Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-222
Az országgyűlés képviselőházának 222. gyek 30%-a van arannyal fedezve. (Zaj a baloldalon. — Káinoki Bedő Sándor: Bizalmas értekezlet ez?) Ügy látom, az urakat ez nem nagyon érdekli, amit megértek. (Jánossy Gábor: Csupa szem, fül mindenki!) T. Ház! Nekem tehát mindazokból, amiket eddig előterjesztettem, le kell vonnom azt a konzekvenciát, hogy a Magyar Nemzeti Bank bőven el volt látva a nemzet részéről minden jóakarattal és sok jóakarat ellenére azoknak a feladatoknak, amelyekért létesíttetett, nem tudott eleget tenni. Leszögezem, hogy annak, hogy nem tudott eleget tenni összes kötelezettségeinek, nagymértékben oka az, hogy a világgazdasági helyzet úgy (alakult, mint ahogyan alakult és a világgazdasági helyzet rántotta bizonyos mértékig magával a Magyar Nemzeti Bankot is. De most bátor vagyok ia miniszter úrhoz egy tiszteletteljes kérdést intézni. (Sándor Pál: Ha akar, majd felel!) Azt hiszem, fog felelni a miniszter úr, de felesleges, hogy feleljen, mert ihiszen önök, t. képviselő urak, ezt mindannyian tudják ebben a Házban. Igaz-e az, hogy a mostani világválságban az első valuta, amely az aranyalapról leszakadt, — nem helyes ez a megjegyzés, mert hiszen nem is volt az aranyalapon soha, minthogy a készfizetéseket nem vette fel — mondom, igaz-e az, hogy az első valuta, amely az ő képzelt, vélt arany standardjáról lecsúszott, minden nép valutája között az utolsó pénzügyi krízisben a magyar volt? Az 1931. évi gazdasági viszonyokra és arra a krízisre hívom fel a figyelmet, amely 1931. nyarán tört ki. Mint méltóztatnak tudni, 1931. júliusában a márka bizonyos mértékben veszélyben forgott, amikor is Németországban a márka érdekében 1931 július 14-én és 15-én a német bankokat bezárták. Ezt követőleg 3931 július 17-én és 18-án zárták be a mi bankjainkat is. A márka azonban, amely elsősorban támadtatott meg, lábra tudott állni, rendbeszedte magát és végeredményben a> devizakorlátozások mellett is még ma is i teljes r mértékű aranyvaluta, amelynek még diszázsiója sincsen, legfeljebb egészen minimális melrtákben van diszázsiója, hiszen r csak 1%, vagy talán még annyi sem a diszázsiója. A márka tehát, amely 1931 r ben közvetlenül benne volt a krízisben, rövidesen kiheverte ezt a krízist. Legnagyobb diszázsiója 5—6% volt abban az időben és pár hét múlva visszacsúszott a maga aranyalapjára. Ami már most a pengőt illeti, a pengő nyomban megingott, és a Magyar Nemzeti Bank csak úgy tudta a pengőt megvédeni, hogy az csúszott tovább, holott ugyanakkor a szomszéd Ausztria valutája, a schilling, alig mozdult meg, s Ausztriának a mi devízakorlátozó rendeletünk megjelenése után talán csak egy .hónappal később kellett devizakorlátozás i intézkedésieket tennie, sőt az osztrák devizakorlátozási intézkedések csak október 2-án láttak teljes mértékben napvilágot a londoni fontkrízis kitörése után. (Kálnoki-Bedő Sándor: A Kreditanstaltról megfeledkezik a képviselő úr?) A Kreditanstalt más dolog, igen t. képviselőtársam, és más dolog a schilling is. A schillingnek semmi baja nem volt 1931 szeptember végéig, a pengő pedig már 1931 juliusában nem tudta megállni a maga helyét. A Nemzeti Bank és annak vezetősége tehátúgy gondoskodott a pengőről és akkora előrelátással dolgozott, hogy a világ-krízis első áldozata éppen a Magyar Nemzeti Bank által védett magyar valuta lett, s minden más valuta csak a pengő után következett. