Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

354 Az országgyűlés képviselőházának 222. ülése 1933 november 3Ô-ân, csütörtökön. nyekkel számolni, ha ennek a módozatnak a nyomán megismétlődhetnek azok az esetek, hogy iszingurális állami hiteltranzakciókra a jegybank rendelkezésre áll. T. Ház! Én nagyon jól tudom, hogy ennek a hiteinen. az igénybevétele nem olyan tempóban fog történni, hogy az eseményeket tisztán a a számokon keresztül elbíráló nagy közönség részéről egy inflatórius pszichológiai hatástói kellene tartani. Nagyon jól tudom azt is, hogy a gyakorlatban ez nem fog olyan irányban érvényesülni, hogy a közönség részéről ok volna a pengőbe vetett bizalom megrendülésére. De egy ilyen kérdésnek az eldöntésénél nem ilyen gyakorlatilag talán nem érvényeisülő eshetőségekre kell csak gondolnunk. Számolnunk kell azzal is, hogy abban az időszakban, amikor nemcsak nálunk, hanem az egész világon a gazdasági válság nagy kérdéseit egyszerű valutáris manipulációkkal — devalvációval, a pénzláb leengedésével, indokolatlan depreciálással — vélik uitgoidnatÓKnak, és akkor, amikor nálunk is több érv, több hang hangzik el abban az irányban, mintha egy olyan jelentős problémát, mint a mezőgazdaság nagy problémája — és itt nemcsak a hitelügyi részére gondolok ennek a nagy komplexumnak, hanem magára a gazdasági részére is, a gazdasági rész szempontjaiból legfontosabb exportvonatkozásaira, — egyszerű valutamanipulációval ugyancsak meg lehet oldani ; akkor nagyon megfontoltan ireii megtennünk minden olyan lépést, amelyre ezek a körök idokoltan mutathatnak rá, hogy íme a kormány igénybevett 100 millió pengő Hitelt és mégsem dőlt össze a világ, íme, változatlan maradt a pénz vásárló ereje és az az inflatorikus hatás, amelytől olyan sokan féltek, nem, következett be. Egészen bizonyos vagyok abban, hogy ezek az inflatorikus jelenségek valóban nem fognak mutatkozni, nem pedig azért, mert mikép mondottam, egy az aranybázist elhagyott jegyrendszer mellett tisztán a Jegybank hitelpolitikáján és e hitelpolitikán keresztül a forgalomba kerülő bank jegy mennyiségen múlik, hogy ezek az inflatorikus jelenségek ne mutatkozzanak. De következik ebből igen kézenfekvően az, hogy ha eddig panaszkodtunk abban az irányban, hogy a Jegybank hitelpolitikája szűkkeblű, hogy a Jegybank hitelpolitikája^ nem felel meg a magyar gazdasági követelményeknek, és maholnap a vállalkozói kedv már azért sem tud itt területeket keresni, vállalkozásokba kezdeni, mert a hitellehetőség elméletivé válik: nagyon tartok tőle, hogy éppen erre a hiteltranzakcióra . való tekintettel ez a jövőben a magángazdasággal szemben sokkal fokozottabban fog érvényesülni. Ne méltóztassék félreérteni. Amikor a forgalomba kerülő bankjegymennyiségről beszélek, nem akarok azoknak sorába állani, akik a nyomott árakat, a vidék rossz gazdasági helyzetét unos-untalan azzal szokták indokolni, hogy kevés a bankjegy, nincs pénz és kvázi a fizetőeszköz hiányán múlónak látják azt, hogy az ország gazdasági élete nem tud megélénkülni. Ez pénzügyileg abszurd nézőpont, ennek semmi tudományos alapja t nincsen. Ez olyan látszólagos jelenség, mely tényleg jelentőséggel nem bír. Hiszen, ha a gondolatot végigvezetjük, látni fogjuk, hogy nem akadt még ember Magyarországon akivel szemben, ha neki járandósága van és az illető, akitől ez a járandóság neki jár, egyébként fizetőképes, arra