Képviselőházi napló, 1931. XVIII. kötet • 1933. október 24. - 1933. december 05.

Ülésnapok - 1931-222

Az országgyűlés képviselőházának 222. nak /törvényerőre való emelése által azt, hogy ezt az utat igénybevegye, voltaképpen elzáródik annak a lehetősége, hogy a kormány a törvényerőre emelt gazdaadóssági javaslatnak, illetőleg a már gyakorlatba ment rendeletnek hatályosságát biztosítsa. Ettől .a if ormai kérdéstől eltekintve azonban én megint csak annak a tételnek igzolását látom, hogy kormányzati rendszerünk mai módozatai mellett voltaképpen a mi szerepünk itt nagyon másodrendű, mi csupán bizonyos külső formák teljesítése szempontjából jövünk figyelembe, lényegében pedig az történik, amit elhatároztak már előzően, mielőtt a kérdést elébünk hozták. De sokkal lényegesebb, a gazdasági élet sok területét sokkal közelebbről érintő problémáról van szó semhogy hosszabban tépelődném a felett, hogy a mai nehéz időkben nem tartjuk be azokat az alkotmányos utakat, amelyekre a magyar Parlamentär izmus hívei annyira be vannak idegződve. S amikor én ez ellen a törvényjavaslat ellen szólok fel, előre kell bocsátanom azt, hogy semmi sem áll távolabb tőlem, minthogy ennek az állás foglalásnak az a színezete legyen, mintha, én a Magyar JNemzeti Bank jelenlegi vezetőségével szemben nem viseltetném teljes bizalommal, mintha nem volnék arról meggyőződve, hogy a bank vezetősége minden irányban a legmesszebbmenőén, az ország általános gazdasági érdekei szerint cselekszik és éppen ezért ne haragudjék rám Zsindely kedves barátom, nekem aggályom van az irányban, vájjon tényleg olyan nagyon előzékenyen viselkedett-e a bankvezetőség a kormánynak azzal az igényével szemben, hogy nemcsak a bank ime módosításra szoruló alapszabályai ellenére, hanem a nemzetközi bankgyakorlat ellenére ezt a köicsöntranzakciót lehetővé teszi, Mert nem olyan egyszerű a kérdés, mint amilyennek látszik és mint amilyennek sokan beállítják, amikor egyszerűen azt mondják, — és erre az igen t. előadó úr alludált — hogy hiszen még ha ma ezt a 100 millió pengő kölcsönt a kormány igénybeveszi is, az időközben történt törlesztések folytán még mindig nem éri el az államnak a jegybankkal szemben fennálló kötelezettségét, azt az összeget, amelylyel eredetileg tartozott. Nem ilyen egyszerű ez a kérdés. Hiszen a jegybankoknál azt látjuk, hogy különösen a háború utáni időben a háború alatt szerzett tapasztalatok nyomán minden nyugati államban, de az újonnan létesült, az utódállamokban létesült jegybankokban is az az alapelv jutott érvényre, hogy a jegybankok az államtól független intézmények, amelyek jegykiboosátási privilégiumukat az államtól függetlenül gyakorolják s az állammal csak annyiban vannak kapcsolatban, hagy ezért a szabadalmukért, hogy a jegykibocsátás joga csak őket illeti meg, az államot részesítik elért nyereségükben. Nagyon lényeges szempont ez, mert hiszen a cirkuláló bankjegyek iránt való bizalom, nemcsak az aranyfedezet kérdése, hanem igen lényeges kérdése annak a 'bizalomnak is, hogy a jegybank vezetésében azok az. alapelvek érvényesülnek, amelyek garanciáját jelentik annak, hogy azok a bankjegyek nem fognak elértéktelenedni. Már pedig, t. Képviselőház, a forgalomban lévő bankjegynek biztosítékot az aranyfedezet mellett a pénzügytan tanítása szerint a gazdasági életnek könnyen behajtható — ezt nagyon aláhúzom, könnyen behajtható — követelései, tehát leszámítolt váltói, warransai, s egyéb értékei teszik. Ez a magyarázata annak, hogy a jegybankok nemcsak nálunk, ülése 1933 november 30-án, csütörtökön. 