Kérdezem, hogy ha annak idején a legszigorúbban bizalmas közlésre volt szükség a bank vezetőségével szemben, hogyan állunk e tekintetben mai Mert ma kétségtelen, — megnyugtatás végett majd fogok adatokat felhozni errenézve — hogy önámítás volna azt állítani, hogy ez a kifelé való értékmegállapítás megvan. De nem én mondom ezt és itt ennek kapcsán majd rátérek, mi indokolja szerintem ezt, hogy ezeket a szabályozásokat revízió alá vegyük. Mindnyájan visszaemlékezünk arra a szomorú időszakra, amikor 1931-ben egy pénzügyi bizottság járt itt Genfből a legnagyobb, vagy legalább is a legnagyobbnak elismert szakértők vezetése alatt és meghallgatása után — mert voltak itt a kiküldött bizottsághoz nem tartozó, kívülálló szakértők is — és akkor ez a bizottság nagyon szigorú véleményt mondott a Jegybank kezelésére és vezetésére nézve. E tekintetben méltóztassék megengedni, hogy itt mindjárt megállapítsam azt, hogy ennek a bizottságnak véleményét magamévá tenni nem tudom, és hogy e bizottságnak ez a véleménye ilyen volt, azt hiszem, arra vezethető vissza, hogy azok a bizottsági tagok nagyrészben az általános gazdasági helyzetet és a gazdasági helyzetből következő pénzügyi lehetőségeket nem a legnagyobb körültekintéssel állapították meg, Ök ugyanis a szerint a régebben legtöbbször bevált séma szerint jártak el, hogy a jegybanknak az aranytartalék megvédése végett tulajdonképpen nincs más dolga, minthogy felemelje a kamatlábat, s a kamatláb felemelése folytán azután automatice beáll az a helyzet, amely az egyes bankok érdeke, vagy pedig az ország általános pénzügyi érdeke szempontjából szükséges. Ez, vagyis az aranystandardnak ilyen automatikus megvédése, illetőleg funkcionálása azonban, amint az utóbbi évek mutatták, nem nagyon vált be, sőt az utóbbi éveik tapasztalatai még azokat is gondolkodóba ejtették, akik az aranystandard szabályszerű funkcionálása tekintetében ennek a rendszernek hívei voltak. ök is elismerik, hogy ez a rendszer csak bizonyos szabályozásokkal, hizonyos — mondjuk — művészi kezeléssel fogja szolgálni azt a célt, amelyet elsősorban szolgálni hivatva volnaEnnek a rendezésnek kapcsán a bank arra hivatkozott, hogy a kamatlábat nem emelte elég magasan azért, mert annakidején a kormány intézkedése folytán, az 'aranypengő bevezetése folytán, azonkívül az általános kamatláb csökkentése folytán ez nem lett volna hatásos. Ezt a bizottság — amint a kritikából következtethető — nemcsak kétséggel fogadta, de mint abszolút negatív érvet kezelte. Azonkívül a bizottság megállapította, hogy szükség van minden eszközzel a bank devizakészletének szaporítására és védelmére, s az akkor már elég brutális szabályozást sem tartotta elégségesnek s ennek a szabályozásnak szigorítását kívánta. Itt álljunk meg. Ha a törvény azt mondja, — tegyük fel, hogy az a törvény jó és megfelel a szükségleteknek — hogy a baník a maga devizakészletét minden rendelkezésre álló eszközzel védje meg, ebből^ semmi körülmények között sem következik még az, hogy azután az állam a legbrutálisabb szabályozásokkal jöjjön a bank segítségére. Csak azt akarom ezzel dokumentálni, hogy mindaz, amit annakidején elképzeltek, a gyakorlatban úgy, ahogyan elképzelték, meg nem valósítható. Ezt konsta'. ülése 1933 december 1-én, pénteken. tálnunk kell, mert az egész devizakorlátozás szerény ^ véleményem szerint tulajdonképpen ezt a célt szolgálta nálunk, nem éppen a leghelyesebb módon, mert a bank kötelességének teljesítését lehetővé teendő, ennek a költségét viseli elsősorban egy olyan termelési ág, amelyet gyakorlatilag nagyon könnyen megfoghatnak, vagyis viseli elsősorban, — nem mondom, hogy tisztán maga —de elsősorban a mezőgazdasági termelés. Viseli tehát egy olyan feladat költségét, amely — tekintettel arra, hogy a bank ezt a feladatot megoldani nem tudja — állami feladat, s akkor ez az általános közület, vagy a magyar állam által volna viselendő. De van ennek még egy további kihatása is, mert nemcsak a bank terhét viseli a mezőgazdaság, mivel itt a devizákat elsősorban az új termelésért veszik igénybe, hanem a devizakorlátozás fokozhatja és a legtöbb esetben fokozza is a vámvédelemnek jelentőségét, illetve egyes iparcikkekre vonatkozólag a vámvédelmet. Mert annak, hogy már a vám drágítólag hat, és hogy a devizabeszerzés lehetetlensége folytán import nem jöhet létre, — egyébként azok a külföldi szakértők nagyon kívánatosnak tartották, hogy az import a minimumra csökkentessék — következménye az, hogy a belső piacon megfelelő verseny nélkül maradtaik azok a vállalatok, amelyek így tulajdonképpen védett helyzetben voltak, és ezeknek megadatott a lehetőség arra, hogy az árakat úgy szabályozzák, vagy — mondjuk — az árakat úgy tartsák, hogy ezen a réven az illető iparcikkek árai már nagy aránytalanságban vannak a belső mezőgazdasági árakkal. Ezekkel viszont a devizaszabályozások hizonyos árcsökkentő hatással voltak és vannak. Ezenfelül nemcsak mint termelök

r szenvednek ezek a termelési ágak, de hozzájárulnak ezekhez a költségekhez mint fogyasztók és hozzájárul ennek a, pengő védelemnek költségeihez a fogyasztó közönség általában. Tehát mindenesetre ez a szabályozás, ez a gazdasági eredmény semmiképpen sem nevezhető olcsónak és nem nevezhető olyannak, amelynek költsége egyformán hárul mindazokra, akiknek általános igazság szerint ezeket^ a költségeket viselni kellene és így a, kincstárra is. Ennek a devizagazdálkodásnak, ha ezt a gazdálkodást folytatjuk, további szabályozása semmi esetre sem olyan egyszerű feladat, amely felett a, magyar országgyűlés, a magyar törvényhozás egyszerűen eltekinthet, illetve nem olyan, hogy az e fölött való rendelkezést rendeleti törvényhozásra bízza akkor, amikor azután az alapszabálynak egy egyszerű változtatásával itt egy nagy görögtüzes törvényhozási vitát rendeznek. Azt hiszem, igenis kívánatos volna, nem szenvedélyesen és nem egyes termelő-osztályok érdekében, hanem általános szempontból a jegybank struktúráját, a jegybank alapszabályait hizonyos revízió alá venni. Azonkívül ezzel kapcsolatosan fel akarom hívni a, t. Ház figyelmét arra, hogy abban a szabályozásban, amely 1924-ben történt, még olyan intézkedések is vannak, amelyek a, változott viszonyok folytán, azt hiszem, változtatást igényelnek. Ulain képviselőtársaim nagyon kirívó adatokkal mutatott rá arra, hogy a mai gazdasági viszonyok között a jegybanknak mint önálló gazdálkodó intézménynek belső ügyvezetése a financiális eredmények alapján nagyon kedvezőnek tekinthető. Habár azok az