Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

^™ Az országgyűlés képviselőházának 222, jutottunk, nem akarunk ismét olyan deficitek­kel és zárszámadásokkal foglalkozni, mint amilyenekkel a múltban kellett foglalkoznunk. Bánknézve ez igen fontos, éppen úgy, mint ahogyan fontos a 175 milió pengő, amelyről még ma sem tudjuk, mely alapból fogja fe­dezni a t. miniszter úr­Remélem, — és nem tudom az ellenkezőjét elképzelni — hogy tisztában van azzal a mi­niszter úr, hogy új adókat nem fog tudni statuálni. Azt láttuk, hogy minél több adót ; ró a nemzetre, annál nagyobb a kiesés a bevéte­lekben, annál kevesebbet vesz be a miniszter úr. Ha ezt tömeges exeknciókkal akarja jóvá­tenni, ezek az exekuciók megtörténhetnek, a végrehajtott emberek tönkremennek, de pénzt a t. miniszter úr olyan minimális mennyiség­ben fog kapni, hogy amiatt nem érdemes ezt a dolgot keresztülvinni. A t. miniszter úr azonban szintén adott nekem egy ziccert, és ezt a ziccert, miután ő is így tesz, én is felhasználom itt. (Halljuk! Hall­juk! balfelől.) Amikor megkérdeztük a minisz­ter urat, hogy mi fog történni két év múlva, azt mondotta, hogy ez az állapot két évig el­tart, de hogy mi történik azután, azt ő sem tudja. Én úgy allegáltam, hogy vagy az eredeti kamatláb mellett kell fizetniök az illetőknek, vagy pedig a bankok, különösen a vidéki taka­rékpénztárak tönkre fognak menni. Felemlítet­tem, — amit a miniszter úr sokkal jobban tud, mint én — hogy a budapesti bankok marge-a körülbelül 3—3*5%. Ha tehát a bank 5%-ot kap, akkor marad neki lV-2% mindenre, ha pedig 4%-ot kap, akkor csak 0*5% marad. Erre a mi­» niszter úr azt mondja: arra fogok törekedni, hogy a bankok fúziókat csináljanak. Ez igen helyes, talpraesett felfogás, igen okos elgon­dolás, amelynek már régóta kellett volna ér­vényesülnie. Még állami beavatkozással is me? kellett volna ennek történnie, mert ebben a kis k országban nem szabad annyi banknak és annyi vidéki takarékpénztárnak lennie. Ezt én jó fel­fogásnak tartom. A-miniszter úr azonban azt mondta, hogy ezzel 25%-ot fog megtakarítani. Bocsánatot kérek, de honnan veszi ezt a mi­niszter úr? És most jön a ziccer. A miniszter úr alle­gálta, hogy a külföldi bankoknál sokkal na­gyobb a marge, 5—6% és talán még valamivel több. Ha a miniszter úr azt allegálja, hogy a marge a külföldön nagyobb, mint nálunk, vagyis nálunk a legkisebb, akkor mit akar el­vonni még ebből a margeból. Talán a pénzinté­zeti tisztviselőknek, akik amúgyis rettenetesen rosszul vannak ma fizetve (Ügy van! Ügy van! balfelől.) akarja leszállíttatni a .fizetését? Mit takaríthatnak meg a fúzióval? A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a bankok vezetői ma távol állanak attól a jövedelemtől, amellyel azelőtt rendelkeztek. Nem tudja a t. miniszter úr, hogy majdnem az egész vonalon leszállítot­ták a fizetéseket? Leszállították nagyon erő­sen, a tantiémek majdnem megszűntek, mert a bank nem bírta őket. Hiszen maga a miniszter úr megmondotta, hogy az utolsó esztendőben 16 millió pengő volt a bankok összes nyere­sége. A miniszter úr hozzátehette volna, miért nincsenek jegyezve a bankok részvényei a tőzs­dén, mikor jegyezve vannak az ipartársulatok részvényei? Teljesen jogosan nincsenek^ je­gyezve: azért, mert különben itt olyan képet mutatna a külföld felé, amely kép nem igazi kép, amely kép hamis, azért, mert ezeknek a kisebb részvényeknek a belső értéke sokkal nagyobb, mint amilyen a kurzusokban kifeje­ülése 198$ november 30-án, csütörtökön. 