Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

370 Az országgyűlés képviselőházának 22 •után 600 millió függő adósságot, rendezetlen államháztartást és a zavaroknak Isten tudja micsoda mennyiségét. Pedig, noha szembenállók vele, leszögezem, hogy az a férfiú is kitűnő ember volt a maga nemében s a magyar politikai élet mezején nem sokat lehet találni, aki az ő kvalitásaival rendelkezik. (Ügy van! jobb felől.) De az illető nagyon, bízott önmagában, sokkal jobban bízott önmagában, mint kellett volna (Erdélyi Aladár: A hízelgők sokat rontottak rajta!) s ennek meglett azután a súlyos büntetése. Nem tehetek róla, ha itt a miniszter úr előtt ezt szóváteszem — hiszen máshol nem tehetem, itt kell megtennünk a parlamentben — és arra kérem, hogy ne fricskázza,' fel azt, aatnit más mond. A tegnapi napon a miniszter úr szíves volt felfricskázni la mi kötvényesítési gondolatunkat. Talán nem fogja rossz néven venni, ha emlékeztetem a miniszter urat arra, hogy szeptemberben egy alkalommal fenn voltam hivatalos helyiségében és akikor véletlenül szóbakerült az, hogyan fogják rendezni a gazdaadósságokat. A miniszter úr akkor legnagyobb meglepetésemre azt mondotta: úgy látszik, a kötvényesítési gondolat lesz reális. Ügy látszik, volt tehát egy pillanat, amikor még a miniszter úr azt hitte, hogy lehet valamit csinálni a kötvényesítéssel. Elvetette. Valószínűleg nagyon jól tudja, hogy miért kellett ezt megtennie. De a miniszter úr tegnap, amikor a mi javaslatainkat itt tárgyalta, olyan fölé; nyes volt, — hiszen megvan hozzá a joga, mi hozzá vagyunk szokva ehhez a harchoz és egyáltalán nem érzékenykedünk e miatt — de annyira fölényes volt, (Rakovszky Tibor: Ez az egyetlen érv ma!) hogy az embernek gondolkozóba kell esnie, vájjon érdemes-e akkor nekünk a t. miniszterelnök úr által annyiszor hangoztatott Összmunkához hozzájárulni. A miniszterelnök úr azt mondta: tessék mindenkinek téglahordónak lenni, belépni a munkába és dolgozni velünk együtt. (Rakovszky Tibor: A téglát a fejéhez vágják!) Mi szívesen részt veszünk a téglakor dásb an is, nem is neheztelünk érte, ha elgondolásainkat végső fokon nem értékelik. De a módja az, amivel nem vagyunk megelégedve, amikor a miniszter úr ennyire fölényesen kezeli azokat a problémákat, amelyek nekünk meglehetősen a szívünkhöz vannak nőve és amelyekről nem lehet azt mondani, hogy talán félbolondoknak vagy — amint Bethlen István nevezett minket — baromorvosoknak a gondolatai. Sajnos, túlságosan sokszor lett igazuk a baromorvosoknak, különösen azáltal, hogy az egykori baromorvosok vezérét önök most, mint miniszterelnököt tisztelik, igen kitűnő államferfiúnak tartják és nagyon dicséretes módon követik. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Derültség a baloldalon.) Ha mi akkor baromorvosok voltunk és önök most kikölcsönzik a mi egykori vezérünket, méltóztassék minket valamivel többre taksálni, hátha ki talál derülni véletlenül az, hátha megeshetik, hogy a mostani baromorvosok találnak önöknek megint adni egy vezért és nagyon kellemetlen lehetne önöknek az. hogy azt a vezért majd ugyanúgy tapsokkal koronázzák és övezzék, mint ahogy önök most tapsokkal koronázzák és övezik jelenlegi vezérüket, (Mozgás.) Ami a kötvény problémát illeti, az igen t. miniszter úr természetesen nagyon helyesen és talpraesetten találta meg — én is ezt tartom — a betétoldalon a számítási differenciát. Csak egyet ne felejtsen el a miniszter úr. Ha azt akarja, a miniszter úr tőlem megtudni, hogy . ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. ezt a hibát hol és hogyan lehet kijavítani, ezt én megmondom a miniszter úrnak, de osatk úgy, ha négyszemközt Iheszélünk, vagy legalább is szűk körben, nem az újságok előtt. Nem azért, mintha ez talán valami nagy titok volna, hiszen nincs benne olyan nagy titok, hanem azért, mert vannak kérdések, amelyeknek leszögezése a nyilvánosság előtt azt jelentheti igen könnyen, hogy egyesek azt rossahiszetműen félreértik. Úgyis agyon támadnak már bennünket, t. miniszter úr, albban az irányban, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy nem fizetnek adót. Már nemsokára mi leszünk az okai annak, hogy infláció lesz, mert mi annyit beszéltünk az inflációról, hogy a miniszter úr nem tudott ellenállni. (Derültség.) Ha most azután még a továbbiakat is elmondanám, amiket nem mondottam el, akkor a miniszter úr azt mondaná, hogy a bankokat is tönkretették ezek a kisgazdák, hogy mindent a világon tönkretették. Hát, igen t. miniszter úr, ne vegye tőlünk rossznéven, hogy mi itt vagyunk és megtesszük kötelességünket, ne vegye tőlünk rossznéven, hogy ebben a küzdelemben nem fogunk mindig a, miniszter úr álláspontján állni, annak ellenére, hogy személye, kvalitásai és törekvései iránt... (Farkas Tibor: Ne kurizálj!) Méltóztatnak látni, hogy ha az emlber valamit elismer, az is kurizálás, (Elénk derültség.) bár igazán nem hiszem, hogy az a mód, ahogy én a kérdéseket tárgyalni szoktam, valami nagyon túlzásba vitt kurizálás lenne. (Derültség.) T. Képviselőház! Most be is fejezem felszólalásomat azzal, hogy arra kérem a miniszter urait, mérlegelje azokat a körülményeket is. amelyeket mi itt szóváteszünk és ha közel áll a miniszter úr szívéhez a bankrendszer, —amit nem veszek tőle rossznéven, mert hiszen egy miniszter szívéhez közel kell állnia a nemzeti élet minden organizmusának, tehát közel kell állania a 'bankrendszernek is — akkor ne felejtse el azt, hogy van itt a magyar társadalomnak egy még sokkal nehezebb helyzetben lévő rétege és ez a gazdatársadalom. (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Rakovszky Tibor: Sokkal fontosabb rétege!) Tudom, a miniszter úr azt fogja felelni, hogy éppen ezt bizonyítom ezzel az intézkedéssel, amelyet most hoztam. Szívesen elismerem, hogy a szándéka ez, azonban fájdalom, nem bízom abban, hogy a szándékolt eredményt el is fogja érni a miniszter úr. Bizonyos mértékben azonban nyugtalan vagyok amiatt, hogy most már megtettük azt a lépést, melyet kilenc év alatt nem tettünk meg. Félek, — és ebben egyetértek Magyar Pál igen t. barátommal — hogy ennek konzekvenciája az lesz, hogy majd pár hónapon belül egy újabb ilyen felhatalmazást kell adnunk a miniszter úrnak. Hogy mikor fog ez bekövetkezni, hogy a miniszter úr akaratából fog-e ez 'bekövetkezni, vagy azért, mert a gazdasági élet fogja ezt ránk kényszeríteni, azt nem tudom. Adja Isten, hogy ne kerüljön erre sor, adja Isten, hogy bekövetkezzék a gazdasági életnek az a javulása, amelyről itt szó volt Magyar Pál barátom felszólalásában. A magam részéről egyelőre nem sok bizalommal nézek e fejlődés elé. A kifejtett okoknál fogva nem tudom elfogadni a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés és taps balfelől. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédemet megkezdeném,