Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.
Ülésnapok - 1931-222
Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 355 devalváció követelésének eredményeként mutatkozik . Méltóztas s anak t megengedni, hogy már azért is, mert ez a kérdés számottevő politikai párt vezetője részéről ismételten felszínre került és ímert ő ezt a gondolatát az ország népe előtt elég szorgalmasan propagálja, ezzel a kérdéssel ennek a javaslatnak kapcsán foglalkozzam. Meggyőződésem -szerint ugyanis el kell kerülnünk, hogy amikor két és fél év alatt meghozott nagy áldozatok árán sikerült a lakosság tömegébe belenevelni a pengő iránt való bizalmat, rossz gazdasági koncepció, téves gazdasági elképzelés eredményeként ennek a nagy áldozatokkal elért eredménynek gyümölcseit és a magyar gazdasági kibontakozásnak azt a biztos oszlopát, amelyet a pengőstabilitás jelent, kockára tegyük. Mert legyünk azzal tisztában: az, hogy mi minden elképzelés ellenére, a pesszimisták jóslásaival szemben a pengőt ilyen válságos időkben nemcsak idehaza a pengő vásárlóképessége szempontjából tudtuk értékes nívón megtartani, hanem, hogy intervalutáris árfolyama is viszonylag stabilitást mutat, nem volt áldozatok nélkül elérhető és ennek érdekében a termelőélet és — nincs okom elhallgatni — elsősorban a mezőgazdaság messzemenő áldozatokat hozott. (Ügy van! Ügy van!) Ezért sajnálom tehát, hogy ha ennek az eredménynek kockáratétele a mezőgazdaság 'érdekeivel foglalkozó politikusak részéről indul ki; sajnálom pedig azért, mert nem tudok olyan eredményre jutni, amely ennek a törekvésnek sikere esetén a mezőgazdaság számára bármilyen csekély javulást is hozhatna. Azok, akik a pengő értékének leengedését kívánják, rendszerint az angol példára szoktak hivatkozni, rámutatva arra, hogy ez a hatalmas ország, amelynek valutája a nemzeitközi kereskedelmi forgalomban voltaképpen a standardvalnta vol f . amely valuta azonban 1931 őszén az intervalutáris forgalomban 33%-ot vesztett értékéből, azóta mégis erősen fellendült és gazdasági helyzete az akkori állapotokkal szemben számottevő javulást mutat. Anélkül, hogy az angol gazdasági viszonyok mélyebb tanulmányozásába bocsátkoznám, azt hiszem, nem kell különösebben megmagyaráznom, mennyire nem lehet a magyar viszonyokat az angol viszonyokkal összehasonlítani. Mi tette szükségessé, hogy az angol kormány 1931 őszén az aranystandardról letérve, a fontsterling nemzetközi árfolyamának kialakulását a gazdasági erőkre bízza*? Szükségessé *«5Ít°s fít aHNn az időpontban az, hogy Anglia fizetési mérlege passzív volt, a dominiumok rossz gazdasági helyzetük folytán, fizetési kötelezettségeiknek eleget nem. tettek és az angol export is a gazdasági válság hatása alatt állvai. szintén nem funkcionált- úgy hogy \ns-lia nem hozhatott további áldozatokat a fontsterling- árfolyamának nemzetközi tartása érdekében. De azért, mert Anglia a nemzetközi viszonylatban a fontsterling árfolyamát leengedte, odahaza senki, egyetlen egv angol ember nem foglalkozott azzal 1 a gondolattal, ho<ry ez egyúttal a pénznek a belső relációban való devalvációját is jelenti, sőt éppen abban az időpontban val'amennyi angol uiság, amikor a tőzsdei eseményekről beszámolt, a közgazdasági rovatvezető helyén mindig azt a mementót ajánlotta az angol polgárság figyelmébe, hogv egy fontsterling egyenlő húsz shillinggel és így neked, angol