való hivatkozással tagadta volna meg az adós a fizetséget hogy: «nem tudok bankjegyet szerezni.» Mi sok más állammal szemben abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azt, akinek ma ínég bankkövetelése van, soha egy bank vissza nem utasította azzal, hogy nem tudunk neked fizetni, először azért, mert nincsen bankjegyünk és a Nemzeti Banktól nem tudunk bankjegyet kapni, de hála Istennek, még csak azért sem, mert nálunk a bankok helyzete olyan moratóriumos betétkorlátozást tett volna szükségessé, mint amilyen például ezidőszerint Jugoszláviában van. En azonban azért látóin ezt aggodalmasnak, mert éppen ennek a kérdésnek pénzügytechnikai részét átérezve, nagyon természetesnek találom,^ hogy a Jegybank igen elővigyázatosan és talán még az eddiginél is szigorúbban fogja a cenzúrát gyakorolni. Mert hiába mondja ez az alapszabálymódosítás, hogy a 25%-os fedezet olyanképpen állapítandó meg, hogy a cirkuláló ibankjegymennyiséghez hozzá kell adni az azonnal esedékes zsíróköveteléseket és a lejárat nélküli egyéb obiigókat, de le lehet vonni az állam adósságát, nagyon tartok attól, — a Jegybank mai vezetőségének felfogását is ismerve, de meg a dolog természeténél fogva is^ — hogy ez a gyakorlatban nem fog így érvényesülni és a Jegybank igen szigorú cenzúrával fogja az eszkompt alakjában hozzá érkező hiteligényeket elbírálni. A Jegybank 1933. évi november 23-iki kimutatása szerint 293,982.000 pengő névértékű bankjegy cirkulált az országban. Ha ezt az ország lakosságának átlagára számítom át, körülbelül 30 pengő az, amely a fejkvótának megfelel. Ha a hozzánk közelfekvő országoknak hasonló statisztikáját méltóztatnak megnézni, — itt talán csak Ausztriára mutatok rá, ahol ez a fejkvóta 150 pengőt tesz ki — rávilágítást kapunk arra, hogy mennyire meglassult itt a gazdasági élet üteme és mennyire hiányzik

i a vállalkozásnak, a munkának az a tempója, amely nagyobb 'bankjegyforgalmat igényelne s a hiteléleten keresztül a vállalkozói életnek erősebb ismérveit mutathatná. Mert én a magyar gazdasági élet kapacitását, egy normális mezőgazdasági termékenyesítésen keresztül kialakulható gazdasági színvonalat tartva szem előtt, mérlegelve, merem állítani, hogy mintegy 500—600 millió pengő körül van az a bankjegycirkuláció, amelyet egészségesebb állapotban ennek az országnak gazdasági élete megkíván. Hogy tehát, ehhez a nívóhoz eljussunk, mindenekelőtt arra volna szükség, hogy. termelőképességünk megerősödése által olyan exportfelesleget tudjunk produkálni, hogy a „jegy•banknak ma cirka 90 millió pengőt tevő érckészlete legalább 150 millióra újból felszaporítható legyen, hogy ennek az ércfedezetnek alapján azután a bankjegyforgalom azáltal élénküljön meg, hogy a .banknak , jogosult igénybevétele a gazdasági élet részéről megtörténhessék. Amíg ide el nem jutunk, addig a magyar gazdasági élet kiegyenlítettségéről beszélni nem lehet és addig meggyőződésem szerint nem kerülhet le a napirendről az államháztartás egyensúlyának helyreállítására való törekvés problémája, mert addig mi nem tudjuk kitermelni azt az értéktöbbletet, amely ilyen gazdasági színvonal eléréséhez feltétlenül szükséges. Bármilyen nehéznek látszik is ez r az elérendő cél, .meggyőződésem szerint egyáltalán nem jutunk közelebb ehhez a törekvéshez, ha olyan eszközökkel igyekszünk ehhez ^közeledni, mint amilyen a pénzláb leengedésének, egy