Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. sam milyen országokat ért józan országok és nem józan országok alatt. En csak egyet tudok, én csak azt tudom, hogy mint földbirtokos nem ambicionálom azt a mondvacsinált, azt-a látszatemelkedést, amelyről itt seó lehet, nem ambicionálom azt, ihogy ismét sokszoros milliárdos legyek, mint az infláció idején voltam, mert az kétségtelen, hogy ha mi delvavációt deklarálnánk itt. megállás nincsen. Idevonatkozólag tökéletesen egyetértek Magyar Pál t. képviselőtársam fejtegetéseivel, hogy tudniillik a devalvációt nem lehet megállítani. Ha minden rendeződik, amint t. barátom mondotta,^ a végén le lehet a konzekvenciákat vonni és azt mondani, hogy itt megállunk, amikor már az egész válságon túl vagyunk, de a válság kellős közepén egy lavinát indítanánk meg, amelynek vége sohasem lenne. En csak nagy sajnálatomnak adok kifejezést, hogy ilyen képességekkel megáldott férfiú és ilyen tekintélyes pártnak, a legnagyobb ellenzéki pártnak vezére az ő pártvezéri és egyéni súlyával fedezi ezeket a végzetes teóriákat. (Ulain Ferenc: Tessék rábízni!) En rábízom, azzal a kijelentéssel azonban mindenesetre tartozom, hogy ne gondolja senki egy pillanatig sem ebben az országban, hogy amíg a kormány azokon a székeken ül, akár devalváció, akár infláció lesz valaha! Eckhardt t. képviselőtársam most Angliában jár és nagy szolgálatokat tesz a nemzet ügyének. (Éljenzés jobbfelől.) Ezekről a -padokról nagy elismeréssel hajlok meg működése előtt és meg vagyok győződve arról, ihogy amikor ő Angliát hozta fel például nagyszerű beszédében, Angliát, ahol ez a devalváció megtörtént, ott nemcsak a magyar igazságot fogja hirdetni, hanem tapasztalatokat is szerez, tanulmányutat tesz, amelynek folyamán rá fog jönni mindarra, aminek igazságát olyan alaposan fejtette ki Magyar Pál t. barátom. En magam is életem javát töltöttem Angliában, amely 400 millió alattvalóval rendelkező királyság és ahhoz a nagy világkereskedést űző és közvetítő nemzethez nem lehet ezt a mi szegény kis csonka országunkat hasonlítani. Ne feledjük el, hogy amikor az aranystandardról letért Anglia, nemsokára rá egymilliárd fontos kölcsönt bocsátott lejegyzésre, 4%-os konverziós kölcsönt és percek alatt túljegyezték ezt az egymillárdos konverziós kölcsönt. Ne feledjük el azt sem, — hiszen a közelmúlt napok története mutatja — hogy valósággal özönlik a dollár London felé és Angliának nagy megerőltetésébe kerül fenntartania a 30%-os devalvációt, amellyel versenyképességét igyekszik biztosítani és az aranyat odavonni Londonba. Ahogy t. barátom gyönyörűen kifejtette, megerőltetésébe kerül, hogy ne siessen felfelé az angol font az aranystandard felé. Eis ha Turi Béla t. képviselőtársam Amerikára hivatkozik, erre csak azt mondom, várjuk meg a végét. Itt is nagyon kevés a hozzátennivalóm ahhoz, amit Magyar Pál mondott, tehát várjuk meg a végét, mert ott Koosevelt szuggesztiója és intézkedései következtében olyan végeláthatatlan válságperiódus indul meg, amelynek nem tudjuk, mi lesz az eredménye. Egyelőre csak azt tudjuk, hogy arranézve, hogy jó vége lesz-e, a választ azoknak a szakértőknek a lemondása adta meg, akik ott álltak mint Koosevelt bizalmasai egész mostanáig a háta mögött. • Amerikának négymilliárd aranydollara ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 