373 zésre jutna. De miért adta a t. miniszter úr ezt a ziccert? Nekem eszembe sem jut, hogy emiatt a vicc miatt az ellenzéket kacagásra, nevetésre bírjam, s hogy őket nevetségessé akarjam tenni. Minden ember juthat olyan helyzetbe valami­kor, hogy ziccert adhat mások számára s mi­nél okosabb az ember, annál könnyebben van kitéve annak, hogy hibát követ el, amely hiba az okos embernél sokkal nagyobb, mint a kis­embernél, mert az okos ember rendesen sokkal nagyobb pozícióban van. En voltam bátor előadni azt, hogy a mi­niszter úr ismerte Bassaynak a hároim propo­zícióját, amely arra vonatkozott, hogyan le­hetne sokkal olcsóbban megúszni ezt a krízist. Hogyan van az, hogy amikor Bas say az ellen­zéknek mégis csak a legelső tagjai közé tarto­zik, az ő propoziciójára a miniszter úr nem talált egy szó mondanivalót sem; nem mondta meg, hogy miért rossz az a propozíció. Hogyan lehetséges ez, miniszter úr? En ezt csak annak tulajdonítom, hogy a miniszter úr nemrégóta ül a miniszteri székben, mert máskép a mi­niszter úr okossága és előrelátása megkövetelte volna, hogy erre reflektáljon, akárhogy is, de reflektáljon. (Derültség jobbfelől. — Szabóky Jenő: Felnőttek oktatása!) A miniszter úr úgy ül ott, mint egy hindu-bálvány: hozzáférhetet­len. Az ió, hogy hozzáférhetetlen, azonban nem lehet úgy odaállítani az ellenzéket, mintha az csupa, hülyékből és tudatlan emberekből állana és semmit sem adni rá, hogy mit beszélnek. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon,) Ha a t. miniszter úr nevetségessé akarja tenni az el­lenzéket, az lehet nála egy politikai fegyver, azonban sohase felejtsék el azt, hogy más em­bernek is van ereje és esze és tud visszaütni. Arra kérem a miniszter urat, ne kénysze­rítsen minket abba a helyzetbe, hogy mi meg­győződésünk ellenére a miniszter úrral más­kép beszéljünk. Nincs arra semmi szükség» mi nem bántjuk a miniszter urat. arra. sincs szük­ség, hogy a, párt megvédelmezze, mi védelmez­zük meg a miniszter urat, nekünk csak más véleményünk van. Lehet, hogy a mi vélemé­nyünk rossz, de az is lehetséges, hogy a mi­niszter úr elgondolása a rossz. En azt állítom, hogy ezzel a 175 millióval nem fogunk célt érni semmikép sem. Mi az? Kirakat a kisgazdák részére, semimi más. Ez a 175 millió a t. mi­niszter úrnak még igen sok galibát fog okozni és be fogja vallani, mint ahogy a fiatalabb Wekerle bevallotta nekem egyszer, hogy nem neki volt igaza, hanem nekünk volt igazunk. Meg lehetett volna ezt a kirakatot olcsóbban és jobban csinálni, mint ahogy legutóbbi beszé­demben ezt el is magyaráztam. A miniszter úr abban az irgalmatlan beszédében, amelyet a többi adófizetők rovására tartott, akik adóval tartoznak, az egyik oldalon munificiensen még el is enged az adóból, mert tíz évre kamat­mentesen kiterjeszti a, fizetést. Ez helyes, nem irigyelhető a mezőgazdáktól, csak az a baj, hogy megkapja mindenki, aki jómódú, az is megkapja, a^ másik oldalon pedig, amint mon­dottam beszédemben, a krájzleros fizesse meg az 500 és 1000 holdasok kamathátralékát? A t. miniszter úr kijelenti, hogy az adó­morál megóvása miatt nem ad semmit sem azoknak a többi foglalkozási ágaknak, amelyek legalább úgy le vannak rongyolódva, mint a, mezőgazdáknak az a része, amely ma gyengéb­ben áll. Itt az egész bransról van szó, mindnyá­jan le vannak rongyolódva. Ezt olyan kímélet­len szavakkal kísérni, amint azt a miniszter úr tette, olyan cinikusan kifejezést adni annak,

Next

/
Thumbnails
Contents