Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

360 Az országgyűlés képviselőházának.222, ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. T. Képviselőház! Griger Miklós t. képviselőtársam beszéde jut eszembe, ő nagyon kitűnő pap, kitűnő szónok, kitűnő képviselő, nem tudom, hogy olyan kitűnő pénzügyi szakember-e, de azt hiszem, itt óriási lapszust követett el. (Zaj balfelől.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István közbeszól.) Kérem képviselő úr, ne zavarja a tárgyalást. (Farkas István: Nem zavarom!) Hegedüs Kálmán: Azt hiszem, óriási lapszust követett el, midőn azt mondotta, hogy a magyar üzleti életben fennálló depressziót a Nemzeti Bank idézte elő azzal, hogy kevés bankjegyet bocsátott az üzleti élet rendelkezésére. Hiszen, bocsánatot kérek, a bankjegymennyiség hű kifejezője az üzleti életnek. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Ha van forgalom, akkor van f bankjegy és nagyon nagy örömmel bocsátaná a Nemzeti Bank a bankjegyeket a forgalom táplálására. T. Képviselőház! Nekünk nem lehet intézményesen inflációt megteremtenünk; ez annyit jelentene, hogy a bank több bankjegyet bocsátana rendelkezésre, mint amennyit az üzleti élet, a tényleges forgalom igényel. Ez annyit jelentene, hogy hitelinfláció következnék be. Ez világos. Ennél világosabb kérdés nem is képzelhető. A t. pénzügyminiszter úr nagyszerűen megoldotta azt a kérdést, hogy ennél a javaslatnál valósággal kizárja ennek a javaslatnak és ennek a kölcsönműveletnek inflatorikus hatását azoknak a terminusoknak eltolásával. Itt nem egészen értünk egyet t. barátommal, az általam nagyrabeosült Magyar Pál t. képviselőtársammal. T. Képviselőház! Fenyő Miksa t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban valósággal rá akarta venni a t. pénzügyminiszter urat arra, hogy ne százmilliót, hanem kétszázmilliót kérjen kölcsön a közgazdasági élet céljaidra ennek a törvényjavaslatnak alánján.' (Magyar Pál: Úgyis inficiálva van inflációval!) A t. pénzügyminiszter^ úr ellenállott és nem helyeselte Fenyő t. barátunknak ezt a kérését. Azt mondotta, hogy ez veszélyes tér lenne, ez a mostani eset egészen kivételes, amely kizárólag csak a gazdák érdekében történik és nem hajlandó a kormány továbbmenni ezen az úton, (Magyar Pál: Es a következő kormány?) mert nem hajlandó arra, hogy veszélyeztesse a pengő stabil értékét. (Sándor Pál: Másodszor is ©1 fogiák fogadni! — Farkas István: Félév múlva jönnek egy másik hasonló dologsral! — Zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Minek jósolgatni, semmi értelme! — Sándor István: Előrelátás az, nem jóslás! — Rakovszky Tibor: Bekövetkezik jóslás nélkül is!) Elnök: Csendet kérek! Hegedüs Kálmán: Azt hiszem, t. Képviselőház, ez volt az oka annak, a pengő stabil értéke fölötti valósággal ideges gond, amelyet a t. pénzügyminiszter úr belevisK a munkájába, azonkívül pedig a gazdahitelnek, annak a csekély gazdahitelnek megóvása, ami még van, hogy a dollártartozások, a zálogleveles kölesönök terén a kormány csak félmegoldást talált. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Félmegoldást azért, mert hiszen paniroson legalább fenntartotta a tőkefizetési tilalmat és az annuitások fizetését csak à conto engedd elfogadni. Nem mondom, hogy úgy lesz, de ezzel bizonyos kaput nyitott a kormány arra, hogy azok a, bankok, amelyek nem állanak kellő erkölcsi magaslaton, visszaéljenek a helyzettel, ] visszaéljenek azoknak az eladósodott gazdáknak helyzetével, akik egy darabka földet akarnak eladni, hogy tartozásaiktól szabaduljanak és dollárkölcsöneiket kifizessék s akkor a törlési engedély ellenében olyan lehetetlen feltételeket szabnak majd ezek a bankárok a gazdáknak, amelyeket ők nem tudnak teljesíteni. Ezzel azután a nemzeti munkatervben gyakran emlegetett nemzeti vérkeringést is eltorlaszolják, amely vérkeringésnek valósággal szolgálatot tenne a kormány, ha Ausztria és Németország mintájára — Ausztriában most tervezik a dollártartozások terén ezt az új törvényjavaslatot, Németország pedig már meg is oldotta ezt a kérdést — végleges állapotot teremtene ezen a téren. Ez egyik oka annak, hogy a most lefolyt nagyon szép és magasnívójú gazdavédelmi vitában, amint hallottuk, a bankokat olyan támadásokban részesítették. Melegszívű barátja vagyok azoknak a bankoknak, amelyeknél a pénzügyi realitással magas erkölcsi gondolkodás és szociálpolitikai gondolat egyesül. Nem vagyok hivatva arra, hogy a bankokat eme támadások ellen megvédelmezzem. Engem még azok a tiszteletbeli kötelékek sem fűznek egyetlen bankhoz vagy vállalathoz sem, amely tiszteletbeli kötelékekről itt Eber Antal t. barátom, fényes beszédében megemlékezett. Ahogyan nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy a bankokat megvédelmezzem, éppen úgy kötelességemnek érzem, hogy a betevők érdekében síkraszálljak, akik valósággal szájuktól vonják el a falatot, hogy kifejezést adjanak a stabil pengőérték megbecsülésének. (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz!) A betevők valósággal fundamentumát teremtették meg a magyar hiteléletnek és ne felejtsük el, hogy sokszor ezeknek a betevőknek a hátán csattant el a bankok ellen intézett támadás. Ne feledjük el azt sem, hogy a bankoknak és a pénzintézeteknek összes alap- és tartaléktőkéje körülbelül félmilliárdra rúg és hogy a gazdaadósságok egymilliárdnál nagyobb összeget tesznek ki. Már most ez a félmilliárdnyi banktőke hogyan táplálhatná a, több, mint egymilliárdos gazdaadósságot'? A betétek összege csaknem másfél milliárd s azok a gazdák, akik kölcsönösszegeket igényeltek, fedezetüket nagyrészben a betevők betéteiben találták meg. A betevők a magyar kapitalizmus aranykorszakában, a kiegyezés korszakában vetették meg alapját annak a virágzó hiteléletnek, amely egész Európában csak dicsőséget szerzett a magyar névnek. A' betétek, ha nem is nagy arányban, de hála Istennek, emelkedőben vannak. Nekünik a nemzeti takarékosság erényének ezt a gyakorlását meg kell becsülnünk. Minden olyan intézkedés, de tovább megyek, minden olyan elejtett szó, amely alkalmas arra, hogy a bankbetevőket megriassza, nemcsak a betevőket rendíti meg, hanem az egyre fejlődő magyar kapitalizmus jövőjét is veszélyezteti. Éppen azért, nem mondom, hogy meglepetéssel, -r- mert Miszen régi vesszőparipája, ez t. képviselőtársaimnak — de nagy szomorúsággal hallgattam Eckhardt Tibor t. képviselőtársam beszédét, aki a devalváció eszméjének ismételten kifejezést a-dott és pedig olyan verve-vel, hogy valósággal magának vindikálta az elsőbbség eszméjét a devalváció gondolatának felvetése terén. Nem kívánta, hanem egyenesen követelte a devalváció dekretálását s nagyon érdekes beszédében ezt mondta,: Követelem ezt azért, amiért minden józan állam hasonló rendszabályokat léptetett életbe. Hiszen egy devalváció esetén minden adósság marácl à régi, a föld értéke azonban emelkedő tendenciát mutat. T. Ház! Nem tudom, hogy t. képviselő tár-