Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

••'Az országgyűlés képviselőházának 222. lönben azt a kritikát, amelyet én itt, mint törvényhozó, adott jogköröm keretén belül gyakorolni fogok, nem lehetne megérteni. En ugyanis ma már nem csinálok abból semmi titkot, hogy a magyar nemzet társadalmának igen nagy résae nincs megelégedve azzal a gesztióval, amellyel a Nemzeti Bank ügyeit intézik. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Az első, ami miatt panaszt emelünk itt a nyilvánosság előtt és őszintén megtesszük a szemrehányást azoknak az egyébként igen kiváló, nagyműveltségű és a tisztesség dolgában abszolúte nemi kifogásolható férfiaknak, akik a Nemzeti Bank élén állanak, az, hogy ők a (gazdasági élet méretei és keretei kialakulásánál nem fejtették ki — úgy látszik — azt a gondosságot, amely gondosságra szükség lett volna. Nem volnék igazságos, ha nem szögezném le, hogy már 1929-ben és 1930-ban több íz-ben magam is aggodalommal olvastam újságnyilatkozatokban, hogy Popovios bankelnök úr figyelmeztetett arra, hogy bizonyos rossz jelek, majdnem azt kell mondanom, vihart jelentő felhők mutatkoznak a gazdasági égen. Le kell szögeznem, hogy amennyiben a nem hivatalos információk megfelelnek a valóságnak, az ő részéről történtek bizonyos figyelmeztetések is az illetékes tényezőknél, abban az irányban, hogy az akkor kormányon lévő illetékes tényezők legyenek óvatosak. Annak ellenére, hogy szívesen szögezem le az előrelátásnak ezt a fokát és mennyiségét, mégsem vonhatom vissza azt az állításomat, hogy szemrehányást kell tennünk, amiért nem lépett fel a legnagyobb eréllyel, amikor látta és tudta, hogy a világgazdasági helyzet milyen, és amiért azokkal a politikai tényezőkkel szemben, akik a magyar nemzet ügyét akkor intézték, nem olyan eréllyel, nem olyan módszerrel és figyelmeztetéssel lépett fel, amelynek akkor talán meglehettek, volna a jó konzekvenciái a magyar nemzet gazdasági élete szempontjából. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A külföldi államok életében, ha nem is sokat, de egy-két esetet látunk erre. Hiszen legyen .szabad csak a német birodalmi bank volt direktorára, Sehacht-ra mutatnom rá, aki, amikor azt látta, hogy a gazdasági életet azon az alapon vistzik, amelyen vitték főleg politikai szempontoktól vezéreltetve, azt mondotta, hogy: így nem mehet tovább! Ez a gesztus egymaga felkiáltójel volt az egész német gazdasági életben, de — talán mondhatnám — az egész világ gazdasági életében is. Ezt a férfias, határozott, komoly magatartást, a kötelességtudásnak ezt a fokát azoknak az egyéneknek a részéről, akiknek a kezébe raktuk le 1924-ben a magyar pengőt és a magyar pengővel együtt a magyar gazdasági élet . sorsát, akiket majdnem providenciális férfiaknak tartottunk, mert hiszen legnagyobb javaink egyikét, pénztárcánkat, aranypénzünket adtuk t a kezükbe, ezt a gondosságot, ezt az előrelátást és figyelmet nélkülöztem és ennek következtében nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy azért a helyzetért, amelyben ma van a magyar nemzet, ők is. felelősek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Hangoztatom ezt azért, mert ebben az országban az utolsó 10—15 esztendő alatt a kötelességérzet foka nagymértékben lecsökkent. