Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

366 Az országgyűlés -képviseőházának 22, nom azt, hogy mi a tisztviselők átlagos fizetése a Nemzeti Banknál, ennek következtében ezt itt nem tudom leszögezni, de itt egy képvisel őtársunk, talán a költségvetési vita során, azt állította, és cáfolat nem jött ezzel szemben, hegy a tisztviselők átlagos jövedelme 10.000 pengő volna. T. Képviselőház! Ez a Nemzeti Bank, ezek a jövedelmei, ez az anyagi helyzete, ez volt az a kivételes állapot, amelybe belehelyeztetett s ezzel szemben az eredmény a következő volt: nem. tudta valutánkat fenntartani, (Ügy van! a baloldalon.) nem. tudott eleget tenni az alapszabályok 1. §-ában leszögezett azon feladatok egy részének, amely feladatok pedig a Nemzeti Bank létesítését involválták. A gazdasági élet szempontjából pedig hogyan járt el a Nemzeti Bank? Méltóztassanak ezt most ' megfigyelni, s ez Hegedűs igen t. képviselőtársamnak, szól, aki nagyon meg van elégedve a Nemzeti Banknak váltóleszámítolási és .bankjegypolitikájával. Az általános gazdasági élet szempontjából pedig a Nemzeti Bank a következőképpen járt el ez alatt a 9 esztendő alatt. Az 1925/26. évi adatokat nem veszem figyelemlbe, mert akkor még korona szerepelt és ez zavarná számításunkat, azonban 1927 január l-e óta pengőszámítás lévén, a pen gőtételeket össze tudjuk hasonlítani egymással. Méltóztassanak, a következő tényeket — mert ezek tények — figyelni. 1927 január 1-én a Magyar Nemzeti Bank által leszámítolt váltók, közraktári jegyek stb. 202 millió pengőt tettek ki, ugyanekkor a Nemzeti Bank bankjegyállománya 430 millió volt. Ezzel szemben a legutolsó kimutatás szerint a mai napon a helyzet az, hogy a Nemzeti Banknak van 573 millió leszámítolt váltója és van 293 millió bankjegye. Méltóztatnak látni az óriási differenciát. 1927-ben 202 millió leszámítolás és 430 millió bankjegy volt^ ma pedig majdnem 600 millió a leszámítolás és ezzel szemben nem egészen 300 cmillió a bankjegy. Erre azt vagyok bátor kérdezni: nos, érti-e ezt valaki, mert én nem értem. Látom, hogy az igen t. miniszter úr mosolyog, (Imrédy Béla pénzügyminiszter: En értem!) mert természetes, hogy a miniszter úr ezt igen jól. érti és így fel fog minket fricskázni, mint ahogyan rendszerint szokta. (Tankovits János: Többször megforgatja a váltókat, illetőleg a pénzt a bank. Ezért van!) A miniszter úr erre bizonyára reálisabb választ fog adni. (Derültség.) A miniszter úr, úgylátszik, érti és teljesen tisztában van ezzel és most megint lesz alkalma végigélvezni azt, hogy fel fog minket fricskázni, mint akik nem értünk hozzá, (Jánossy Gábor: Nem fricskázni fog a miniszter úr, hanem felvilágosítani!) mint iakik csak úgy belekontárkodunk a gazdasági életbe. A miniszter urat azonban már előre megkérem, hogy legyen olyan szíves a válasz megadásánál a következőre is figyelemmel lenni és ezt is megmagyarázni nekünk, hogy mi, a tudatlanok, megértsük a dolgot, mert hiszen a keresztényi jóeselekedet a tudatlanokat felvilágosítani. {Derültség a baloldalon. — Jánossy Gábor: Vgy van! Ez igaz!) Mélyen t. miniszter úr és mélyen t. Képviselőház! Én nem gondolkoznék azon, hogy miért van ez így, ha nem volna az a különös dolog, hogy itt van a kezeim köizött az angol Economist című újság, amely mégis csak a világgazdasági élet egyik legirányadóbb folyóirata; ennek adatait néztem át, amelyekből a következőket állapítottam meg. Nem fogom a ?. