Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. egy pillanatig sem hagyhatom cáfolatlanul azt a közbeszólást, amely bizonyosan félreértésen alapszik. Ugyanis, amikor itt az inflációról volt szó, akkor az én nevemet is említették, mint hogyha az infláció mellett valamikor is lándzsát törtem volna. (Ulain Ferenc: Nem! Sőt ellenkezőleg!) Ez nagy tévedés, mert én mindig az, infláció lehető legnagyobb ellensége voltam, mindig azt mondottam, hogy az államra nézve végzetes az infláció, ezt tehát minden körülmények között el kell kerülni, amint végzetesnek tartom azt Amerika tekintetében is, amely pedig sokkal erősebb, mint a kis Magyarország. Különben tudom, hogy min alapszik ez a félreértés. Valamikor én is felhoztam itt a Házban, amiről ma Magyar Pál t. képviselőtársam besizélt, hogy mennyivel töbib bankjegy volt az országban kiadva a múltban, 1914 előtt, mint most van és rámutattam arra, hogy más országokban háromszor-négyszer, sőt nyolcszor annyi bankjegy van kiadva, mint békében volt. Mondom, talán ezen alapszik az a félreértés, mintha én valamikor az infláció mellett foglaltam volna állást. Második megjegyzésem, mielőtt beszédemet megkezdeném az, hogy én Ulain t. képviselőtársamat a legélesebb esizű képviselőnek tartom itt ebben a Házban. Ez tény, ezt senki sem tagadhatja. Nem vagyok egy pártban vele és így nem akarok tőle sem politikai, sem más szolgálatot. (Ulain Ferenc: Köszönöm!) Meg fogja azonban látni, hogy annak, amit mondtam, van egy aber-ja is. T. képviselőtársam ma ugyanabba a hibába esett, mint tegnap. A t. miniszter úrnak adott egy ziccert, amit a t. miniszter úr megint nagyon ki fog használni. Csak azért teszem ezt szóvá, hogy gyengüljön az a hatás, amit a t. miniszter úr a képviselő úrra akar gyakorolni. Ugyanis tudjuk mindnyájan, hogy a t. képviselő úr eddig mindenkor az infláció mellett foglalt állást. (Ulain Ferenc: En? Soha! Tévedés! — Erdélyi Aladár: Na, már most együtt vagyunk! — Derültség.) Ügy tapasztaltam, hogy e mellett foglalt állást. Ha nem Ő, akkor a kisgazdapárt foglalt állást az infláció mellett. (Ulain Ferenc: Az igen! — Gallasz Ágost Rudolf: A részleges infláció mellett. Nem az infláció mellett, a defláció ellen! Az árcsökkentő politika ellen foglalt állást!) En ezt így fogtam fel; ha tévedtem, bocsánatot kérek. Azt gondolom azonban, hogy az a szembeállítás, hogy mennyivel többet eszkomptált a Nemizeti Jegybank, mint a külföldi jegybankok, r hogy milyen ellentét van a bank jegykibocsátás és az eszkompt között, legalább is arra mutat, hogy a Nemzeti Bank bizonyos tekintetben mégis rátért az inflációra, ha kevés is a bankjegy. Mondom tehát, ellentétet látok és nem szeretném, ha ebből a pénzügyminiszter úr kapitálist csinált volna. (Ulain Ferenc: Más kapitálist fog ő csinálni!) Magyar Pál t. képviselőtársammal szemben elfogadom ezt a törvényjavaslatot. (Ulain Ferenc: Ott sincs egység! Tessék kifigurázni őket!) Nem a miniszter úr iránti bizalomból, mert éppen ez a gazdajavaslat mutatta meg, hogy a t. miniszter úr abszolúte nem ad semmit az ellenzéki felszólalásra és az ő szerzői jogát igen erősen megvédelmezi, bizonyára meggyőződése alapján. Azt vettem azonban észre, hogy ma az ellenzék felszólalásai sokkal kevesebb hatással vannak, mint a Bethlen-korszakban elhangzott ellenzéki kijelentések, pedig az sem volt üdvös korszak. Megmagyaráülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 