Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

362 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. kifejezést bátorkodom adni, — jó társaságban vagyok, Esterházy^ Móric gróf, Vay Miklós báró t. barátaim társaságában — hogy a közterhek arányosítása mielőbb megtörténjék a jövedelemnek addig a határáig, ameddig csak elmehetünk és az adózóképességnek addig a határáig, ahol a közterhektől roskadozó adóalany elbírja, hogy a jövő számára az ő exiszteneiáját meg tudjuk menteni. (Ulain Ferenc: így kellene lenni!) T. Képviselőház! Tudjuk nagyon jól, hogy agrárországban a föld mindennek alapja és ha a magyar gazdának jól megy a sorsa, akkor biztosítva van minden társadalmi rend életlehetősége. A magyar kormánynak tehát kötelessége mindenekelőtt ezt biztosítani és ezt a kötelességét igyekszik is nagy gonddal, ahogy a pénzügyminiszter úr mondotta, mindhalálig teljesíteni. De kötelessége a kormánynak a többi társadalmi rend boldogulását is alátámasztani. Ennek a kötelességnek teljesítésében kéri a transzferalapból a 15 millió pengőt, amellyel meg vagyok győződve, hogy az iparnak, a nagy- és kisiparnak és a kereskedelemnek fellendítésére is törekszik, közmunkákat fog létesíteni, a munkáskezek ezreinek munkát n d és talán még a munkáskérdés megoldásának is tettekkel fog szolgálatot tenni. Két egészen rövid statisztikai adatot kívánok ismertetni. Az egyik az, hogy 5'2%-kal emelkedett az ipari szén- és kokszfogyasztás, ami azt jelenti, hogy az utóbbi időben az iparban bizonyos lendület tapasztalható. A szakszervezett munkások közt a munkanélküliek száma 20—21%-ra süllyedt alá, ami a múlt esztendővel szemben 13'2% javulást jelent. Nagyon jelentékeny eredmény ez, amikor azt látjuk, hogy a munkanélküliek száma Amerikában 20 millió, talán a csillagászati számokig megy, Angliában hárommillió s Németországban a legújabb -statisztikai adatok szerint ugyancsak hárommillió. (Zaj. — Elnök csenget) Nagyon jelentékeny szám ez, és nagyon szép eredmény. Nekünk ennél a számnál nem szabad megállnunk, nekünk ezzel az eredménnyel nem szabad megelégednünk. A kormánynak kötelessége munkaalkalmakat teremteni, a kormánynak kötelessége a munkások sorsát, a munkások minden érdekét tettekkel felkarolni és érvényesíteni. (Malasits Géza: Ezt a rendőrségre bízzák!) Kötelessége a kormánynak az is, hogy az állami munkaközvetítést reformálja és a munkaközvetítést, ha kell, új rendszerbe foglalva szabályozza. Kötelessége a kormánynak az is, hogy minden törvényhozási alkotásnál és minden kormányzati intézkedésnél a szociálpolitikai szempontokat figyelembevegye, Ügy van! jobbfelől.) mert virágzó kapitalizmus és boldog megelégedett fizikai és szellemi munkáshadsereg, ez a nemzet újjászületésének és a nemzet feltámadásának leghatalmasabb úttörője. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Farkas István: Ezt nem tudják megteremteni!) Minthogy azt látom, hogy ez a törvényjavaslat nemcsak közgazdasági és pénzügyi szempontokat, hanem szociálpolitikai szempontokat is érvényre juttat, minthogy a t. miniszter úr hangsúlyozta beszédében a kötelességtudást mindhalálig, tehát az általam felsorolt kötelességeket teljesíteni fogja mindhalálig, és minthogy azt látom, hogy az egész gazdavédelmi rendszerrel kapcsolatban ez a törvényjavaslat szociálpolitika nagy állami áldozatokkal a legjavából: éppen azért azt általá»osságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Jánossy Gábor: Klasszikus beszéd volt!) Klnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Ulain Ferenc! Ulain Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi nap folyamán a Képviselőház megszavazott egy törvényjavaslatot, amelynek lényege és értelme az volt, hogy a kormány feljogosíttatik arra, hogy 100 millió pengőt vegyen kölcsön a Nemzeti Banktól avégből, hogy az eladósodott gazdatársadalmat felsegítse. Az a javaslat, amelyet ma tárgyaiuuk, tulajdonképpen csak következménye a tegnapi javaslatnak és logikus az, hogy akik megszavazták tegnap a 100 millió pengős gazdateherrendezési kölcsönt, azok megszavazzák ma a Nemzeti Bank alapszabályainak olyatén módon való módosítását, ahogyan azt a üoi mány kéri. illetőleg ahogy a módosítást eszközölni kell avégből, hogy a 100 millió pengőt, amelyet megszavaztak, meg is lehessen kapni. Mi -az, amit az igen ^t. miniszter úr ebben a javaslatban tőlünk kér? Aki nem a. kellő figyelemimel olvassa ezt a javaslatot, nem veszi észre, hogy ebben a javaslatban nemcsak egv dologról van szó, nemcsak arról van szó, hogy a Nemzeti Banknak meg kell változtatni az alapszabályait abból a szempontból, hogy 100 millió pengős kölcsönt adhasson a kormánynak, hanem ezenkívül még két másik kívánságot is terjeszt a kormány ebben a javaslatban a Ház elé. összesen a következő három kérést terjeszti elénk az igen t. pénzügyminiszter úr: Kéri először azt, hogy a Nemzeti Bank alapszabályait változtassuk meg oly értelemben, hogy ő kölcsönt vehessen fel; kéri másodszor azt, hogy a felvett kölcsön tekintetében kitmondassék az, hogy a fedezet szempontjából ez a 100 milliós kölcsön nem vétetik tekintetbe, harmadszor kéri a kormány azt. hogy módosítsuk a már fennálló törvénynek azt az intézkedését, hogy a Nemzeti Bank 1939. júniusáig 28%-os fedezeti, aránnyal volna, köteles a valutáról gondoskodni, oly értelemben, hogy 28 helyett osak 24% legyen a kötelező fedezeti arány 1938. júniusáig. Az igen t. kormány tehát három dolgot kér tőlünk, mint méltóztatik látni: -egyszer kölesönt, egyszer azt, hogy ez a, kölcsön r ne számíttassék be a fedezetbe a fedezeti arány megállapításánál és egy-szer azt, hogy szállítsuk le a. fedezet nagyságát az elkövetkezendő esztendőkre. Ennek a három egészen bankproblémának szempontjából óhajtom én ezt a kérdést megvizsgálni. Azokat a konzekvenciákat, amelveket levontak az előttem felszólalók, ki-ki levonhatja a maga tetszése szerint azután, ha először ezt az egész jogi szerkezetet megvizsgáltuk. T. Képviselőház! A kormány 100 millió kölcsönt kér a Nemzeti Banktól. Önök azt mondják, hogy megszavazzák. En a következőket felelem : Igaz-e az, hogy 1924.-ben, tehát kilenc esztendővel ezelőtt, akkor, amikor a Nemzeti Bank létesíttetett, ebben a Házban a bank létesítésével kapcsolatban olyan törvényt hoztunk, iamely szószerint ezeket mondja, (olvassa): «Az állam, —• méltóztassanak ezt az intézkedést bizonyos figyelemimel kísérni^ — a törvényhatóságok, a városok és a községek a, bank eszközeit egyáltalán, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe saját céljaikra anélkül, hogy a felvett bankjegyek ellenértékét