Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

374 Az országgyűlés'képviselőházának 222, hogy ő ezeknek érdekében nem tesz isemmit sem, ^ bocsánatot kérek, még sem járja. (Tauffer Gábor: Az egyenesadó és forgalmiadó 60%-át a városok fizetik!) Át kell térnem a Nemzeti Bank gesztiójára. A Nemzeti Banknak részvényese vagyok, amióta fennáll, de azt hiszem, nem vagyok összeférhetetlen. A Nemzeti Bank közgyűlésén részt vettem, amint Ulain t. képviselőtársam már mondta. Ott hat kérdést intéztem az elnökhöz. E hat kérdést fel fogom Önök előtt olvasni, azonban azon a közgyűlésen, miután tudtam, hogy csak részben okozói ennek a 100 milliónak és ezt a keretet nem is tartottam alkalmasnak arra, hogy ott általában nagy vitát folytassak, amikor az elnök úr a végén azt kérdezte, hogy tudomásul veszik-e az ő válaszát és amikor tudomásul vették s ő ismételten kérdezte, hogy én is tudomásul veszem-e a választ, én rögtön kifejtettem az elnök előtt: ha ő abban a helyzetben van, hogy ő tudomásul veszi, hogy ez így van, én sem akarok becsületesebb lenni, mint ő. Itt a törvényhozás előtt azonban egészen más állásponton vagyok. Itt az igazságot nekem kötelességem, kimondani, kimondtam életemben mindig és kimondom most is. Először is tudomásom volt már akkor arról, hogy a t. főtanács a 100 millióról nem tudott csak az újságok révén. (Gál Jenő: Ugyan! Az nem lehet!) Csak az újságok révén vett tudomást .arról, hogy a miniszter úr 100 millió kölcsönt akar felvenni, ennélfogva az elnök sem tudta. Ugyanakkor kósza hírek voltak elterjedve az újságokban arról, hogy az elnök le akar mondani. (Derültség és mozgás a jobboldalon.) T. miniszter úr, hiába kacag, fenntartom állításomat, azt is, amit ezután mondok és hajlandó vagyok azt ezen a termen kívül is ismételni, nehogy azt higyje, hogy én rágalmaztam. Ez így van. Ezek a t. urak... (Szabóky Jenő: Tanú-e a miniszter?) Bocsánatot kérek, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam. Ne méltóztassék megzavarni. Engem különben megzavarni nem lehet, annál sokkal öregebb róka vagyok, semhogy engem meg lehessen zavarni. Érthetetlen azonban, t. Képviselőház, hogy azok között a férfiak között, akik helyet foglalnak a főtan ácsiban, nem találkozott egyetlen egy sem, aki a statútumok alapján ezt ne fogadta volna el. Van ugyan itt egy paragrafus, amely azt mondja, hogy a kormánybiztosnak és a főtanács minden jelenlévő tagjának szabadságában áll a többség határozatától eltérő nézetét jegyzőkönyvbe vétetni, de nem tudom, hogy ilyet valaki általában jegyzőkönyvbe vetetette. Itt van azonban az 1924. évi V. t.-e-nek éppen az 50-ik cikke tekintetében, amelyet megváltoztatni akarunk — azaz én nem akarnám megváltoztatni, — egy passzusa, amely egészen tisztán és világosan szól. Ez azt mondja (olvassa): «Az állam részéről a jelen cikk első és második bekezdésében vállalt kötelezettségnek megsértése miatt» — ez az, amiről szó van — «úgy az egész főtanács, mint annak minden egyes tagja panasszal élhet a m. kir. közigazgatási bíróság előtt. A m. kir. közigazgatási híróság az ilyen panasz fölött szakértők meghallgatása után határoz. A panaszos azt is kérheti, hogy a megtámadott intézkedése a panasz fölötti határozat meghozatala előtt ne hajtassék végre, vagy már megkezdett végrehajtása ne folytattassék. Ilyen kérelem fölött a m. kir. közigazgatási bíróság elnökének 24 órán belül kell határoznia.» A vége pedig