371 zom azonban álláspontomat azzal, hogy ha már megszavazták az urak a gazdajavaslatot, akkor meg is kell adni ennek megvalósítására az alapot, meg is kell adni a kormánynak azt a lehetőséget, hogy ezt a gazdajavaslatot úgy vigye keresztül, ahogy ezt kontemplálta. A felelősség bizonyára nem rajtunk múlik, én azonban éppúgy, mint annakidején, nem tartottam jogosnak az ex-lex-et, nem tartom jogosnak azt sem, hogy ha egyszer a Ház állást foglalt és elfogadott egy javaslatot, nem adja meg az eszközöket is annak végrehajtására. (Magyar Pál: Azért kellett volna előbb beterjeszteni!) Igenis előbb kellett volna beterjeszteni, de ez nem tőlünk függött. Ha azonban már ez el van határozva, nem érzem hivatásomnak, hogy én itt csak azért, hogy ellenzéki votumomat leadjam, ezt a javaslatot ne fogadjam el. Egészen más a kérdés másik oldala. A másik oldal az, hogy a kritikám mindamellett sok; kai keményebb iesz, mint -Magyar barátomé volt. Mutat azonban ez a másik oldal egyebet is. Mutassanak nekem csak egyetlen egy esetet arra, hogy t. képviselőtársaim a kormánypárt oldalán valamikor a kormánnyal szemben ellentétes álláspontot foglaltak volna el, vagy ha elfoglaltak, akkor e mellett az ellentétes álláspont mellett szavaztak volna. Amióta itt van a kormánypárt, ilyen eset sohasem fordult elő. Szolgai készséggel mindenkor megszavaztak akármit, amit a kormány követelt. Künn a korridorokon nagy hanggal hirdették, nyíltan, nem titokban, becsületszóra azt, hogy ellene vannak és nem akaroom elmondani, hogy mit mondott egyik-másik. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne használjon olyan kifejezéseket, amelyek egy egész pártot sértenek! Sándor Pál: Mit mondtam? Elnök: A szolgai működés nem azonosítható a törvényhozói működéssel. A képviselő úrnak, mint törvényhozónak ezt tudnia kell. (Ulain Ferenc: Ebből az a tanulság, hogy nem szabad szolgailag viselkedni! — Felkiáltások a jobboldalon: Itt is van meggyőződés!) Sándor Pál: Eszem ágában sem volt bárkit is megsérteni, csak azt akartam kifejezni, hogy amit a kormány egyszer kimondott, azt véleményük ellenére is megszavazták. Ha ez nem szolgai eljárás, akkor ne!m tudom mi más. Ügy is mondhatom, ha tetszik, hogy párthüségből a párt megszavazta ezt a javaslatot. (Farkas István: Ez szép kifejezés volt! — Jánossy Gábor: Elragadta a fiatalos hév!) Valamikor olvastam azt, hogy nem elég az igazságot megmondani, hanem szükséges az is, hogy a másik fél, akinek megmondjuk az igazságot, el is bírja azt. Én a t. miniszter úron különösen a tegnapi napon tett egyes megjegyzései és más megjegyzései alapján is bizonyos nervozitást látok. (Ügy van! Ügy van a báloldalon.) Én nem akarom a t. miniszter urat ma keményen megtámadni tegnapi beszéde miatt, amely hozzátartozik a százmilliós követeléshez, azonban, t. miniszter úr, higyje el nekem, hogy mi itt az ellenzéken tudunk sokkal keményebben beszélni, mint ahogy eddig beszéltünk. Mi eddig mindig tárgyilagosan beszéltünk és megadtuk a t. miniszter úrnak mindazt a tiszteletet, amelyet még a régebbi időkben sem adtak meg. Példa erre Ulain t. képviselőtársam beszéde és példa az is, ahogyan én nyilatkoztam tegnap a miniszter úrról. Azonban azt már nem hagyhatom szó nélkül, hogy a t. miniszter úr egyszerűéin elsiklik

1 egyes fontos momentumok felett, amint erre leszek bátor utalni, és