353 hanem külföldön is erős cenzúrát gyakorolnak abban a tekintetben, hogy a hozzájuk leszámítolásra beérkező váltóany ágban ne legyen olyan hosszúlejáratú váltó, amelynek beváltására, tehát könnyen behajthatóságára nem lehet számítani és ez a magyarázata annak is, hogy elvileg ki van zárva az államnak minden szinguláris hiteligénylése, mert hiszen ezek a hitelek nem illeszthetők bele azokba a tételekbe, amelyeket a könnyen behajthatóság fogalma alá szoktunk sorolni. T. Képviselőház! Ennek az elvnek a betartása minden jegybanknál nagy jelentőséggel bír, de különösen nagy jelentősége van ennek nálunk, ahol az általánosan elfogadott aranyfed 3?eti rendszerrel szemben immár — amint ennek a törvényjavaslatnak .indokolása, illetve a mellékletét jelentő alapszabálykivonat második, pontja mutatja — a fedezeti aránynak mi olyan színvonalára megyünk le, illetve olyan színvonalát tartjuk meg, amely az általános gyakorlat szerint nem szokott megfelelni a követelményeknek. De még ha ebből a szempontból magamévá is teszem azt a megállapítást, hogy ha egy jegybank letér a tiszta aranyfedezeti rendszerről^ akkor tisztán a cirkuláló bankjegymennyiségen múlik, hogy a pénz ne devalválódjék, akkor is arra az eredményre kell jutnunk, hogy nálunk, ahol maholnap a jegybank a gazdasági életnek egyetlen hitelforrása, ne jöjjenek olyan hiteltranzakciók létre, amelyek a jegybank által forgalomba hozható jegybankmennyiséget még jobban megszűkítik és ezzel a magyar gazdasági életnek amúgy is túlságosan lelassult életütemét még lassúbbra kényszerítik. En ebből a szempontból nagy agállyal látom ezt az intézkedést, ment ha, amint mondottam, teljes bizalomal vagyok is a Nemzeti Bank vezetősége iránt, és ha — amit nincs okom eltagadni — a pénzügyi kormány jelenlegi vezetőjében olyan faktort látok is, aki egy inflatorius jellegű pénzügyi politikának minden politikai hullám vagy nyomás ellenére is ellen fog állani, semmi biztosítékom nincs a tekintetben, hogy ha azok a t képviselőtársaim fognak mérvadók lenni, akik ezt a politikát a bajnak jelzőjével jelzik, nem fogják-e a miost alkotott precedenst arra kihasználni, (Felkiáltások a baloldalon: Egészen biztosi) hogy ezt a pénzcsinálási módszert, ezt a hamis tőkegyártási módszert megvalósítják. Én tehát bevallom, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban sok irányban más kon* kluzióhoz tudnék jutni, ha ennek a törvényjavaslatnak volna még egy része, amely olyképpen intézkedik, hogy hasonló irányú és hasonló célkitűzésű törvényjavaslattal pedig a pénzügyi kormány a következő tíz évben nem. fog jönni, szóval, ha megkapnám azt a biztosítékot, hogy erre a precedensre való hivatkozással, az itt fennálló tilalom alapján — kitanulván a pénzszerzésnek, a hitelszerzésnek ezt a sima, egyszerű lehetőségét —a jövő kormányok nem fognak erre bazirozni. Mivel azonban mulandó emberek vagyunk, de ezenfelül à politikában sohasem lehet tudni, hogy a magát legstabilabbnak érző pénzügyminiszter mikor kénytelen helyét elhagyni, én ennek a törvényjavaslatnak kérdését nem tehetem függővé attól, vájjon a jelenlegi pénzügyminiszterrel állunk-e szemben, és a jegybank jelenlegi vezetősége marad-e helyén, hanem tisztán és kizárólag abból a szempontból kell vizsgálnom a kérdést, hogy nem kell-e gazdasági életünk szempontjából nagyon hátrányos következmé51*