ennek a cikknek a, következőképpen szól (olvassa): «A jelen cikkben emülése 1933 november 30-án, csütörtökön. lített üzleteken kívül a bank az állammal rniás alapszabályszerű üzletbe csak annyiban bocsátkozhatik, amennyiben a kölcsönt vagy hitelnyújtást a bank részéről nem foglalja magában.» Tehát expressis verbis intézkedik ez a szakasz. (Gaál Jenő: A Jegybank alkotmánybiztosíték ebben a, törvényben!) T. Ház! Ezzel a paragrafussal függetleníteni akarták a bankot a kormánytól. Ott ülnek legelső emberei a gazdasági életnek, ott ülnek a pénzügyi világnak, az agrárvilágnak, az ipari világnak független, gazdag, jómódú emberei, akik egészséges felfogással .bírnak. Kérdem, hogyan volt lehetéges az, hogy ők az újságból' tudták meg, hogy a kormány száz milliót akar tőlük? Bocsánatot kérek, ez olyan gyöngeség, amelyet én nem tudok elképzelni, hogy lehetséges legyen. Hát így vagyunk az országban, hogy megvan a Jegybank függetlensége, amely (biztosítja a pengőt minden tekintetben, amennyire lehet és mégsem találkozott abban a tanácsiban egyetlen férfi sem, aki tiltakozott volna. En ugyan hallottam arról, hogy igen erős disputa volt a tanácsban, hogy igen erősen megkritizálták a miniszter úr eljárását is, de bent maradtak. Nézzék meg, t. képviselőtársaim, a külföldi bankok vezetőit, akár Schachtot, akár a francia, akár az angol, vagy svájci jegybank vezéreit, tűrték volna-e azt, hogy ne az elnök tárgyalja le azt a százmilliós kölcsönt, amire mi kötelezve sem voltunk, mert jogunkban volt megváltoztatni az erre vonatkozó intézkedést. De nem is kell a külföldet megkérdeznünk, igen t. pénzügyminiszter úr. Hiszen Popovics tudtán kívül a pénzügyminiszter úr intézte odakint ennek a dolognak a rendbehozatalát, azt tudniillik, hogy beleegyezzenek és ne támasszanak kifogásokat s ne gyakoroljanak kritikát. Bocsánatot kérek, hát nem Popoviesnak kellett volna ezt kint elintézni? Es mégis a pénzügyminiszter úr csinálta? De továbbmegyek. Nem sokkal könnyebb lett volna a t. miniszter urnák azt követelni, hogy változtassák meg ennek a statútumnak azt a paragrafusát, amely arra vonatkozik, hogy nemcsak r a banknak van joga állam jegyek kibocsátására, hanem joga legyen az államnak is száz millió pengőre szóló államjegyet kibocsátani? Hiszen ez az út is nyitva volt! Sokkal jobb lett volna ezt a paragrafust megváltoztatni, mint a bank függetlenségéhez hozzányúlni s hozzányúlni ehhez a statútumhoz, amelynek szentnek kellett volna, lenni mindenki előtt. Igaza van Ulain t. képviselőtársamnak, hogy jöhet egy másik pénzügyminiszter, aki azt mondja: milyen könnyű bankót nyomatni, tehát kérek további 100 millió pengőt! Hol lesz ennek vége? Tud-e felállítani a miniszter úr olyan tilalomfát, hogy ezt többé csinálni nem lehet? Ez volt a kérdésem a bankban is, amelyre feleletet nem kaptam. Üjból kérdem, tud-e a miniszter úr olyan módust, amellyel ez a folyamat megállítható? Ez a száz millió pengő nem fog inflációt előidézni, mert sokkal kisebb a bankjegy forgalom, semhogy ez inflációs mozgalmat idézhetne elő. En nem azt mondom, hogy ez a douce violence, hanem azt mondom, hogy ez a miniszterelnök urnák a, parancsa volt, amelyet teljesíteni kellett. Ez az, amit én kifogásolok. Es ha a t. miniszter úr arra, amit én a Nemzeti Bankkal kapcsolatban múlt beszédemben mondottam, csak pár mondattal is felelt volna, talán nem fcelI lett volna ma nekem egyáltalában felszólal-