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön, t. Házat untatni azzal, hogy az összes adatokat felolvassam, de a folyóirat mindenkinek rendelkezésére áll, az általam kiírt tételek is rendelkezésre állanak mindenkinek. A miniszter úr különben úgyis meg fog cáfolni engem, na nem mondok valót és igaza is van, jól is teszi, ha valótlant mondok. Leszögezem, hogy a világon nincs még egyetlen bank, amelyben az a helyzet volna, hogy a leszámítolt matéria majdnem a kétszerese a bankjegynek. Efféle bank nincs sehol. Ha végignézzük bármely bank legutolsó kimutatását, látjuk, hogy minden nemzeti banknál az egész világon ennek à fordítottja áll fenn. (Tankovits János közbeszól.) Tankovits t. képviselőtársam, úgy látszik, jobban érti, mert kezdi magyarázni, hogy ezt nem lehet mondani. Rá kell mutatnom mégis csak hozzávetőleg néhány példára, még pedig a velünk hasonlatos nyomorban lévő országokból. Ha én a francia bankkal vagy például az angol bankkal, vagy az amerikai bankkal haeonlítnám össze magunkat, ahol egyébként ugyancsak fennáll az a tétel, hogy a leszámítolt matéria kisebb, mint a bank jegymennyiség, annak az összehasonlításnak konzekvenciái nem képviselnének különös értéket ránk nézve, de ha az összehasonlítást megcsinálom a velünk szomszédos kis országok nemzeti bankjai alapján, akkor talán valami irányadó eszmét kapunk. Így például Ausztriában 940 millió schilling bankjegy mellett csak 226 millió a váltótárca, Osehországban 6^ milliárd bankjegy mellett 1*5 milliárd a váltóanyag, természetesen ehhez hozzájönnek egyéb tételek, de mindenesetre minden leszámítolás értékpapírokkal kapcsolatos tétel, stb. nem haladja meg a 3 milliárdot. A romániai helyzet a következő: 21 milliárd lei bankjegy mellett 19 milliárd a leszámítolás. Jugoszláviában 4 milliárd dinár bankjegy mellett 2 milliárd a leszámítolás. Bulgáriában 2-8 milliárd leva bankjegy mellett 1*1 milliárd a leszámítolás. Görögországban 5*5 milliárd drachma bankjegy mellett 2;7 milliárd a leszámítolás. Tehát — amint méltóztatnak látni — lelkiismeretesen végigkutattam az Economist összes adatait, és ezt az egészen speciális helyzetet egyetlen egy más nemzet nagybankjánál nem konstatáltam, amely nálunk van. T. Képviselőház! Tudom, hogy a 'miniszter úr fog nekünk magyarázatot adni, nagyon okos, nagyon értelmes és nagyon igaz magyarázatot fog adni, legyen szabad azonban ezzel a magyarázattal szemiben már előre megjegyezni, hogy bármilyen jó lesz a magyarázat, — mert hiszen oka van annak, hogy ez a helyzet bekövetkezett — a helyzeten, a tényen nem változtat, hogy a Magyar Nemzeti Banknak félannyi bankjegye van, mint amennyi leszámítolt váltó áll rendelkezésére. "Úgyhogy ha az ember végső fokon azt kutatja, hogy mit csinálna a Nemzeti Bank, ha egy napon^ mindenki jelentkeznek, hogy váltójának ellenértékét fizesse ki a Nemzeti Bank, akkor meg kell állapítania, hogy a Nemzeti Bank ezt nem tudná keresztülvinni, mert nincs annyi bankjegy, amellyel a leszámítolást keresztül tudná vinni. Ez a mi jegybankunk. Nem szólva arról, hogy a mi Nemzeti Bankunknak, még az a karaktere is megvan, amelyet előreboesátottam, hogy^ van ugyan 99 millió aranypengőt reprezentáló effektiv aranya benn a pincéiben, ugyanakkor azonban van 119 millió aranypengő tartozása a Biz.-nél, ami végső, fokon azt jelenti, hogy 20 millió aranypengő negatívuma van. Ennek dacára a mulfheti kimutatás szerint a bankje-