361 vau, ha 50%-ban rögzítik a papírdollárt, lesz 8 milliárd aranydollára, és van aktív kereskedelmi és fizetési mérlege. Es mink van nekünk, t. Képviselőház? Nekünk van passzív fizetési mérlegünk, kivitelünk volumenje egyharmadára szállt alá. Az utóbbi időkben Olaszország, Németország és különösen Svájc felé emelkedőben van ugyan az aktív szaldó, tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a behozatali oldalén nem szerepel az importőrök által fizetett 20%-os felár. Ez leütendő kereskedelmi mérlegünk aktivitásából. Van azonkívül négymilliárdnyi, nem aranypengőnk, hanem négymilliárdnyi külföldi adósságunk. Mi vagyunk a fejenkénti eladósodás terén Európában a vezető állam. (Ügy van! Ügy van!) Hát hogyan kövessük mi Amerikát, hová kövessük és hová fog jutni a végén Amerika, ki tudja ev,t, még most -megmondani? De nem követhetjük Ausztriát sem, hiszen nekünk nincsen A.nschluss-kérdésünk, mi nem kaphatunk a külföldtől ezen a címen nagy kölcsönöket, amely nagy kölesönökkel Ausztria finanszírozta, rendezte összes függők ölcsöneit. Nekünk nincsen tranzitóforgalmunk körülbelül 300 millió, nincsen idegenforgalmunk ugyancsak körülbelül 300 millió értékben. Nekünk — és itt van Eckhardt Tibor t. képviselőtársunknak tökéletesen igaza — csak a magunk erejére szabad támaszkodnunk. (Zaj a, baloldalon.) Mi teljesen magunkra vagyunk utalva. Nagyon ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe (Farkas István: Nekünk csak daleszünik van és rossz fcormá.nyunk!) mintegy félmilliárdnyi nyereménykölcs önnek a kibocsátását. Természetesen a. miniszter úrra van bízva annak az időpontnak megítélése, hogy a nemzetközi helyzetnél fogva, Magyarország helyzeténél fogva és a magyar nemzeti moment psychologic-nál fogva mikor alkalmas az idő ennek a nyereménykölcsönnek kibocsátására. T. Képviselőház! Befejezem beszédemet. (Jánossy Gábor: Halljuk! Inkább egy óráig még folytassa!) A kormány elindult azon az úton, amelyen céltudatos komoly munkával igyekszik f a pusztulásba rohanó gazdasági exisztenciákat megmenteni (Farkas István: Nana!) és az adóalanyok számára biztosítani a jövendőt. De ez nem elegendő, t. Képviselőház, tovább kell mennie a kormánynak ezen az úton. (Farkas István: Bizony, le kellene mondania neki! — Söpkéz Sándor: Az nem «tovább» van! — Farkas István: Jöjjön helyette jobb kormány! — Jánossy Gábor: Ne zavarjuk ezt a gyönyörű beszédet! — Létay Ernő (Farkas István felé): Garantálja, hogy jobb lesz akkor, t. képviselőtársam?) A t- miniszter úr záróbeszédére utalok itt, amely záróbeszéd csillogó humorban volt gazdag, de történelmi komolysággal adta elő a miniszter úr és történelmi távlatokat foglalt az magában. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Azt mondotta ebben a beszédében a pénzügyminiszter úr, hogy (olvassa): «az adóreformtól mindenki azt várja, reméli, — és joggal reméli, mert nagyon súlyosak a mi közterheink — hogy a közterheket mérsékelni lehessen.» Minthogy a t. pénzügyminiszter úr hozzátette ehhez azt is, hogy a nemzeti jövedelem annyira fluktuál a mi napjainkban, mint amilyen fluktuáló sohasem volt, tehát csak nagyon természetes az a kívánság, amelynek ő is kifejezést adott, hogy hiszen mindenki reméM a közterhek enyhítését, de éppannyira természetes az a kívánság is, amelynek én is • 52*