Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

Az országgyűlés képviseöházának 222. elveiét a Németi Bamkkal együtt, vele teljes egyetértésben, teljes harmóniában konstruálta. A t. pénzügyminiszter úr ez év elején 15 millió pengőt vett kölcsön a transzferalapból arra a célra, hogy közmunkákat létesítsen és ipart támogasson. 50 millió pengő belső kölcsönt vett fel, az Ipari Munkaszerző Intézetet megteremtette és az év elején egyes bankokkal 20 millió pengős kölcsönt kontrahált arra a célra, hogy a költségvetési év elején mutatkozó hiányokat fedezze, de ebből a 20 millió pengőből csak 10 milliót vett igénybe. A 3-25 millió angol fontos kölcsönt 2 és fél percent mellett prolongálta egy esztendőire, a League Lodns Commitee előtt tett nyilatkozatában fixirozta a népszövetségi kölcsön szolgáltatásának feltételeit, amely feltételeket azután helybenhagyott és javasolt a Népszövetség pénzügyi bizottsága. Végül mindennek a működésnek bekoronázásaképpen nagy gonddal, odaadással, nagy zsenialitással és a gazdasági érdekek iránti érzékkel megteremtette a gazdavédelmi rendeletet, a gazdavédelmi törvényi Erről a gazdavédelmi rendeletről és törvényről most természetesen nem fogok beszélni, mert nem akarom intonálni a gazdavédélmi javaslat megismétlését és újabb vitáját. Egészen röviden csak arra szorítkozom, mivel a tények beszélnek, a számok kiáltanak, hogy egyetlen egy tételt, egyetlen egy adatot ragadjak ki annak megerősítésére, hogy a pénzügyminiszter úr tervezete valamennyi felmerült tervezet között a legreálisabb és a legjobban biztosítja a különböző társadalmi rendek közötti harmóniát. Ez a tény pedig azon alapszik, hogy a mintegy 2033 millió pengő értékű gazdaadósság és a gazdákat terhelő egyéb terhek kamata és tőketörlesztése 1931-ben 224 millió pengő volt. Ha a gazdák egész egyeteme él a védettség jogával, a védettség előnyeivel, akkor ez a szám 101 millió pengőre száll alá, ha pedig senki sem él vele, akkor 116 millióra. Ez a gazdaadósok helyzetének 51% -os javulását jelenti (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) és ez olyan nagyjelentőségű tény, hogy a legnagyobb csodálkozással olvastam az Omge. igazgatóválasztmányának üléséről megjelent híradást, hogy olyan hangon tárgyalták ezt a gazdavédelmi javaslatot, mintha valami földbirtokosztó, a gazdákat elpusztító javaslatról lenne szó. (Jánossy Gábor: Szinte érthetetlen! — Sándor Pál: Szinte érthető!) Igaza van t. barátomnak, szinte érthetetlen.. De ha visszatekintünk a múltra, akkor megállapíthatjuk, hogy erre már volt precedens, amikor ugyancsak kitűnő gazdayezérek fanatizáló beszédeinek hatása alatt éppen az Omge. az önálló vámterület eszméjének álláspontjára állott, holott ma, a mai gazdasági elzárkózás világában és annak fénye mellett már senki sincs ebben az országban, aki ne tudná, hogy ha végrehajtják ezt az állásfoglalást, akkor ezzel a magyar gazda felett a halálharangot húzzák meg. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A bolettáról nem beszélek. A t. pénzügyminiszter úr tegnapi nagyszabású beszédében rámutatott arra, hogy mit jelent ez a gazda számára a termények árának alakulásában. En csak azt mondom, hogy mi gazdák, örökké csak arra a sorsra vagyunk kárhoztatva, hogy Bourbonok legyünk, akik semmit sem tanulnak és mindent elfelednek, de ha már egyszer arra a sorsra vagyunk kárhoztatva, hogy a gazdasági élet bourbónjai legyünk, akkor legalább azt ne feledjük el és azt tanuljuk meg, hogy javíthatatlanok vagyunk! Ugyancsak így áll az önálló bank eszméje. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVIH. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 359 A közös jegybankot a régi osztrák és magyar monarchia fennállása idején milyen támadásokkal illették, holott az volt az egyetlen intézmény, amelybeu a paritás tökéletes mértékben érvényesült, és amelynek sokkal nagyobb hasznát vette Magyarország és különösen Magyarország gazdaközönsége, mint Ausztria. (Sándor Pál: De volt okunk a támadásra, mert nem volt annyi jogunk, mint Ausztriának!) T. képviselőtársamnak erre csak azt válaszolhatom, hogy éppen az ellenzéki padokról dicsérték meg a múlt napokban a közös banknak azt a működését, amellyel hosszúlejáratú hitelt bocsátott a gazdák rendelkezésére, de ugyanakkor felhasználták ezt a Nemzeti Bank támadására, hogy tudniillik nem bocsátott hosszúlejáratú hitelt a gazdák rendelkezésére. És amikor az önálló bank az Ölünkbe hullott, akkor mit láttunk? Azt, hogy minden oldalról, vagy legalább is sok oldalról a Nemzeti Banknak olyan támadásokban volt része, hogy az a bank maradi, hogy az a bank szűkmarkú és valósággal szuggerálták minden oldalról, nem tekintve azt, hogy százszorta nagyobb nehézségekkel küzd, mint amilyen nehézségekkel küzdött a hatalmas, nagy kettős monarchiának, a nagy osztrák-magyar monarchiának jegybankja és megállja mégis a helyét a világválság hullámai között; mondom, nem tekintve ezt, valósággal szuggerálják ennek a mi nemzeti jegybankunknak, hogy a bankjegyek milliárdjaival árassza el az egész közgazdasági életet. T. Képviselőház! Mi azt látjuk, hogy a csodadoktorok egész tömege jelentkezik és előáll az ő propozíciójával, de ha ezeknek a csodadoktoroknak csak egyike is hirtelen, a vak véletlen valami szeszélyeképpen odaülne a t. pénzügyminiszter úr helyére, majd meglátuók, mi történnék akkor: megindulna a run a bankok ellen, bekövetkeznék a tőzsde fekete péntekje, vaiutapánik törne ki és megindulna az a haláltánc, amelynek már egyszer csaknem áldozatai voltunk, de nem leszünk áldozatai a jövőben. És akkor a magyar közgazdasági élet mezején nem nőne fű többé, mert a külföld hagyna bennünket elpusztulni. Nincs arra eset, hogy egy nép, egy nemzet 15 évenként rátérjen az infláció sikamlós terére, e nem lehet az, hogy inflációt dekretál junk vagy nem: az magától következik be. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az infláció nem intézmény, az infláció következmény, következménye azoknak a ballépéseknek, amelyeket a Nemzeti Bank vagy a pénzügyminiszter űr, vagy mind a ketten együtt, vállvetve és karöltve elkövetnek, (Ulain Ferenc: Hogy rájött a képviselő úr!) következménye azoknak a ballépéseknek, amelyeket nem fog elkövetni egyik sem, mert erre garancia a t. pénzügyminiszter úr személye és a Nemzeti Bank vezetőségének kiválósága. T. Képviselőház! Az infláció abban a pillanatban beáll, amikor a bank improduktív célokra bankjegyet bocsát a kormány rendelkezésére, (Ulain Ferenc: Amikor nem kereskedelmi célokra!) ismétlem, amikor improduktív célokra, s ha Ulain Ferenc t. barátom az ő na gyón érdekes beszédében kifogásolta a váltótárca nagyságát, akkor én erre csak azt vagyok bátor válaszolni, hogy nem azon kell legyen a hangsúly, nem az a lényeges, hogy a váltótárca nagy, hanem az a szomorú, (Ulain Ferenc: Hogy nem kommerciális!) hogy a váltóiárca 80%-a prolongációs váltó, (Ulain Ferenc: Befagyott!) vagyis nincs forgalom, nincs üzleti élet, hanem pangás van. 52