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIII. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 367 T. Ház! En ezt csak mint tényt szögezem le abból a szempontból, hegy legyen szabad nekünk aggodalmaskodnunk a Nemzeti Bank vezetőségének bölcseségével szemben. A teljes objektivitás Kedvéért ie kell szögeznem azt is, hogy természetesen nemcsak a Magyar Nemzeti Bank maradt ebben a krízisben alul. Hogy a t Háznak egy kis képpel szolgáljak ebben a tekintetben, el kell mondanom, hogy ma a helyzet az, hogy a világ összes államai között már csak 11 állam van, amely az intakt valutaalap állapotában él. Ezek között is tulajdonképpen csak 4—5 állam van, amely számot tesz. Intakt, devizakorlátozás nélküli, abszolút aranyalapon álló, tehát készfizető jegybankja ma csak a következő államoknak van: Franciaországnak, Hollandiának, Svájcnak, Belgiumnak és Lengyelországnak. A többiek: Luxemburg, Danzig, Litvánia, Albánia, a francia Szíria és a holland India úgysem nagy tényezők a gazdasági életben. Méltóztatnak tehát látni, hogy ebben a világkrízisben aranystandardját csak ez a 4—5 jegybank tudta a maga állama számára biztosítani, a többi nem. Ezek mellett 15 állam van, amely devizagazdálkodással bar, de fenn tudja tartani valutájának arany értékét. Ezek között van Németország, Olaszország, Csehország, Bulgária, Románia és néhány kis állam, amilyen például Lettország és Észtország. Érdekes, hogy 45 állam^ kÖizül éppen Amerika és Anglia, tehát a világi két leghatalmasabb tényezője az ingadozó valutájú országok közé sodródott, azok közé az országok közé, amelyek már leszakadtak az aranyalapról. Amikor ezt leszögezem, ezt azért kell tennem, hogy viszont befelé kétségtelenné tegyem, hogy a magyar nemzet a maga megtorpant valutájával és a maga bizonyos mértékben nehéz viszonyok között lévő Nemzeti Bankjával nem áll egyedül a világon, mert hiszen ez; világjelenség. Annyira az, hogy az elmúlt esztendőnek egész világkereskedelmi komplexumában csak 20% esik azoknak az országoknak külkeresedelmére. amelyek a 11 állam közé sorolva, <az egészséges, intakt valutájú országok köizé tartoznak, vagyis a világkereskedelem 80%-a tulajdonképpen a betegvalutájú országokra esik. T. Ház! Azáltal, hogy itt a Képviselőház előtt feltártam a helyzetet, meg akartam indokolni, miért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszter úrnak azt a kívánságát teljesítsem, hogy megszavazzam ezt a 100 milliópengős kölcsönt, amelyet ettől a jegybanktól kérni valóban — ha nincsen rá égető szükség, — mondjuk, hogy egy nagyon szerény szóval éljek: kegyetlenség. Ezt a Nemzeti Bankot nem erősíti meg a pénzügyminiszter úr azzal, ha ilyenformán vesz fel egy kölcsönt. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) i Ezeket kellett itt a Nemzeti Bank szempontjából felsorolnom és pedig felsorolnom minden mástól eltekintve még azért is, mert itt jutok hozzá ahhoz, hogy egy olyan kérdést érintsek, amelyet ebben a vitában szóvátettek, még pedig Magyar Pál igen t. barátom és azonkívül Hegedűs Kálmán t. képviselőtársam. Szóvátétetett pedig ez a kérdés a következő formában. Hja, hová jutottunk, lesz-e infláció, vagy nem lesz infláció? Mit jelent ez a 100 milliós tétel a magyar nemzetre nézve, nem fog-e magával inflációt hozni? Nyugodtan merem állítani, hogy a 100 milliópengős tétel nem je53