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ideje már annak, hogy a kötelesség problémáját is szóvátegyük és mindazoknak, akik hozzászoktak ahhoœ, hogy bizonyos — mondjuk — hanyagsággal, negligenciaval, vagy ülése 1933 november 30^án, csütörtökön, 365 könnyelműséggel kezeljék a rájuk bízott kérdéseket, azt kell mondanom: figyelmeztetést adjunk azáltal, hogy szóvátesszük az ő gesztiójukat. Figyelmeztetést intézünk hoœzajuk abban az irányban, hogy tessék nekik a jövőben vigyázni, mert hiszen él itt egy törvényhozó testület, amely a nemzet érdekeit vizsgálja és> a nemzet érdekeitől vezettetve rajta tartja a szemét a dolgokon és iha rákerül a sor és szükségesnek mutatkozik, hangot is ad azoknak a felfogásoknak, amelyek itt existz.tálnak. (Helyeslés balfelől.) T. Képviselőház! De fokozott mértékben kell szemrehányást tennünk ennek a Nemzeti Banknak, azért, mert a Nemzeti Bank olyan dédelgetett tényezője volt az egész magyar gazdasági életnek, amely szinte páratlanul állt még ebben az országban is, amely országban pedig, Istennek hála, vannak kedvencei a gazdasági és a kormányzati életnek. Ha meg méltóztatnak engedni, néhány statisztikai adattal fogom kimutatni azt, hogy a Nemzeti Bank mit élvezett ebben az országban az elmúlt kilenc esztendő alatt? (Halljuk! a baloldalon.) A Nemzeti Bank kimutatásai, hivatalos kiadványai alapján állítottam össze a következő adatokat, amelyeket végre egyszer a nyilvánosság előtt szóvá kell tenni, mert hiszen lehetetlen az, hogy egy csodálatos pietás okából a Magyar Nemzeti Bankról soha senki semmit se mondhasson. (Egy hang a baloldalon: Álpietás!) A Magyar Nemzeti Bank nyers jövedelme, saját kimutatásai szerint, hat év alatt: az 1927., 1928., 1929., 1930., 1931. és 1932, években 34 millió pengő alaptőke mellett 125 millió pengő volt. Ebből természetesen kiadások is voltak, úgyhogy a Nemzeti Bank tiszta jövedelme ez idő alatt 53 millió pengő volt. Hat év alatt tehát 53 millió pengő tiszta jövedelem, amely 53 millió pengő tiszta jövedelem után természetesen osztalékot fizetett és tartalékolt is stb. Hogy a t. Képviselőháznak ennek az üzletmenetnek méreteiről fogalma legyen, kénytelen vagyok még a következő körülményekre felhívni a figyelmet. Az osztalék, amelyet a Nemzeti Bank hat év alatt kifizetett, 24 millió pengő, tehát 4 millió pengő éneként az osztalék. A 34 millió pengő tőke tehát reprezentál egy 11%-os hasznot. Ez csak az osztalék. De a tartalékalapot hogyan dotálta? Ugyanezen hat év alatt a Nemzeti Bank a tartalékalap tekintetében a következő nagyon dicséretes karriert futotta meg: 1927. január elsején még csak egy és félmillió pengő volt a tartalékalapja, de már 1932. de^ cember 31-én, tehát két év alatt, 9 millió pengő volt a tartalékalapja, azonkívül 24 millió pengőt tudott osztalék címén kifizetni ez idő alatt, sőt valamivel többet, mert itt több van számítva. Nyugdíjalapjára vonatkozólag méltóztassanak szintén egy dolgod megfigyelni. 1927. január elsején a, nyugdíjalap 11 millió volt s ugyanaz 1932. decemberében 29 millióra emelkedett, tehát hat esztendő alatt a Magyar Nemzeti Bank nyugdíjalapja 18 millióval gyarapodott, azé a Nemzeti Banké, amelynek tisztviselő társadalma 400—450 körül állott már, — t. i. az, aune; lyik állandó jellegű, hiszen a létszám az utolsó két év alatt az ideiglenes felvételek következtében emelkedett. Tehát egy olyan intézmény, amelynek egész tisztviselői személyzete az 500at sem érte el, hat esztendő alatt 18 milliót tudott csak nyugdíj céljára fordítani. A kimutatásokból nem sikerült megállapíta-