polgár, nincs semmi okod arra, hogy egy pénzügyi pánik karjaiba dobva magad, vagyoni érdekedet sértő magatartást tanúsíts. Az események valóban a józan magatartású angol polgárságot igazolták, mert hiszen a font nemzetközi árfolyamában bekövetkezett ez a hanyatlás azzal az eredménnyel járt. hogv az aranykészletekkel bíró dominiumok, inspirálva attól, hogy aranyukat magasabb fontárfolyamon szállíthatják be, fizetési kötelezettségeiknek eleget tettek, az angol export a dominiumok felé ismét fokozottabban megindulhatott és nem utolsó sorban azzal az eredménnyel is, hogy mivel Anglia a világpiacon olyan fontos vevő, azok az országok, amelyek Angliának szállítani akartak és amelyeknek szállítaniuk kellett, kénytelenek voltak az árakkal olyanynvira lemenni, hogy az angol font dépréciaitsága, a nemzetközi árukereskedelemben nem érvényesülhetett és Angliában az árszínvonal változatlanul megmaradt, illetőleg a legutóbbi statisztikai számítások szerint a pénz intervalutáris 33%-os csökkenésével szemben legfeljebb 7%-ot tesz a drágulás, amely ezzel együtt járt. Méltóztassék ezt a párhuzamot most Magyarországra alkalmazni: ha mi a mi pénzlábunkat hivatalosan leengedjük, vájjon hol vannak azok a külföldi hitelezőink, akiket ez arra fog inspirálni, hogy velünk szemben való fizetési kötelezettségeiknek eleget tegyenek? S hol vannak,azok a nagv ipari szükségleteink, amelyek alkalmasak volnának arra, hogy a. világkereskedelmet arra bírják, hogy a nekünk múlhatatlanul szükséges nyersanyagokat olcsóbban adják? Mindez nem következnék be, a nyersanyagokat drágábban volnánk kénytelenek vásárolni, és kétségtelen, hogy a mezőgazdaság Örök panasza, az agrárolló, még a mainál is sokkal nagyobb eltolódást mutatna, mert az iparcikkek drágulása elmaradhatatlan jelenség volna. Nem vonható párhuzam nemcsak az angol valutaesem én vek és a magyar valuta állapota között, hanem nagyon rossz példa, nagyon rossz párhuzambaállítás volna az Amerikában a dollárral kapcsolatban megtörtént intézkedések is. Mert anélkül, hogy hosszabban időzném az amerikai gazdasági fejleményeknél, az utóbbi napok eseményei talán még az infláció örök híveit is meggyőzhették arról, hogy egy erőszakolt pénzrontás, egv a gazdasági élettel kapcsolatban egyáltalában nem álló valutamanipuláció nem alkalmas arra, hogy a gazdasági élet nagy problémáit megoldhassa; zavarokat, bajokat okozhat, de nyomában sémi gazdasági fellendülés, sem gazdasági eredmények nem érhetők el. Meg vagyok róla győződve, hogy az a babona, amely nemcsak nálunk, hanem világszerte is és majdnem mindenütt elsősorban az agrártermelők körében terjedt el. hogy a Valutadumping jelenti azt a gazdasági lehetőséget, amelyen keresztül egy ország ga7daisági életét megint a, helyes színvonalra lehet hozni, az események bizonyságai által végre meg fog dőlni és rátérünk arra a helyes gazdálkodási rendszerre, amely a nemzetközi munkamegosztás helyes érvényesítésében, a termelés ráció jának újra uralomra jutásában keresi a külkereskedelmi forgalomban, a világkereskedelemben azokat a módozatokat, amelyek ezeknél a mesterséges injekcióknál «okksl hatályosabban, sokkal maradandóbban fogják azt a célt szolgálni, hogy a világgazdaság kaoszáhól kijussunk. (Jánossy Gábor: Igaz, de ez még a jövő század regénye.) Hogy ez mennyire így van, eltekintetben csak az utóbbi napok egy statisztikai adatára
